Szendi Gábor: Az agy és az asztma

megjelent: Élet és tudomány. 2000.okt.27. 55(43):1356-1358

A légúti vagy bronchiális asztma már nevében is hordozza azt az évszázados nézetet, hogy az asztma a légutak kóros beszűkülésével járó betegség, amit a beteg fulladásérzésként él át. Mi okunk volna ebben kételkedni, hisz a leghatásosabb gyógymód asztma ellen a légutak gyulladásos folyamatainak, ill. akut beszűkülésének gyógyszeres kezelése. Persze, ha kézbe veszünk egy szakkönyvet az asztmáról, megtudhatjuk, hogy nagyon gyakran egy allergiás reakció indítja el az asztmás folyamatokat. E nézetekben közös azonban az, hogy az asztmát olyan betegségnek tekintik, amely "nyaktól lefelé" kezdődik. Voltak-vannak azonban olyan kevésbé ismert tudományos elképzelések is, melyek szerint az asztma "nyaktól felfelé", vagyis az agyban keletkezik. Kutatásunk ismertetésekor e kevésbé ismert vidékre kalauzoljuk az olvasót.

A pszichoanalízisből kinőtt pszichoszomatikus, vagyis a test és lélek kölcsönhatását vizsgáló orvoslás már századunk '30-as éveiben azt állította, hogy az anya gyermeke iránt tanúsított sajátos nevelői viselkedése döntő szerepet játszhat az asztma kialakulásában. Eszerint az anya egyfelől elutasító az egészséges gyerekkel szemben, másfelől - ha az beteg- túlaggódóvá, "túl jó anyává" válik. Az elmélet szerint az asztmás roham nem más, mint elfojtott sírás az anya után, és az anya odafordulása beteg gyermekéhez "érdekelté" teszi a gyermeket a betegségben.
A későbbi szisztematikus kutatások elvetették ezt a "vádiratnak" is beillő feltételezést; az asztmás gyerekek édesanyjai ugyanis nem tértek el semmiben az egészséges gyermekekéitől. Ugyanakkor állatkísérletek azt igazolták, hogy a "csecsemőkori" stressznek kitett patkányok és egerek igen gyakran válnak asztmásokká. Még meglepőbb volt az a '60 évekbeli vizsgálat, amelyben családjukból kiemelt asztmás gyerekek meglepő javulást mutattak betegségükben.
Mindez arra utal, hogy történik valami csecsemőkorban, vagy talán még születés előtt?, ami egyéb tényezőkkel összejátszva később kialakítja az asztmát.
Akármi is ez, összhangba kellene tudnunk hozni két további, komoly vizsgálatokkal is megerősített ténnyel: az egyik, hogy asztmás (és allergiás) betegek közt sokkal gyakoribb a depresszió és szorongásos betegség, ill. depressziósok és szorongók közt gyakoribb az asztma és az allergia. E kérdéskörhöz tartozik még az a megfigyelés is, hogy a negatív érzelmi állapotok és a stressz kifejezetten súlyosbítja az asztmás és allergiás tüneteket.
A másik -talán még meglepőbb- összefüggés, hogy az asztmások (és allergiások közt) az átlagnál gyakoribb a balkezesség.
Ha belegondolunk, olyan ez, mint egy tudományos barkochba játék. Annyit már tudunk, hogy a korai magzati és születés utáni hatások alakítják ki, összefügg a balkezességgel, depresszív érzelmi állapotot és asztmát (vagy allergiát) okozhat, és a stresszre ez a valami fokozódik, rontva ezzel az asztmás (vagy allergiás) állapotot. Ez a feladvány egyben kutatási programunk is: mi lehet az a közös tényező, amely mindezt a sokszínű jelenséget képes megmagyarázni. Ha szabad a gazda, akkor...

