Az orvosok kommunikációs
képzésének helyzete
Magyarországon

Igazgató: Prof. Dr. Kopp Mária
Kontakt: Dr. Pilling János, pszichiáter
a Kommunikáció Részleg vezetője
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Tel.: 210-2930/6354
E-mail: pilljan@net.sote.hu

Budapest, 2003. október 10.

Az orvosi kommunikációs ismeretek és készségek oktathatók, fejleszthetők, ezt az orvoskép-zés nemzetközi ajánlásai alapvető szempontként hangsúlyozzák. A Semmelweis Egyetemen már egy évtizede folyik kommunikációoktatás, amely változatos és korszerű módszereken alapul, s a hallgatók körében is népszerű. Sajnos ez a tantárgy az orvostanhallgatók számá-ra 2003 szeptemberétől már nem kötelező. A jelenleg praktizáló orvosok többsége még nem tanult kommunikációt, ezért nagy jelentősége van a posztgraduális kommunikációs kép-zésnek.

Az orvos-beteg kapcsolat problémáira utal a közelmúltban széleskörű sajtónyilvánosságot kapott ombudsmani jelentés. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete - amely többek között az orvostanhallgatók kommunikáció oktatását is végzi - ezúton kíván reagálni ezekre a hírekre, valamint Huszár Andrásnak az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának elnökeként elhangzott nyilatkozatára, mely szerint el kell érni, hogy az egyetemi oktatásnak részévé váljon a kommunikáció tréning is. Az állásfoglalás azt a látszatot kelti, mintha ma Magyarországon nem oktatnának orvostanhallgatóknak kommunikációt, ami nem felel meg a valóságnak.

A magatartástudományi tárgyak - s ennek részeként az orvosi kommunikáció- oktatása a rendszerváltás utáni orvosképzési reform egyik legjelentősebb lépése volt. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében 1993 óta önálló tantárgy a kommunikáció. 1999-ben kapta kézhez diplomáját az első olyan évfolyam, amelynek tagjai már tanultak kommunikációt. Az idősebb orvosok képzésében orvosi kommunikáció, mint önálló tantárgy, nem szerepelt. Bár különböző keretek között, s eltérő óraszámban, de ma már valamennyi orvosi egyetemen tanulnak a hallgatók orvosi kommunikációt.

A kommunikáció oktatás helyzete a hazai orvostudományi egyetemeken
Jelenleg valamennyi hazai orvosi egyetemen oktatnak kommunikációt. Az oktatás főbb jel-lemzőit az alábbi táblázat foglalja össze:

Melyek a jelenlegi orvosegyetemi kommunikációs képzés főbb jellemzői?
Amint ezt a fenti táblázat is mutatja, a magyar orvosi egyetemeken ma már oktatnak kommu-nikációt, ennek óraszáma azonban igen alacsony. Összehasonlításként: az angol egyetemeken minden évfolyamon oktatnak orvosi kommunikációt, az adott képzési szintnek megfelelően. Miközben egy orvos praxisa során több százezer orvos-beteg találkozás részese, addig a kommunikáció oktatására a Semmelweis Egyetemen pl. csak 30 óra jut, amely az egyetemi képzés összes óraszámának 0,5%-a. Sajnálatos módon a legtöbb egyetem kurrikulumában a kommunikáció oktatása az alsóbb évfolyamokon szerepel - abban az időszakban, amikor a hallgatóknak még nincsenek saját tapasztalataik páciensekkel. További probléma, hogy 2003 szeptemberétől a kommunikáció - a Pécsi Egyetem kivételével - már nem kötelező, hanem csupán választható tantárgy - az orvostanhallgatók számára így adott az a lehetőség is, hogy kommunikáció tanulása nélkül kapják meg orvosi diplomájukat. Ugyancsak problematikus, hogy az egyetemi tanulmányokat követő, úgynevezett posztgraduális képzésekben a magatartástudományi tárgyak oktatásának szerepe rendkívül csekély. Így az új szabályozás következményeként előfordulhat, hogy a leendő és gyakorló orvosok között lesznek olyanok, akik egyáltalán nem tanulnak kommunikációt.

