A 14-24 éves fiatal nők közül 30,7%-nak nem volt még szexuális kapcsolata, 16,2%-nak volt, de a vizsgálat idején nincs állandó partnere, 51,9%-nak állandó partnere van és csak 1,3% válaszolta azt, hogy váltogatja szexuális partnereit.

&Úacute;gy tűnik tehát, hogy az első szexuális kapcsolat a legtöbb esetben 16-17 éves korban alakul ki, átlagosan 16,3 évben.

A 20-24 éves korcsoportban 6,3% válaszolta azt, hogy nem volt még szexuális kapcsolata, 16,4%, hogy volt, de jelenleg nincs partnere, 75,7%-nak van állandó partnere, és 1,5% mondta, hogy váltogatja a partnereit.

A 14-24 éves mintában 6,3% válaszolta azt, hogy volt már abortusza, a tanulók között lényegesen ritkábban, mint a nem tanulók között, akiknél 11,6%-nak volt abortusza.

Többváltozós módszerekkel, logisztikus regresszióanalízissel megvizsgáltuk, hogy mely változók az abortuszok legfontosabb magyarázó változói. ? Mivel egyetlen elemzésbe nem sikerült valamennyi lényeges változót bevonnunk, két különböző elemzést is elvégeztünk.

Lényegesen több abortusza volt azoknak, akik élettársi kapcsolatban élnek, közülük 19,8% válaszolta azt, hogy volt már abortusza, a házasságban élők között 10,8%-nak volt már abortusza. Az abortusz igen érdekes módon összefügg a kívánt gyermekek számával, ami arra mutat, hogy sok esetben a nők szeretnék megtartani a gyermeket, ezért nem védekeznek- és a későbbi körülmények kényszerítik őket az abortuszra. Átlagosan 2,14 gyeremeket szeretnének azok, akiknek volt abortuszuk, és 2,08-at azok, akiknek nem volt.

A saját anyagi helyzet becslése és az abortuszok között szoros a kapcsolat, akiknek saját megítélésül szerint igen rossz vagy rossz az anyagi helyzete, 10,7%, illetve 10%-ban, akiknek igen jó vagy jó az anyagi helyzete, 1,6, illetve 3,0%-ban volt abortuszuk, tehát közöttük a védekezés más formái sokkal gyakoribbak.

A kóros magatartásminták közül az abortusz igen szoros kapcsolatot mutat a dohányzással és a naponta elszívott cigaretták számával. Azok közül, akiknek volt abortusza, 51,1% dohányzik, naponta átlagosan 6,79 szál cigarettát szívnak el, akinek nem volt abortusza, 30,6%-ban dohányoznak és 2,92 cigarettát szívnak el átlagosan naponta. Ennek hátterében az a kóros megbirkózási stratégia állhat, hogy az abortuszon átesettek között sokkal gyakoribb az az állítás, hogy nehéz élethelyzetben evéssel, ivással, dohányzással vezetik le a feszültséget. Természetesen itt nem ok-okozati kapcsolatot kell keresni, hanem közös pszichológiai, szociális háttértényezőket.

A pszichológiai, szociális háttértényezők közül az abortusz előfordulása összefügg a szülők válásával, azok közül, akinek a szülei elváltak, 10,9%-nak volt abortusza. Ha a családban többször is előfordult, hogy az apa bántalmazta az anyát, az abortuszon átesettek aránya 13,1%. Akik úgy érzik, hogy azért, mert nők, hátrányos helyzetben voltak többször is, 14,3%-ban, akik egyszer érezték így, 8,2%-ban éltek át abortuszt.

Az anya iskolai végzettsége és az abortuszok gyakorisága között fordított kapcsolat van, minél magasabb az anya végzettsége, annál alacsonyabb az abortuszok aránya, a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett anyák lányainak 7,4%-a, az egyetemet vagy főiskolát végzett anyák lányainak 5,1%-a élt át abortuszt.

A 20-24 éves korcsoportban azok közül, akiknek állandó partnere van, 14,3%-nak volt már abortusza.

Azok között, akiknek volt abortusza, szignifikánsan gyakoribb a szorongás. Az öngyilkossági kísérletek gyakorisága rendkívül magas az abortuszt átélt nők csoportjában, 11,5% mondta azt, hogy megkísérelt már öngyilkosságot.

A fiatal nők 80%-a védekezik a nem kívánt terhesség ellen (Fojtyik, 1999).

Gyermekvállalás

A gyermekvállalási kedv minden társadalomban a jövő vállalásának, a hosszú távú tervezés lelkiállapotának, azaz a társadalmi beállítottságnak a jele.

A fiataloknál kétféle motiváció, a családalapítási, gyermekvállalási vágy és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, ha igen nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Ma sajnos ez az átbillenés megtörtént Magyarországon, az utóbbi négy év legdrámaibb változása a házasodási kedv csökkenése, egy ilyen negatív tendenciát már nehezebb visszafordítani. Mindent meg kell tenni azért, hogy fiatalok ne kerüljenek szembe elviselhetetlen lakás, megélhetési nehézségekkel, ha megházasodnak és gyermeket szeretnének. Igen sok válás oka az, hogy a lakásért hajszolt életmód éppen addigra emészti fel a kapcsolatot, amikor már sikerült megszerezni. Át kell segíteni a fiatalokat ezeken a nehézségeken, különben felőrlődnek, vagy meg sem kísérlik.

