Vallásosság és a vallás fontossága a mai magyar társadalomban

A vallásosság a lelki egészség egyik fontos mutatója, számos vizsgálat igazolja a vallásosság, a vallási közösséghez tartozás egészségvédő szerepét. A magyar népesség körében 1988-ban 21 ezer embert, 1995-ben 12.600 embert és 2002 első félévében ismét 12.600 embert kérdeztünk ki otthoni interjú formájában. A három Hungarostudy felmérés a magyar 18 évnél idősebb népességet életkor, nem és terület szerint képviselte.

Vizsgálatainkban az egészségi állapot, életmód, szociális, pszichológiai összefüggéseit elemeztük- különösképpen azt, hogy milyen tényezők tekinthetőek leginkább egészségvédőnek. Mivel a nemzetközi irodalmi eredmények azt mutatják, hogy a vallásosság jelentős egészségvédő faktor, erre vonatkozó kérdések is szerepeltek a kérdőíveinkben. A vizsgálatok legfontosabb kérdőívei:

A vallásossággal kapcsolatos társadalmi helyzet változásait jól jellemzi, hogy 1988-ban még nem kérdezhettük meg, hogy ki tartja sajátmagát vallásosnak, hívőnek. Csupán a Megbirkózási, konfliktusmegoldó kérdőívben hagytuk bent azt a kérdést, hogy nehéz élethelyzetben szokott-e imádkozni. Ennek alapján azt találtuk, hogy míg az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok szerint az ima, mint konfliktus megoldási mód az un. "Dolgok értelmének keresése" faktorba, míg a magyar mintában a "Segítségkérés" és a "Visszhúzódás" faktorba került. Ugyanakkor az életcélokkal és a magasabb társas támogatottsággal együtt az ima már 1988-ban is a leghatékonyabb, a nehéz helyzetek újraértékelését kereső konfliktus megoldási, megbirkózási faktorral összefüggésben is megjelent, ami azt jelezte, hogy a társadalom egy jelentős rétege számára az ima, az életcélok és az erős társadalmi kohézió szorosan összefüggenek. Igen érdekes és jellemző, hogy 1988-ban a válaszmegtagadás leggyakrabban éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban fordult elő.(Kopp, Skrabski, 1995)

1995-ben és 2002-ben a vallásosságra vonatkozóan rákérdeztünk arra, hogy a megkérdezett hivő-e, ha igen gyakorolja-e vallását, ha igen, rendszeresen vagy ritkán egyházában, vagy a maga módján, valamint, hogy milyen vallású.

1995-ben 31% mondta magát nem hivőnek, 19 % nem gyakorolja vallását, 18% a maga módján, 16% egyházában ritkán, 16% rendszeresen egyházában.

2002-ben alacsonyabb volt azok aránya, akik nem hívőnek mondták magukat, ez az arány 25%, 18 % nem gyakorolja vallását, 27 % a maga módján, 17 % ritkán egyházában, 13 % rendszeresen egyházában. Tehát azok aránya emelkedett jelentősen 1995 és 2002 között, akik a maguk módján vallásosnak mondták magukat vagy akik egyházukban ritkán gyakorolják vallásukat. Rákérdeztünk arra is, hogy ha egyházában gyakorolja vallását, akkor milyen vallású, ezeket a válaszokat itt nem elemzem.

2002-ben feltettük azt a kérdést is, hogy mennyire fontos életükben a vallás,
35 % válaszolta, hogy egyáltalán nem fontos,
40 % hogy kissé fontos,
20 %, hogy nagyon fontos
6 %, hogy minden cselekedetüket befolyásolja.
A vallással kapcsolatos kérdésre viszonylag magas volt a visszautasítási arány még 2002-ben is, 6 %.