Hogyan segítheti az orvosi kommunikáció oktatása a megfelelő orvos-beteg kapcsolatot és a hatékony gyógyítást?
Az orvos-beteg kapcsolat alapja az orvos iránti bizalom. Az orvos hitelessége, jó kommunikációja, empátiája önmagában is gyógyító erejű a beteg számára. Miközben számos orvos kitűnő kommunikációs készségekkel, magasrendű etikai érzékkel kezeli betegeit, kétségtelen, hogy az egészségügyben számos javítandó magatartási minta is jelen van. A hétköznapi kommunikációs gyakorlat ezek megoldásaira elégtelen. Az orvos-beteg kapcsolat olyan sajátos kommunikációs ismereteket és készségeket igényel (pl.: gyógyíthatatlan betegség hírének közlése, kommunikáció betegségtudat nélküli vagy az együttműködést elutasító páciensekkel, tanácsadás szexuális problémák esetén stb.), amelyek tanulás és gyakorlás útján sajátítandók el. A kommunikációs ismeretek oktatása emellett jelentősen hozzájárul a diagnózis felállításának, valamint a betegek együttműködésének, terápiakövető magatartásának javításához is. A mindennapi gyakorlatban nem ritka hiba pl. a túlkontrolláló, paternalisztikus kommunikációs stílus, aminek következményeként egyes betegek nem tudják elmondani panaszaik egy részét, s nem kapnak lehetőséget az őket foglalkoztató kérdések megfogalmazására. A tájékoztatás vagy a meggyőzés hiányosságai növelik a kezelésekkel együtt nem működők arányait.
A kommunikáció oktatásának gyakorlatát a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tapasztalatain keresztül mutatjuk be.

Milyen módszerekkel tanítjuk az orvosi kommunikációt?
Az orvosi kommunikációhoz szükséges készségek megtanulhatók, fejleszthetők. A "Kommunikációelmélet és gyakorlat" elnevezésű tantárgy keretében az elméleti ismereteket és a gyakorlati készségeket a hallgatók élményszinten sajátíthatják el (ennek eszközei pl. a videó elemzések, terepgyakorlati megfigyelések, az orvos-beteg kommunikáció helyzeteit megjelenítő szituációs gyakorlatok, a nehéz helyzetek gyakorlását elősegítő oktatóbetegek stb.). A hallgatók számára biztosítjuk, hogy az előadások anyaga, illetve egyéb hasznos információk a honlapunk hallgatói oldalain is elérhetők legyenek. Rövidesen megjelenik az az orvosi kommunikáció tankönyv, amelyet a négy hazai orvosi egyetem munkatársai közösen készítettek (szerkesztő: Dr. Pilling János). Ez a kötet az ombudsmani jelentésben szereplő, sajtónyilvánosságot kapott kommunikációs problémákat önálló fejezetekben tárgyalja.

Hogyan viszonyulnak az orvostanhallgatók a kommunikáció oktatásához? A kommunikáció oktatás a hallgatók körében népszerű. Bár kezdetben több hallgató is úgy véli, hogy ez a tantárgy nem olyan fontos a testi gyógyítással foglalkozó tantárgyakhoz képest, a 30 órás oktatás befejeztével a tantárgy fontosságát a hallgatók (öt fokozatú skálán) már átlagosan 4,0-nak értékelik. Jelenleg az évfolyam 70%-a az előadás legalább kétharmadán jelen van (annak ellenére, hogy az előadásokon nem ellenőrizzük a jelenlétet.) Gyakorlatvezetőiket a hallgatók átlagosan 4,4-re értékelték.

Javaslatok az orvosi kommunikáció oktatásához

• Az orvosegyetemi képzésben a kommunikáció oktatását valamennyi orvostanhallgató számára kötelezővé kellene tenni.
• A kommunikáció oktatásának a jelenleginél nagyobb óraszámmal kellene szerepelnie az orvosképzésben.
• Orvosi kommunikációt felsőbb (harmad-, negyed-) éves hallgatóknak kellene tanulniuk, akik már rendelkeznek betegekkel kapcsolatos tapasztalatokkal.
• A kommunikáció oktatását minden orvosi egyetemen ki kellene terjeszteni az idegen nyelvű képzésekre is.
• Az egyetem elvégzését követő, úgynevezett posztgraduális képzésekben kötelezően kellene szerepelnie a kommunikációs ismeretek oktatásának. A posztgraduális képzések esetében elengedhetetlen a megfelelő minőséget garantáló szakértői akkreditáció, és a hallgatói visszajelzéseken alapuló folyamatos minőségkontroll.

A Magatartástudományi Intézet oktató, kutató és gyógyító tevékenységeiről részletes információ található honlapunkon: www.magtud.sote.hu

A magatartástudományi tárgyakat oktató intézetek és csoportok - évtizedes oktatási és kutatási tapasztalataik alapján - ezúton is felajánlják a fejlesztést szolgáló együttműködésüket az ez ügyben illetékes döntéshozóknak.