Bevezetés a pszichoszomatikába

Túry Ferenc

Semmelweis Egyetem, 2001.12.6.

 

Mi a pszichoszomatikus orvoslás?

A fogalom kettős: pszichoszomatikus betegségek - pszichoszomatikus orvostudomány

Korábban dualisztikus felfogás (test - lélek)

Pszichoszomatikus egység

A pszichoszomatikus orvoslás integrált tudomány (Lipowsky)

A név (pszichoszomatika) egyébként nem elég szerencsés, mert önmagában dualisztikus képzetet kelt.

Biomedikális modell: betegségközpontú, exkluzionista (Engel, 1977)

Redukcionizmus veszélye.

A modell hátrányai: nem alkalmas a krónikus betegségek értelmezésére, amelyek kialakulására, lefolyására külső és belső feltételek: életfeltételek, életesemények, életmód, élmények, lelkiállapototok egyaránt hatást gyakorolnak.

A pszichoszomatikus orvoslás rendszerelméleti alapjai

Kimball:

"A molekuláris biológia forradalma ellenére az orvostudomány elméletének és gyakorlatának nagy része legyökerezett a 19. századi fizika elveinél, amit a 20. század fizikusai már túlhaladtak. Ezek az elvek az anyagot irányító merev és változtathatatlan törvények létén alapulnak. Olyan oksági elméletre hivatkoznak, amely egyes okokat egyes okozatokhoz köt, lineáris és kétdimenziós, s nem ciklikus és háromdimenziós."

Egy immunológus véleménye (Gell, 1981):

"Sohasem leszünk képesek a jelenségek … értelmezésének még a közelébe sem férkőzni, ha az egyszerű ok-okozati elemzéshez ragaszkodunk".

Lineáris okság - cirkuláris okság

Rendszerszemlélet (Bertalanffy): rész és egész problémája.

Holisztikus gondolkodás.

Korrelációs viszonyok.

A részek állandó kölcsönhatásban vannak, kapcsolatuk igen lényeges

Kommunikáció szerepe.

Nyílt - zárt rendszer. Egyén - család - társadalom.

Terápiás rendszer - résztvevő megfigyelő szerepe. Ha a kezelést megkezdjük, a rendszer részévé válunk. Néha a betegség fenntartásában ennek kitüntetett szerepe van.

A szisztémás felfogással a pszichoszomatikus tünet megérthető, ha abban a környezetben figyeljük meg, amelyben megjelenik.

A pszichoszomatikus tünet is kommunikációs magatartás

Testnyelv: a konverziók analitikus értelmezése példázza ezt legjobban.

A tünet beszél, kommunikál, szimbolikus jelentése van

Az egyének helyett a figyelem az őket körülvevő rendszerekre irányul, és azokra a helyzetekre, amelyben részt vesznek.

Ez hamar fontossá vált, kezdetben a legfontosabb kapcsolatok egyikét, az anya-gyermek kapcsolatot elemezték.

Később: "patogén család". Ez még nem rendszerszemlélet!

Hibáztatás, bűnbakképzés: lineáris okság.

Minuchin ismérvei a pszichoszomatikus családok szerkezetéről.

Határok kérdése (pszichoanalitikus fogalom). Trianguláció fontossága.

A pszichoszomatika története

Népi orvoslás, sámánizmus: holisztikus megközelítés

Platón:

"Mert az a legnagyobb hiba a betegségek kezelésénél, hogy vannak orvosok csak a test, és vannak orvosok csak a lélek számára, noha ezeket senki sem tudja szétválasztani."

Pszichoszomatikus jelző: Heinroth, 1818.

Szomatopszichikus jelző: Jacobi, 1822.

Pszichoanalízis: konverzió, szimbolikus, dramatikus kifejeződés (Freud).

Szorongás - elhárítás. Ha nem működik jól a védekezés, szomatikus konverzió következik be.

Pszichoszomatikus - neurotikus tünetképződés időszaka: preverbális és verbális fejlődési szakasz.

Ferenczi Sándor: a terapeuta magatartása lényeges tényező a gyógyulás szempontjából.

Adler: kisebbrendűségérzés, kompenzáció, vulnerabilitás. .

Deutsch, 1922: a pszichoszomatikus orvostudomány a medicinában alkalmazott pszichoanalízis.

Pszichofiziológia: Pavlov.

Cannon: vészhelyzet - "fight or flight".

Selye: stress-elmélet. Általános adaptációs szindróma.

Franz Alexander: vegetatív neurózis fogalma. Betegségre hajlamosító személyiségszerkezet.