Mind a vallásgyakorlás, mind az, hogy mennyire fontos mindennapi életvitelünkben a vallás a társadalmi, demográfiai jellemzők közül legszorosabban az életkorral függ össze, ezt követi a nemi különbség. Érdekes módon, ha a jövedelmet is bevesszük az elemzésbe, az iskolázottság már nem függ össze sem a vallásgyakorlással, sem a vallás egyéni fontosságával. A magasabb jövedelműek szignifikánsan kevésbé vallásosak, ez inkább igaz a vallás fontosságára, mint a vallásgyakorlás módjára. Mivel azonban a jövedelem szorosan összefügg az iskolázottsággal, a magasabb iskolázottsági rétegekben szignifikánsan alacsonyabb a vallásosok aránya- ez a különbség azonban kevésbé fontos, mint az életkor és a nem szerepe.

A nem hívők aránya az életkorral csökken, azonban ez a különbség nem drámai, 35 év alatt 35 %, tehát csak 5 %-kal magasabb az országos átlagnál- 65 év felett már csak 10 % mondta magát nem hívőnek.

A nők közül 21%, a férfiak közül 31 % mondta magát nem hívőnek, egyházában gyakorolja vallását a nők 35 %-a, a férfiak 25 %-a.A férfiak 44 %-nak, a nők 27 %-nak egyáltalán nem fontos a vallás, nagyon fontos a nők 33 %-nak, tehát minden harmadik nőnek és a férfiak 17 %-nak. Mindebből nyilvánvaló, hogy a mai magyar társadalom igen jelentős hányadának, kétharmadának valamilyen értelemben fontos a vallás, a spiritualitás.

Vallásgyakorlás és egészség összefüggései

Elemzéseinkben minden esetben a kor, a nem és az iskolázottság szerint korrigáltuk az adatokat. Érdekes módon, a vallásgyakorlás és a vallás fontossága az életvezetésben sok esetben más egészségi mutatókra hat- az első esetben valószínűleg fontosabb szerepe van a közösséghez tartozásnak, míg a második esetben valódi lelki, belső igény hatását vizsgálhatjuk.

Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy a vallásgyakorlás mind az egészségi állapot, mind a lelki egészség minden vizsgált változója tekintetében egészségvédőnek bizonyult, illetve nem állt szignifikáns kapcsolatban egyes egészségi mutatókkal- tehát egyetlen esetben sem tekinthető rizikófaktornak. Ugyanez már nem ennyire egyértelmű a vallás szubjektív fontosságával kapcsolatban- néhány esetben a negatív érzelmi állapot és a vallás szubjektív fontossága között pozitív kapcsolatot találtunk.

Az általános egészségi mutatók közül a munkaképesség csökkenés szubjektív megítélése és a vallásgyakorlás között szignifikáns negatív összefüggést találtunk. Az utóbbi években számos vizsgálat kimutatta, hogy az egészségi állapot önbecslése a halálozási kockázat igen megbízható előrejelzője(Idler, Benyamini,1997) - ebből a szempontból a vallásgyakorlás szignifikáns védőfaktor. Ugyanígy az utolsó évben betegség miatt kiesett munkanapok száma, amennyiben az adatokat az életkor, végzettség és nem szerint korrigáltuk, szignifikánsan alacsonyabb a vallásukat gyakorlók között. Ugyanakkor nem találtunk az egyes megbetegedésekre specifikusan különböző összefüggéseket a vallásgyakorlás és a megbetegedések gyakorisága között.

A lelki egészség tekintetében a vallásgyakorlás igen szignifikáns kapcsolatban áll a depresszió, a szorongás, a reménytelenség alacsonyabb fokával, valamint a WHO Jóllét életminőség kérdőív magasabb értékével. Ugyanakkor a depressziós és a szorongásos tünetegyüttes szignifikánsan gyakoribb azok között, akiknek mindennapi életvitelében fontos a vallás. Ezt a jelenséget, amelyet többen leírtak más vizsgálatok során is, fontos tovább vizsgálni.

