|

|
A Ferenc-hegyi-barlang bejáratát súlyos vasajtó zárja. Míg a túravezetők kinyitják a csatornafedélre emlékeztető ajtót, a gyerekek overallban és sisakban várják, hogy alászállhassanak a barlangba.
|
 |
A bejárati létrán leereszkedve, mindenki bekapcsolja lámpáját, és elkezdődik egy igazi barlangtúra. A levegő kellemesen hűvös, jólesik beszippantani. |
 | Egy lyukon átbújva a tágas Gömbterembe jutunk. A gyakorlottabb gyerekek egyből felmásznak a homorú falra. Gyors megbeszélés következik: melyik túraútvonalat válasszuk, ki mehet legelől. |
 |
Innét pár méter megtétele után az Éva kürtő 4m mély szűkületén gyorsan lemásznak a gyerekek, amit a kísérő szülők elképedve lesnek. Most kezd tudatosodni bennük, hogy itt a felnőttekre tényleg komoly megpróbáltatások várnak. Az Éva-kürtőt elhagyva egy ferde 3m-es sziklalapon lecsúszva a kettős deltához érünk. |
 | Szűk magas hasadékon
haladunk mintegy 10 m-t előre, így jutunk a jobb oldalt nyíló Ferde-termi
szakasz bejáratához. |
 |
Először kúszunk, majd mászunk, és mire ideérünk, bizony már eléggé sárosak az overallok. |
| |
Azok a gyerekek, akik már voltak erre, pár bíztató szót súgnak lankadó
szüleiknek, akikről folyik a
verejték, lábuk remeg, miközben igyekeznek eltitkolni fáradtságukat az
egyre lelkesebb gyerekek előtt. Ez a rész szűk, párméteres fel-le mászások
sorozata, mely után beérünk a tágas I. sz. főhasadékba; itt szoktunk
először megpihenni. Az eddigi otthon megszokott szerepek
felcserélődnek, a 6-8 éves gyerekek barátságos hangon bíztatják szüleiket
kitartásra, akik megszeppenve érdeklődnek tőlük a még várható
nehézségekről. |
 |
Jobb kéz felé egy meredek lejtőn lecsúszva érünk az "Ablak" 1m magasan
nyíló bejáratához. |
 |
Ennek leküzdése után balkéz felé kisebb kört teszünk, majd a Könyvtár
alján nyíló sáros szűkületen átbújva visszajutunk az I. sz..
főhasadékba. |
 |
Míg a szülők erőt gyűjtenek a továbbjutáshoz, a nagyobb gyerekek kőzetfelismerésből vizsgáztatják egymást, a kisebbek agyagoznak. |
 |
A Ferde-terem bejáratát elhagyva, a tágas aragonit folyosó felé vesszük
utunkat. A gyerekek itt énekelve, hangoskodva, nevetgélve haladnak előre,
közöttük egy-egy szülő hamuszínű arccal próbál lépést
tartani. |
 |
Ezután jobbról a csúszós Bob-pálya meredek járata kezdődik. Most
mintegy 10 m-nyi szűk, először fel-, majd lemászás
következik. |
 |
A gyerekek határozottan élvezik a különleges "csúszdát". |
 |
A Bob-pálya után újból tág folyosóba érkezünk, a III. sz. főhasadékba.
Könnyű, mintegy 30 m-nyi előrejutás után a járat 4 felé ágazik, itt
szoktunk pihenni, ellenőrizni a felszerelést. |
|
A következő akadály, minden felnőtt réme, a jobbról nyíló rettegett
Bordaroppantó, (vagy Zsuzsa-átjáró), ahol eljön az Igazság pillanata, és
kiderül, kin hány felesleges kiló van. A gyerekek a Bordaroppantó köré
leülve vidáman szurkolnak szüleiknek, akik elfojtott nyögések közepette
újra átélik a megszületés rég elfeledett pillanatait. |
 |
Ha nem a fényképen látható testtartással próbálunk kibújni innen, csak felesleges szenvedést okozunk magunknak. |
| |
Ha esetleg egy-két szülőnek maradt még némi önbizalma, azt a gyerekek
célzatos megjegyzésekkel gyorsan ledózerolják, ezután vidáman folytatjuk
utunkat a balról becsatlakozó már ismerős Aragonit-folyosóba, majd a
Ferde-termen keresztül a kijárat felé
indulunk. |