Hogy miként ad magyarázatot mindenre ez az elsőre talán homályos fogalom, azt az alábbiakban mutatjuk be.
Mint tudjuk, az emberek nagy többségében a baloldali agyfél, vagyis a balfélteke az aktívabb, hiszen itt van a beszéd-, írás-, olvasásközpontunk, és ez irányítja a jobb kezünket is. Ezt az aszimmetrikus "uralmat" nevezzük balféltekei dominanciának. Ezt a fokozott aktivitást pl. a jól ismert EEG-vel is ki lehet mutatni. Jobbféltekei dominanciájúnak azt a személyt nevezzük, akinek a jobbféltekéje a fokozattan aktív; az ilyen személyek közt érthetően sok a balkezes, de nem mind az! Ennek oka az, hogy a féltekei dominancia és a kézdominancia nem azonos időszakban alakul ki a magzati élet során, és ha bizonyos hatások csak a kézdominancia kialakulása után jelennek meg, kialakulhat a jobbféltekei dominancia jobbkezesség mellett is.
Ezek a "bizonyos hatások" a magzati élet során nem mások, mint a fiú magzatokban és az anyákban is termelődő férfi nemi hormon, a tesztoszteron, amely meglepő módon lassítja a balfélteke fejlődését. A balfélteke ezért észrevehetően lassabban fejlődik a fiúkban, ezért van több balkezes fiú és ezért tanulnak meg a fiúk átlagosan később is beszélni.
A tesztoszteron egy másik hatása, hogy megzavarja az immunrendszer fejlődését, ezért van több asztmás és talán több autoimmun beteg a balkezesek közt. Azt is tudjuk, hogy a fiúk közt pubertás előtt több az asztmás!
Ebből lassan kezd összeállni a kép: a balkezesség összefügg a jobbféltekei dominanciával, ami emelkedett magzati tesztoszteron szintre utal, amiből viszont az immunrendszer későbbi zavarai is következnek.
De miért depressziósabbak az asztmások?

A természet úgy "intézte", hogy a két félteke "felosztott" egymás közt különféle funkciókat. E munkamegosztásban a jobbfélteke lett az éber őrszem, ez a félteke figyeli, nem jelenik-e meg a túlélést veszélyeztető inger a külső-belső világban. Ez azt is jelenti, hogy "szakértőnek" kell lennie a veszélyek felismerésében, vagyis a negatív érzelmeket ő teremti és "szenvedi el". A munkája: észlelni, kiértékelni, és ha veszélyt szimatol, "félelemmel tölteni meg" gazdáját. A félelmet és szorongást tehát a jobbfélteke hozza létre és ő is éli át. Ha valakinek megsérül a jobbféltekéje, elveszti ezt a képességét! Az ilyen emberek derűs közönnyel és vidámsággal viselik egyébként esetleg szörnyű helyzetüket. Fordítva is igaz, ha valakinek a balféltekéje sérül meg, nagy valószínűséggel depressziós lesz a jobbféltekei túlsúly miatt.
Az eddigiekből talán érthető, hogy a magzati életben elszenvedett tesztoszteron hatás miatt kialakul a jobbféltekei dominancia, ami fokozott hajlamot jelenthet a depresszióra és egyben az immunproblémákra, mint asztma, allergia.
De mi magyarázza meg akkor azt, hogy a stresszelt állatkölykök később asztmásak lesznek, vagy hogy a negatív érzelmi állapot ront az asztmás tüneteken, vagy hogy a családból kiemelt gyerekek asztmája javul.

Képzeljük el a csecsemőkori állapotot. A jobbfélteke érettebb, a balfélteke fejletlenebb. Ebben a helyzetben ha a stressz tartósan aktiválja a jobbféltekét, az esetleg "úgy is marad"! Ez képtelenül leegyszerűsítőnek hangzik, de az állat és humán vizsgálatok tanúsága szerint ez így van. Depressziós anyák csecsemői. már pár hónapos korukban megkülönböztethetők jobbféltekei dominanciájuk alapján az egészséges anyák csecsemőitől. A sírósabb babák szintén jobbféltekei dominanciát mutatnak, és később is hajlamosabbak lesznek depresszióra, szorongásra. Sőt a jobbféltekei dominancia felnőttkorban is kialakulhat, és ez krónikus szorongás, vagy depresszió képében jelenik meg. Enyhébb esetben meg, pl. vizsgadrukk esetén az átmeneti jobbfélteke dominanciát úgy venni észre, hogy romlik a vizsgázó beszéde, nehezebben idézi fel a balféltekében tárolt verbális ismereteit, mert a beszéd balféltekei funkció.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a jól ismert nyugtató, a Seduxen, szelektíven a jobb félteke aktivitását csökkenti!
Összefoglalva tehát, a korai (de akár a felnőttkori) stressz jobbfélteke dominanciát alakíthat ki, és az ilyen személy egy életen át hajlamosabb lesz a depresszióra vagy szorongásos betegségekre.
És mi a helyzet az immunrendszerrel? Ez a szerzett jobbféltekei dominancia hogyan hat az immunrendszerre? Hiszen itt nincs tesztoszteron-hatás!

