- Régóta vizsgáljuk, hogy mi lehet az oka a magyarok, különösen a középkorú férfiak rossz egészségi állapotának, korai halálozási arányának – kezdi a professzor asszony. – 1983-ban végeztük az első erre irányuló felmérést, hatezer fős, reprezentatív mintán, aztán 1988-ban 21.000,  1995-ban és 2002-ben is 12600 embert kerestünk fel. Akkor, 2002-ben megkérdeztük a résztvevőket, vállalják-e, hogy pár év múlva újra feltegyük nekik a kérdéseket. Körülbelül ötezren járultak hozzá, így ez egy követéses vizsgálat, és fontos kérdésekre adott választ. Azt tudtuk, hogy összefüggés van a depressziós állapot és a rossz egészségi állapot között, de azt nem, melyik alakul ki előbb. Ezen kívül én személy szerint azt akartam látni, melyek a középkorú férfiak halálozási tényezői, vagy a másik oldalról: hogy mi védi meg a nőket.

- Lassan megszokjuk, hogy nincs olyan felmérés, lista, ahol, mi magyarok ne a legrosszabb helyen végeznénk…

- A korai halálozás tekintetében az adatok döbbenetesek. A 40-69 éves korosztályban a férfiak 8,8 százaléka halt meg, a nőknek a 3,5 százaléka, és ez utóbbi is nagyon rossz arány európai viszonylatban. Szomorú, de „érdekesség” lettünk, részben emiatt tartotta most nálunk kongresszusát az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság, ők eddig egyetlen egyszer gyűltek össze Amerikán kívül.

- Vannak, akik szerint a magyarok hajlamosak a depresszióra…

- Ez ellen mindig határozottan tiltakozom! A magyarok nagyon motiváltak, és ha nem tudják elérni a céljaikat, ha ezt nem hagyják nekik, akkor válnak frusztráltakká. De igenis tudunk nagyon vidámak lenni.

- Tehát inkább szélsőséges lelkiállapotúak vagyunk.

- Igen, ez a bizonyos sírva vigadás jellemző, ami egyébként a kreatív emberek sajátja. Genetikailag sem vagyunk gyengébbek, a hatvanas években jobbak voltak a mutatóink az osztrákokénál, most viszont náluk a férfiak várható élettartama nyolc évvel több, mint nálunk. Érdekes, vagy inkább tanulságos, hogy a szomszédos országokban is kezdtek romlani a mutatók, ám ott sikerült visszafordítani a folyamatot. Hozzájuk képest nálunk nagyon erős a fogyasztói szemlélet, az önértékelésben döntő szempont az anyagi helyzet, a társadalmi státusz, ezen kívül gyengébb a közösségi érzés. Mindkettő gyökereit az 56-os forradalom utáni időkben kell keresnünk.

- Nézzük konkrétan, hogy milyen tényezők okozzák a korai halálozást a férfiaknál, és mi védi meg a nőket.

- A nőkkel kezdem, számukra az életminőség szempontjából legfontosabbak a közvetlen emberi kapcsolatok. Férjükkel, családjukkal, barátnőikkel, munkatársaikkal. Őket az veszélyezteti, ha ezekben boldogtalanok, ha nincs bizalmasuk, akivel megbeszélhetnék a gondjaikat. Ehhez képest a férfiak számára az általános társadalmi bizonytalanság, azon belül rendkívüli mértékben a munkahelyi bizonytalanság a fő veszélyforrás. Valamint a demoralizálódás, a kiszámíthatatlan jövő, az élet értelmébe vetett hit hiánya. Azok, akik bizonytalannak érezték a munkahelyüket, háromszor gyakrabban haltak meg. A férfitól azt várja a társadalom, hogy tartsa el a családját, teljesítsen, mutasson fel bizonyos dolgokat. Ha ebben akadályozva érzi magát, akkor alakul ki a krónikus stressz, ami miatt összeomlik az immunrendszere és alakulnak ki daganatos betegségek, szív-és érrendszeri problémák, jön az alkohol, az agresszió. Megdöbbentő, de a 2002-ben vizsgált mintában a később meghalt férfiak negyede már akkor súlyosan depressziós volt.

- Felismert depressziós?