Mind a vallásgyakorlás, mind a vallás fontossága igen jelentős védőfaktor az önkárosító magatartásformákkal kapcsolatban. A dohányzás és a tömény alkoholfogyasztás lényegesen ritkább azok között, akiknek fontos a vallás, illetve akik vallásukat gyakorolják. Ennek hátterében a leglényegesebb tényező, hogy a megbirkózási (coping) stratégiák közül az, hogy nehéz élethelyzetben eszik, iszik, illetve az un érzelmi, nem problémamegoldó konfliktusmegoldási módok szignifikánsan gyakoribbak mind a nem hívők között, mind azok között, akiknek nem fontos életvitelükben a vallás. A vallásosság tehát igen jelentősen csökkenti a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések- szív-érrendszeri megbetegedések, daganatos betegségek- legfontosabb életvezetési rizikófaktorait.

Számos további, a lelki egészség szempontjából alapvető faktor tekintetében a vallásosság jelentős védőfaktor- illetve szoros a kapcsolat ezen lelki tényezők és a vallásosság között- nyilván nem beszélhetünk oksági kapcsolatokról egy keresztmetszeti felmérés alapján.

A megbirkózási, coping faktorok közül a problémaorientált konfliktusmegoldási módok, ezen belül különösen a kognitív áthangolás, átstruktúrálás készsége- az, hogy nehéz helyzetből más emberként kerülök ki, jó értelemben véve, valamint az, hogy igyekeztem a dolgot a másik személy szempontjából nézni - szorosan összefügg a vallásgyakorlással.

A társas támogatás, a társadalmi kohézió és a társadalmi tőke összefüggése a vallásossággal

A vallásgyakorlás kiemelten fontos védőfaktor a társas támogatás, a társadalmi kohézió erőssége szempontjából. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a társas támogatás, az, hogy nehéz élethelyzetben mennyire számíthatunk segítségre, igen jelentős egészségügyi és lelki védő tényező. Ebben a tekintetben a vallásgyakorlás fontosa védőfaktor, illetve a támogató, meleg család légkörében valószínüleg többen maradnak vagy válnak vallásossá. Azok, akik vallásukat gyakorolják, szignifikánsan inkább számíthatnak vagy számíthattak szüleikre nehéz élethelyzetben, ami feltehetően inkább a vallásosság megőrzésében fontos tényező. Azonban a vallásgyakorlás módja szoros kapcsolatban áll azzal is, hogy a megkérdezettek mennyire érzik úgy, hogy nehéz élethelyzetben munkatársakra, egyesületre számíthatnak és sokkal többen tagjai egyesületnek, polgári csoportnak. A társas támogatás összpontszáma szintén lényegesen magasabb közöttük. Ugyanakkor magasabb az un. társadalmi kohézió mértéke, amelyet a szomszédsági kapcsolatok erősségével mérünk és alacsonyabb az anómia, az értékvesztés mértéke. (Kopp, Skrabski,2002)

A vallásgyakorlás tehát igen jelentős védőfaktor az ellenségesség és a bizalmatlanság csökkentésében, tehát az un. társadalmi tőke erősítésének fontos összetevője.