Ismeretes, hogy legtöbb asztmában a baj gyökere az, hogy a beteg immunrendszere "allergiás" valamilyen anyagra, ami a szervezetbe jut, s ennek tovagyűrűző hatásai vannak.
Az immunrendszert két nagy alrendszerre szoktuk osztani: az egyik része harcias sejtekből áll, akik felfalnak minden betolakodót, ezt nevezzük sejtes immunitásnak. A másik része az un. humorális immunitás, amely azt jelenti, hogy bizonyos immunsejtek a betolakodókat észlelve bizonyos immunanyagokat (immunglobulinokat) bocsátanak a vérbe. Asztmában a fokozott humorális immunitásnak van döntő szerepe a tünetek kialakulásában.
Bizonyított, hogy a két félteke eltérően szabályozza az immunrendszer működését. nevezetesen a balfélteke serkenti, a jobbfélteke gátolja a sejtes immunitást. Kevésbé egyértelmű a féltekék hatása a humorális immunitásra, de számos vizsgálat bizonyítja, hogy a jobbféltekei dominancia, függetlenül "eredetétől", fokozott humorális immunitással jár. Azt is tudjuk sok vizsgálatból, hogy a jobbféltekét aktiváló stressz fokozhatja (vagy gátolhatja) a humorális immunitást, és ezen keresztül az asztmás tüneteket. Az összefüggések bonyolultak. Egy japán vizsgálat kimutatta, hogy az asztmában döntő szerepet játszó immunfehérje (az IgE) szintjét a mindennapi stressz egyeseknél jelentősen megemeli, másoknál lecsökkenti, ami arra utal, hogy ugyanaz a stressz nem egyformán hat mindenkire.
Az immunaktivitás és a féltekei dominancia kapcsolata megvilágítja azt, miért lesznek asztmásak a stresszelt patkány és egér kölykök, és talán az embergyerekek. Utóbbiak esetén nem feltétlen a hibás anyai magatartás, hanem a kikerülhetetlen körülmények lehetnek a hibásak. Az is világos talán, hogyha a stressz aktiválja a jobbféltekét, az fokozhatja a humorális aktivitást, és ez ronthatja az asztmás tüneteket.

Valóban van ilyen, e betegekben a humorális aktivitás nem fokozott. Van azonban egy bolygóideg vagy latinosan vágusz ideg, amely az agyból kiindulva behálózza összes belső szervünket, többek közt a szívet és a tüdőt. Asztmás kutyákban a vágusz átvágása megszünteti az asztmás rohamot, emberben pedig a vágusz gyógyszeres gátlása ugyanilyen hatású. Ez azt jelenti, hogy a rohamot elindító ingerek az agyból érkeznek! Bal és jobb vágusz idegünk van, s nyomós okaink vannak feltételezni, hogy ezek nem egyformán hatnak a belső szervekre. Valószínűsíthető, hogy a stressz hatását a jobbfélteke a jobb oldali váguszon keresztül továbbítja a tüdő felé, és így alakul ki a nem allergiás asztmás roham.

Ezzel a szép és reméljük logikus eszmefuttatásból azonban egy fontos láncszem hiányzik: mi bizonyítja, hogy az asztmások valóban jobbfélteke dominánsak? Talán szerénytelennek tűnik a kijelentés, de a hiányzó láncszem e gondolatmenetben éppen a mi kutatásunk.

Kutatásunk kiinduló kérdése az volt: vajon a balkezességnek van valami köze az asztmához, vagy csak amolyan járulékos sajátság, mint mondjuk a hajszín. A fentebb kifejtett gondolatok azt sugallták, a kapcsolat fontos, és nem a balkezesség a lényeg, hanem a jobbféltekeiség.
A feltevés vizsgálatára olyan módszert választottunk, amely közvetlenebbül méri a féltekei dominanciát a kézdominanciánál.