A magyar társadalom európai összehasonlításban az egyik leginkább családbarát, gyermekbarát társadalom, a gyermek fontosságának megítélése rendkívül pozitív. Tóth Olga nemzetközi összehasonlító elemzése szerint (Tóth O. 1998, 80-93) Bulgária után a magyarok tartják igaznak leginkább azt az állítást, hogy a házas emberek általában boldogabbak, mint a nem házasok. Ebben a tekintetben Lengyelország is utánunk következik, de gyakorlatilag valamennyi környező és nyugat-európai ország, az Egyesült Államok is. A nem házasokat boldogabbnak ítélik a svédek, norvégok, hollandok.

Valamennyi vizsgált ország közül a magyarok tartják a leginkább igaznak azt az állítást, hogy ?Üres az élete azoknak, akiknek soha nem volt gyermekük.? Ennek az álltásnak a fordítottját tartják igaznak az Egyesült Államokban, Svédországban, Angliában és Hollandiában, ha a felmérések országos átlagát nézzük. A házasság és a gyermek megítélésének pozitivitása igen fontos tartaléka a magyar társadalomnak.

1995-ös felmérésünk eredményei szerint a 20-50 éves népesség körében a többváltozós elemzés változói közül a gyermekszám legszorosabb kapcsolatban azzal áll, hogy nehéz élethelyzetben számíthatnak házastársukra. Ez a megállapítás látszólag nyilvánvaló, azonban azt mutatja, hogy a tartós házastársi bizalom, a hosszú távú kapcsolat szubjektív megélése a gyermek vállalásának legfontosabb alapja.

Igen érdekes, hogy míg, elsősorban a férfiak között a depressziós tünetegyüttes fordított kapcsolatban van a gyermekszámmal, valamennyi alcsoportban a gyermekszámmal együtt emelkedik az un. vitális kimerültség átlagértéke. Ez a mutató azt jelzi, hogy a mai magyar társadalomban, legalábbis statisztikusan, a gyermekvállalás krónikus stresszállapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent. Ez a teljesen méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja ugyanazt, amit a demográfiai, szociológiai vizsgálatok régóta jeleznek, hogy a mai magyar társadalomban a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár. A társadalomnak alapvető kötelessége, saját túlélése, pl. a nyugdíjkrízis megoldása szempontjából is, a gyermeket vállaló szülők fizikai túlterheltségének egy részét, jelentős hányadát átvállalni. Hiszen nem elfogadható az az állapot, hogy a társadalmi beállítottságuk, a jövőért felelősséget vállalásuk miatt a gyermeket vállaló szülők aránytalanul túlterhelt állapotban éljenek.

A 20-50 éves nem érettségizett férfiak között a gyermekszám az un. Autonómia attitűddel van pozitív kapcsolatban, azzal a beállítottsággal, hogy nem véletlentől, szerencsétől, hanem saját aktív hozzáállásunktól függ elsősorban, hogy mi történik velünk. Az autonómia attitűd erősítése igen fontos feladat volna, a mai magyar társadalomban a fatalista beállítottság a manipulálhatóság egyik legfontosabb háttértényezője.

A 20-50 éves nem érettségizett nők között a gyermekvállalás és a településnagyság fordított kapcsolatban van egymással, minél kisebb településen élnek, az alacsony iskolázottságú nők annál több gyermeket hoztak világra. Ugyanez az összefüggés az érettségivel rendelkező nők esetében már nem áll fenn.

A nem érettségizett nők kompetencia élménye, az hogy saját magukat mennyire tartják eredményesnek, szoros kapcsolatban áll a gyermekek számával. Tehát az alacsony végzettségű, főleg a kis településen élő nők között a gyermek ma is az eredményesség, a kompetencia fontos jellemzője. Ezt az érzést, beállítottságot fontos volna tovább erősíteni, különösen a magasabb végzettségi csoportokban. Egy fiatal szobrász megfogalmazása szerint a gyermek világrahozatala ?bioszobrászat?. Miközben a műalkotások létrehozását igen nagy elismerés övezi, érthetetlen, miért nem ismerjük el eléggé a legtökéletesebb műremek, az új ember megalkotását. A gyermek világrahozatala természetesen csak az első lépés, a ?műalkotás? a nevelés eredményeként, hosszú, fáradtságos folyamat során alakul ki.

Az érettségivel rendelkező férfiak között a gyermekszám a legszorosabb kapcsolatban a depressziós tünetegyüttes hiányával, azaz az életcélok meglétével van. Érdekes módon, ebben a rétegben a gyermekszám fordított arányban áll a külső elismerés igénye beállítottsággal. Ebben a rétegben tehát megállapítható, hogy a gyermek vállalása tudatos döntés eredménye, amely szembefordul avval az elvárással, hogy egy magasabb végzettségű férfi számára legfontosabb a karrier, a külső sikerek elérése.