Andorka Rudolf már az 1980-as évek közepétől a társadalmi tőke csökkenésével, az úgynevezett anómiás lelkiállapot terjedésével magyarázta a magyar egészségi és demográfiai mutatók rosszabbodását. Az emberi magatartás torzulásai a modern társadalomban szociológiai értelemben a Durkheim által leírt anómiás, gyökértelen lelkiállapot általánossá válásából erednek. Mindez a közös erkölcsi elvek felrúgását, az "ember embernek farkasa" állapotot és a személyes kapcsolatok fogyasztási cikké válását jelenti.
Hogyan határozzuk meg a társadalmi tőkét? Robert Putnam a következőképpen határozza meg a társadalmi tőke négy legfontosabb összetevőjét:
- szoros társadalmi háló,
- polgári részvétel, a polgári szervezetek erőssége,
- helyi, közösségi azonosságtudat, szolidaritás és egyenlőségtudat a többiekkel a távlati célok érdekében, a lemaradók segítése,
- bizalom, kölcsönösség és társas támogatás.
Putnam 1993-ban megjelent, Making democracy work című könyve igazi áttörést hozott. A szerző azt elemezte benne, miért van az olasz tartományok között óriási különbség abban, hogy egy bizonyos pénzmennyiségből milyen életminőséget tudnak teremteni a tartomány lakói számára. Az északolasz tartományokban sokkal jobb a helyzet ebből a szempontból, mint Dél-Olaszországban. Az északi részeken ugyanis kimutathatóan erősebb a. társadalmi tőke, a bizalom és a kölcsönösség, s a civil szervezetek aktívabban vesznek részt a társadalom életében. E tényezők nemcsak a lelki egészségnek és a kiegyensúlyozottságnak, hanem a demokrácia működtetésének is az alapjai, s hiányuk kimutatható anyagi, gazdasági és egészségi veszélyeztetettséggel jár. Ebből a szempontból a valódi, demokratikusan működő civil szervezetek szerepe a legfontosabb, amelyek nemhogy gyengítik az állam működését, hanem inkább azt az erőt adják, amely az állam mellett egyedül képes szembeszegülni a modern világ, a globalizáció fogyasztói kényszerével, s hatékonyan képviselni a fejlődés valódi céljait.
A talán legismertebb mai epidemiológiai munkacsoport vezetője, Michel Marmot (1976, 1989) londoni professzor vizsgálatai szerint az Egyesült Államokban élő japán férfiak közül azok, akik nagyon erősek nemzeti identitásukban, akik életük során kifejezik a közösséghez tartozást, akik tartják a szokásokat, azok ötvenéves kor alatt ötször, ötvenéves kor felett pedig háromszor ritkábban kaptak szívinfarktust, mint azok a japánok, akik modernizálódott, amerikanizálódott életmódot folytatnak. A közösséggel való azonosulásnak tehát biológiailag kimutatható egészségvédő hatása van.
Ugyanezt bizonyította Ichiro Kawachi, a Harvard Egyetem tanára is. Kimutatta, hogy azokban az amerikai államokban, ahol az emberek kevésbé bíznak egymásban, kevésbé aktívak a civil szervezetekben, tehát ahol kevesebb a társadalmi tőke, ott a halálozási arány jóval nagyobb, s gyakoribb a bűnesetek és az abortuszok száma is.

A vallás szubjektív jelentősége és a tolerancia valamint az egységes világkép

Míg az eddig elemzett mutatók esetében inkább a vallásgyakorlás módja volt a jelentős védőfaktor, további igen jelentős tényezők viszont inkább azzal mutatnak kapcsolatot, hogy milyen fontos életvitelünkben a vallás. Ezek közül a legfontosabb, hogy akiket ez jellemez, szignifikánsan toleránsabbak, mint akiknek a vallás nem fontos. A kérdés így szól: Általában olyannak fogadom el az embereket, amilyenek- még ha nagyon különböznek is tőlem. Itt valódi, belső spiritualitásról van szó, ami különbözik a vallásgyakorlás módjától, amely sokkal inkább jelent társadalmi beágyazottságot. A vallási intolerancia számos példát látjuk a világban ma is, ami éppen ellentéte a valódi spiritualitásnak. A vallásgyakorlás módja és a tolerancia között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot, sem pozitív, sem negatív irányban.

Várható eredmény, hogy az Antonovsky által leírt Sense of Coherence skála és a vallás fontossága a mindennapi életvitelben igen szoros kapcsolatban áll egymással. A Sense of Coherence - egységes világképnek fordíthatnánk- egészségvédő szerepét számos vizsgálat igazolta, ma ennek elemzése a népegészségügy egyik központi kérdésköre. A Sense of Coherence összpontszám szignifikánsanm magasabb azok között, akik számára fontos mindennapi életvitelükben a vallás.