A módszer lényege, hogy a két kézen mérjük a különféle hangingerek hatására létrejövő bőrellenállás változásokat, és ebből - mivel a két agyfél külön-külön határozza meg a két kéz bőrellenállás változását- következtetni lehet arra, melyik agyfél az aktívabb és milyen mértékben.
Vizsgálatunkban 16 asztmás beteget hasonlítottunk össze 16 egészséges személlyel, és eredményül azt kaptuk, hogy az egészséges csoport balféltekei dominanciát, míg az asztmás csoport erős jobbféltekei dominanciát mutatott. Ha egyénenként elemeztük az eredményt, akkor az öt súlyos betegből egy, a hat közepesen súlyos betegből egy, és az öt enyhén asztmás betegből kettő volt balfélteke domináns. Ez arra utal, hogy az asztma súlyossága is összefüggésben lehet a jobbféltekei dominanciával. (Az ábrán pusztán szemléltetésként mutatjuk be a két félteke aktivitás különbségét!)
Ezzel helyére tettük a puzzle utolsó darabkáját is, összeállt a kép.
Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált betegek -két rejtett balkezest leszámítva- jobbkezesek voltak. Ez ismét megerősíti, hogy nem a balkezesség, hanem a jobbféltekeiség áll az asztmával szoros kapcsolatban.
Nem lepne meg minket, ha az olvasó most hátradőlne és azt mondaná: már megint egy okos elmélet, de mire jó ez nekem?

Vizsgálatunkból erősen megfontolandó szempontok következnek az orvosok, de különösen a leendő és gyakorló szülők részére. Mivel az asztma szoros kapcsolatot mutat a jobbféltekeiséggel, ezért minden olyan tényező, amely jobbféltekei dominanciát alakíthat ki a leendő utódban, egyben fokozza az asztmás (vagy allergiás) megbetegedés kockázatát is.
Számos kutatás alapján mondhatjuk, hogy a terhesség alatti anyai dohányzás, a terhesség alatt szedett un. bétablokkolók (egyfajta szívgyógyszer), a terhesség megtartására adott hormongyógyszerek mind fokozzák az utód balkezességének (és jobbféltekeiségének) esélyét.
És ha már az utód balkezes természetesen szintén fokozottabb szülői-orvosi figyelmet igényel. Igaz ez a diszlexiás (olvasási zavaros), számolási zavaros, figyelemzavaros, dadogós, migrénes gyerekekre is, mert e problémák szintén erős kapcsolatot mutatnak a balkezességgel. E gyerekeket úgy kell tekinteni, mint az asztma és allergia szempontjából fokozottan veszélyeztetetteket. Vizsgálatok igazolják, hogy valóban gyakoribb köztük az asztma és az allergia.
Fontos tudni, hogy az asztmák és allergiák gyakran egy erős megfázással, influenzával kezdődnek. Mondhatni, az immunrendszer "beindul", és aztán már veszélytelen anyagokkal is szembeszáll; végül is ez az allergia A légúti megbetegedések megelőzésére és hatékony kezelésére tehát nagyobb gondot lehet és kell is fordítani.
Búcsúzóul idézünk egy vizsgálatot, ami talán a kivédhető korai stressz egy példája is lehetne: egy angliai körzeti orvosnak feltűnt, hogy az asztmával először orvosi kezelésre került gyerekek döntő többsége az asztma kialakulása előtt családjával új lakóhelyre költözött. Hogy itt a régi otthontól való elszakadás stressze, vagy az új környezet új allergénjei (allergiát kiváltó anyagai) okozták-e az asztmát, nem tudni.

Amennyiben érdeklődik az asztma kutatásunk iránt, és Ön vagy legalább 14. életévét betöltött rokona asztmás, kérjük írjon emailt (szengab@net.sote.hu) vagy levelet.
Címünk:
Szendi Gábor tud. munkatárs
Semmelweis Egyetem
Magatartástudományi Intézet
Budapest
VIII. Nagyvárad tér 4.
1089