Bálint Mihály: háziorvosok, Bálint-csoport, orvos-gyógyszer

Biopszichoszociális szemlélet kialakulása

Schäfer, 1966: szociopszichoszomatika

Sifneos, 1973: alexithymia fogalma.

Locke, 1981: pszichoneuroimmunológia

Pszichoszomatikus betegségek felosztása

  1. Konverziós tünetek: a konfliktus szomatikus válaszban fejeződik ki, a tünet szimbolikus értelmű.

  2. Funkcionális szindrómák: szervi eltérés nincs, funkciók zavara, változatos tünetek.

  3. Pszichoszomatózisok: körülírt szervi eltérések vannak. Hét szent betegség: asthma bronchiale, colitis ulcerosa, hypertonia essentialis, neurodermatitis, rheumatoid arthritis, ulcus duodeni, anorexia nervosa.

Másik felosztás (Engel, 1967):

A pszichoszomatikus kutatás fő területei

Korábban a pszichodinamikai megközelítések voltak előtérben.

Ma a következő területeken folyik elsősorban kutatás (Peterson és Bossio, 1991):

Terápiás megfontolások

Integratív terápiás megközelítés: betegcentrikus, ne iskolacentrikus legyen a terápia.

Orvos-gyógyszer. Burn-out jelensége. Helper-jelenség.

Placebohatás

Compliance meghatározó szerepe a terápiában.

Bálint-csoportok

Egészségpszichológia

A testi és lelki egyensúly, az "egész"-ség feltételeit, az adaptív magatartási mintákat (konfliktusmegoldás, coping) vizsgálja.

Az egészségmegőrzéssel, prevencióval, a betegségek kialakulásában szerepet játszó pszichológiai tényezőkkel foglalkozik

A pszichológia felől közelít az orvosláshoz.

Definíciója Matarazzo (1982) szerint:

Az egészségpszichológia a pszichológia specifikus hozzájárulása az egészség elősegítéséhez és fenntartásához, a betegség megelőzéséhez és kezeléséhez, az egészségvédelem rendszeréhez.

Kialakulása

Schofield, 1969: a klinikai pszichológia a betegségekkel foglalkozik, az egészségügyi szolgáltatásokkal alig.

Az egészségpszichológa megjelenésének okai:

Az egészségpszichológia modern emberképe (Ogden, 1995)

  1. a század első felében responder típusú magatartás jellemezte az embereket

  2. az 1950-es évektől: interaktív modell

  3. az 1970-es évektől intraaktív modell: aktív kontroll szerepe (coping)

Magatartásorvoslás

A tudományos kutatás, oktatás és klinikai gyakorlat azon széles, interdiszciplináris területe, amely az egészséggel és betegséggel kapcsolatban a pszichológiai szabályozás szerepét vizsgálja. Magatartási rizikótényezők feltárása, ezek korrigálása a tárgya.

Az orvoslás felől közelít a pszichológiához: a már kialakult zavarok kezelésével foglalkozik.

 

Definíciója Schwartz és Weiss (1978) szerint:

A magatartásorvoslás olyan interdiszciplináris tudományág, amely integrálja a viselkedésalapú és biomedikális megközelítéseket, a fizikai egészség és betegség szempontjából releváns ismereteket és módszereket, és e tudást és gyakorlatot alkalmazza a prevencióban, diagnózisban, kezelésben és rehabilitációban.

Életminőség fogalma. Rokkantsággal töltött életévek aránya.

A magatartási tényezők előtérbe kerülésének egyik oka a halálokok arányainak megváltozása: a fertőző betegségek felől a magatartási kockázati tényezőkön alapuló betegségek dominanciája felé (szív- és érrendszeri betegségek, daganatok, balesetek, stb.)

 

Halálozási arányok (Magyarország, 1988)

Keringési rendszer betegségei

53,1%

Daganatok

21,6%

Balesetek

5,7%

Krónikus tüdőbetegségek

3,7%

Májzsugor

3,3%

Öngyilkosság

3,%

Fertőző betegségek (pl. pneumonia)

1,2%

 

Az erőszakos halálozás (baleset, öngyilkosság, gyilkosság) aránya az európai átlaghoz viszonyítva férfiak között 189%, nők között 192% (magasan elsők vagyunk).

1960 óta Észak-Amerikában csökkenni kezdett a cardiovascularis halálozás, egy évtized alatt kb. 20%-kal.

Magyarországon ugyanebben az időszakban 38%-kal emelkedett.

A csökkenést az önkárosító magatartásminták feltérképezése, megelőzési programok idézték elő.

Az érzelmi zavarok (depresszió, szorongás) jelentős kockázati tényezők népegészségügyi betegségek kialakulása szempontjából.

 
Vissza