A mai fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy ha van pénzünk, azaz anyagi tőkénk, akkor mindent el tudunk érni. Mérhetetlenül leegyszerűsített világkép ez, amelynek az a lényege, hogy az ember értékét anyagi lehetőségei szabják meg. A modern, fogyasztói világ válságának központi jellemzője ez a beállítottság, amely a pénztőke mindenhatóságát sulykolja, elsősorban a tévécsatornák, a reklámok és a nagyáruházak fogyasztói szentélyei révén. A pénztőkének fő jellemzője, hogy ha elosztják, mindenkinek kevesebb jut belőle, mint ha egyvalaki kaparintja meg. Ezzel szemben újra meg újra felismerjük, hogy a tőkének vannak olyan formái is, amelyeket nem kell erőszakkal vagy manipulációval elvennünk egymástól, mert mindenki annál gazdagabbá válik, minél többet ad belőle másoknak. Évszázadokon át az emberiség közös bölcsességének alapja volt ez a szemlélet, a mai társadalomtudomány azonban csak az utóbbi évtizedekben fedezi fel és fogalmazza újra a társadalmi fejlődés alapelveit. Fontos fordulatról van szó: olyan alapkérdésekre kell választ keresnie az ezredforduló társadalmának, mint hogy mi a valódi fejlődés, s mi a célja.

A 2001. évi közgazdasági Nobel-díj egyik nyertese, George Akerlof elmélete olyan szociológiai, szociálpszichiátriai és magatartás-tudományi kategóriákat emelt át a közgazdaságtanba, mint az identitás, a norma és az értékek. Az általa felvázolt modell szerint meghatározó gazdasági-társadalmi tényező az, hogy az emberek miképp élik át saját helyüket, szerepüket a társadalomban, mennyire van önazonosságuk, milyen közös értékeket fogadnak el, s melyek azok a társadalmi rétegek, amelyekben ezek a folyamatok sérülnek.

Fukuyama, az egyik legismertebb társadalomtudós A bizalom, a prosperitás alapja című könyvében azt elemzi, hogy az amerikai társadalom fejlettségének alapja nem a verseny, hanem a bizalom, vagyis a társadalmi tőke. Ha egy üzleti tárgyaláson valaki ígéretet tesz, partnere feltétlenül megbízhat annak betartásában. A mai amerikai válságjelenségek legfőbb oka éppen az, hogy nagymértékben csökkent ez a megbízhatóság. Vannak olyan erőforrások a társadalomban, amelyek egymagukban nem anyagi természetűek, de anyagi erővé is válhatnak.

Hazánkban ennek az egyik legnyilvánvalóbb példája a Máltai Szeretetszolgálat működése. Ha csupán anyagi erővel akarjuk megoldani az idősek, menekültek, fedél nélküliek problémáit, ez hihetetlen összeget emészt fel, ráadásul nem is érünk el valódi eredményt, mert a szeretetet, az igazi odafordulást nem lehet megvásárolni. Az önkéntes segítésen alapuló összefogás a társadalmi tőke legszebb megnyilvánulása. Vizsgálataink eredményeiből egyértelműen kiderül, hogy a társadalmi tőke, sőt az un. emberi tőke, amelynek legfontosabb összetevője az egészség, igen szorosan összefüggnek a vallásossággal.
A társadalomtudósok nem szokták megemlíteni a kegyelmi tőkét, vagyis azt a többletet, amelyet a spiritualitás, a transzcendens igény és beállítottság nyújt a társadalomnak. Kentenich József, a schönstatti családmozgalom alapítója már a XX. század első felében hangsúlyozta, hogy mozgalmának fő célja a kegyelmi tőke gyarapítása a társadalomban. Kentenichet a hitleri Németországban 1941-45-ben Dachauba deportálták, majd a katolikus egyház tizennégy évre Amerikába küldte száműzetésbe. Ennek ellenére mozgalma fennmaradt és megerősödött, s ma már hazánkban is tevékenykedik. Igen fontos, hogy a fél évszázados erőszakos elhallgattatás után végre tudományos módszerekkel is vizsgáljuk, hogy mit jelent azt egyén, a közösség és a társadalom egészsége szempontjából a vallás, a spiritualitás.