- Nem és ez a másik nagy baj. Nagyon kevesen fordulnak orvoshoz a férfiak közül ebben a korosztályban, egyrészt, mert nem fér össze az önképükkel, másrészt, mert félnek kiesni a munkából. De ha fordulnának, akkor sincs sajnos nálunk erre megfelelő hálózat, ahol elsősorban pszichoterápiával segítenének átformálni a gondolkodásukat, erősíteni a megküzdési képességüket.  Ki kell mondani, hogy a krónikus stressz okozta depressziós állapotnak azt a következményét, hogy abba bele lehet halni, még mindig nem ismerik fel, és nem fordítanak rá elég figyelmet nálunk.

- Más országokban ez másként van?

- Igen, mert pontosan tudják, hogy ez nem csupán egészségügyi kérdés. Svájcban például, ami egy igen biztonságos ország, kiszámították, hogy a munkahelyi stressz okozta megbetegedések révén a GDP egy százalékának megfelelő összeget veszítenek el évente. Az EU is felismerte ennek jelentőségét, már hat éve kiadtak egy direktívát, mely szerint a munkahelyi vezetőknek kötelessége foglalkozni a munkatársak testi és lelki egészségével, csökkenteni a stresszt.

- Gondolom, ott lehet egy program sikeres, ahol minél nagyobb erők állnak mögötte.

- Finnországban, a hatvanas években ugyancsak nagyon rosszak voltak a mutatók, no, nem ennyire, mint most nálunk, de a finn nők kivonultak tüntetni „Mentsük meg a férfiakat!” jelszóval. Ezután indítottak el ott egy programot széles összefogással, ahol nemcsak a munkahelyi vezetők voltak felelősek, de minden kisebb-nagyobb közösség amolyan védőháló szerepet vállalt. Mert a közösségek a legfontosabbak. A svéd népegészségügyi program első pontja is a társadalmi kohézió erősítése. A második a bizonytalanság csökkentése, a harmadik pedig a munkahelyi stressz csökkentése.

- Szerintem sok munkáltató úgy gondolja, hogy aki fél, az mindent megtesz, mindent vállal…

- Egy magára valamit adó, hosszú távra tervező munkáltató pontosan tudja, hogy mi áll érdekében - anyagilag is.

- Beszéljünk kicsit arról, hogy mi képes megvédeni az embereket, különösen a férfiakat.

- Például a házasság. Ez egyértelmű. Háromszoros védettsége jelent! Azok a férfiak pedig, akik úgy érzik, nagyon erősen számíthatnak a feleségükre, ötször kisebb eséllyel haltak meg ebben az életszakaszban. Érdekes, hogy a férfiak amúgy is nagyobb arányban tartják jónak a házasságukat, mint a nők, és az is, hogy ez a védőfaktor csak a házasságra vonatkozik, az élettársi kapcsolatokra – ezt mutatják a nemzetközi adatok is - már nem. Valószínűleg a férfiak, akik személyes kapcsolataikban bizonytalanabbak, érzelmi intelligenciájuk általában gyengébb, azt az egy kapcsolatot nagyon fontosnak tartják.

- Gondolom, véd a család, a sport, a hit, a közösségek.

- Igen, ezek mind nagyon fontosak. És a magasabb iskolai végzettség is, de érdekes módon csak a férfiak esetében. A magasabb végzettségű férfi jobb házasságot köt, megtanulja megoldani a nehezebb helyzeteket, és a sok iskolatárs, a több személyes kapcsolat is segítség. A nőknél a végzettség sokszor a munka és család közötti megosztottság miatt inkább gondot okoz, legalábbis nem jelent védelmet.
- Ezek az adatok nyilvánosak, ismertek, az egészségügy átalakításánál vezérfonalként kellene használni, de nem tudom,
történik-e valami ennek a folyamatnak a megállítása érdekében.

- Sajnos semmi jót nem mondhatok. Mi rendszeresen pályázunk, elmondjuk, leírjuk a tapasztalatainkat, de nem tartanak rá igényt azok, akik kezében a cselekvés lehetősége. Pedig ez sürgős is, fontos is, és nagyon nagy összefogás kellene, hogy javuljon a helyzet. A Nők Lapja jó fórum lehetne, hogy akár egy mozgalmat indítsanak a magyar nők, a finn példa nyomán. Mert meg kell mentenünk a férfiakat…

Hulej Emese