Irodalom:

Andorka, R.: Social changes and social problems in Hungary since 1930s. Economic, social and political causes of demise of state socialism. Comparative Social Research, 1994, 14, 49-96. l.

Antonovsky Salutogenesis

Csermák, K.: Kentenich József, Schönstatt alapítója és atyja. Családakadémia, Óbudavári Egyesület, Óbudavár, 2001.

Fukuyama, F.: Trust. The social virtues and the creation of prosperity. The Free Press, New York, 1995.

Idler EL, Benyamini Y. Self-Rated Health and Mortality: A Review of Twenty Seven Community Studies, J Health and Social Behavior, 1997,38,21-37.

Kawachi, I., Berkman, L. F.: Social cohesion, social capital, and health. In: uők (szerk.): Social epidemiology. Oxford University, New York, 2000.

Kawachi, I., Kennedy, B. P.: Health and social cohesion. Why care about income inequality? British Medical Journal, 1997. április.

Kawachi, I., Kennedy, B. P., Lochner, K. és mtársaik: Social capital, income inequality, and mortality. American Journal of Public Health, 1997. szeptember.

Kennedy, B. P., Kawachi, I., Brainerd, E.: The role of social capital in the Russian mortality crisis. World Development, 1998, 2029-2043. l.

Kopp M, Skrabski Á: (1995) Magyar lelkiállapot, Végeken, Budapest

Kopp M (1999) A magyar lelkiállapot, Confessio, 4, 29-34.

Kopp, M. S.: Cultural transition. In: Fink, G. (szerk.): Encyclopedia of stress, I. kötet. Academic Press, San Diego, 2000, 611-615. l.

Kopp M., Skrabski, Á.: A magyar lelkiállapot és a társadalmi tőke szerepe a népegészségügyi mutatók alakulásában. In: Elekes, Zs., Spéder, Zs. (szerk.): Törések és kötések a magyar társadalomban. Századvég Kiadó, Budapest, 2000, 254-267. l.

Kopp M., Skrabski Á. (2000) Magyar lelkiállapot az ezredfordulón, Távlatok, (2000) 4,499-513.

Kopp, M. S., Skrabski, Á, Lőke, J., Szedmák, S.: The Hungarian state of mind in a transforming society. In: Spéder, Zs. (szerk.): Hungary in flux, society, politics and transformation. Reinhold Kramer, Hamburg, 1999, 117-134. l.

Kopp, M., Skrabski, Á., Szedmák, S.: A szociális kohézió jelentősége a magyarországi morbiditás és mortalitás alakulásában. In: Glatz, F. (szerk.): Magyarország az ezredfordulón. MTA Stratégiai Kutatások. Népegészség, orvos, társadalom. Budapest, 1998, 15-37. l.

Kopp, M. S., Skrabski, Á., Szedmák, S.: A bizalom, a társas támogatás, az összetartozás, az együttműködés képességének egészségügyi jelentősége. Végeken, 1998/4., 4-11. l.

Kopp, M. S., Skrabski, Á., Szedmák, S.: Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society. Social Sciences and Medicine, 2000, 1350-1361. l.

Marmot, M. G., Davey-Smith, G.: Why are the Japanese living longer? British Medical Journal, 1989, 1547-1551. l.

Marmot, M. G., Syme, S. L.: Acculturation and coronary heart disease in Japanese-Americans. American Journal of Epidemiology, 1976, 225-247. l.

Putnam, R. D.: Making democracy work. Princeton University Press, Princeton, 1993.

Skrabski, Á.: Együttműködő vállalkozói magatartás az egészségügyben. Magyar Szemle, 2001, 11-12., 87-97. l.

Skrabski, Á., Kopp, M.: Társadalmi beállítottság, társadalmi tőke. Századvég, 1999, 128-146. Kopp M, Skrabski Á (2002) A magyarság társadalmi és erkölcsi tőkéje, Valóság, 9, 11-19