A társadalmi beállítottság változói közül az érettségizett nők között a kölcsönösség, az a beállítottság, hogy ha valakivel jót teszek, elvárhatom, hogy viszonozzák és a fokozott szeretetigény állnak szoros kapcsolatban a gyermekszámmal.

Ha a jövőért felelősséget vállaló, tehát a gyermekeket és felelős felnevelésüket vállaló attitűdöt erősíteni kívánjuk a társadalomban, ezt nem elsősorban a gyermekvállalási kedv direkt propagálásával érhetjük el, hanem a társadalmi beállítottság erősítésével. Fontos azonban tudni, hogy a társadalmi beállítottság mely jellemzői mely társadalmi rétegekben valódi motiváló tényezők.

Természetesen alapvetők mindazok a szociális, gazdasági intézkedések is, amelyek a gyermekvállalás terheit megosztják a társadalomban, hiszen minden vizsgálat eredményei szerint a gyermekvállalás a viszonylagos illetve az abszolút szegénység vállalását jelenti a mai magyar társadalomban.

Az átlagos kívánt gyermekszám tehát 2 és 3 között van. Ezzel szemben a tényleges gyermekszám lényegesen alacsonyabb, különösen a tanulók között.

A fiatal nők igen jelentős csoportja az, aki szeretne gyermeket, de nincs megfelelő partnere. Míg évszázadokon át a fiatalok ismerkedésének megvoltak az elfogadott formái, ma ez esetlegessé vált. A társadalmi szervezeteknek, egyházaknak fontos feladata lenne, hogy lehetőséget teremtsenek a családalapításra vágyó fiatal lányok és férfiak megismerkedésének kultúrált formáira. Vizsgálatunkból úgy tűnik, hogy akik 18 éves koruk előtt nem találtak partnert, különösen a tanulók, utána igen nehezen tudnak kialakítani megfelelő kapcsolatokat.

A mintabeli fiatal nők 26%-nak van gyermeke. Az alacsony iskolai végzettségű csoportokban a nők felének van gyermeke, a felsőfokú végzettségűek esetében ez az arány csak 19%. (Szántó, Susánszky, 1999)

Megvizsgáltuk, hogy az 1998-as felmérés szerint melyek a gyermekvállalás legfontosabb magyarázó változói (8. táblázat).

8. táblázat

A gyermekvállalás természetesen leginkább a házasság eredménye, azok közül, akik házastárssal élnek, csak 8,8%-nak nincs gyermeke, 71,5%-nak egy, 15,2%-nak két, 4,5%-nak három gyermeke van. Az élettársi kapcsolatokban sokkal több az abortusz és lényegesen kevesebb a gyerek, mint amit a nők szeretnének. Azok közül, akik élettárssal élnek 39,6%-nak nincs gyermeke, 47%-nak egy gyermeke, 13,4%-nak két vagy több gyermeke van. Az élettársi kapcsolatokban a nők sokkal kiszolgáltatottabbak, tehát a társadalom és a nők egészsége szempontjából a házasság, a kapcsolat társadalmi elismerése igen jelentős tényező.

A tanuló lányoknak kevesebb gyermeke van, mint a nem tanulóknak, pedig a következő generáció egészségmagatartása szempontjából is kívánatos volna, hogy a magasabb iskolázottságú nőknek is szülessenek gyermekei. Paradox módon, a tanuló nők több gyermeket szeretnének, mint a nem tanulók.

A gyermekszám és a kívánt gyermekszám között természetesen szoros a kapcsolat.

A család rossz anyagi helyzete jelentős negatív tényező, de ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy azoknak, akiknek nincs gyermekük, inkább van gépkocsijuk és sokkal jobb az anyagi helyzetük.

A gyermekvállalás az 1998-as felmérés szerint is szoros pozitív kapcsolatot mutat a kimerültséggel, a gyermeket vállaló fiatal nők terhelése rendkívül nagy. Az altruizmus attitűd pozitív kapcsolatot mutat a gyermekvállalással, de evvel nem lehet visszaélni a végtelenségig. Az érzelmi támogatás, az a meggyőződés, hogy nehéz helyzetben számíthatunk szülőre, barátra, pozitív kapcsolatban van a gyermekvállalással. Az 1988-as és 1995-ös felmérések között a legjelentősebb változás az volt, hogy nagyon lecsökkent az un. társas támogatás érzése, ami pedig a gyermekvállalás fontos háttértényezője. Szintén pozitív hatású a jobb egészségi állapot.

Mindezekből az következik, hogy a fiatal nők testi-lelki egészsége igen szorosan összefügg a gyermekvállalással. A gyermekvállalás az egészséges női fejlődés fontos fázisa, önmagában is jelentős egészségi mutató. A mai rendkívül rossz népesedési helyzet nem azzal függ össze, hogy a fiatal nők nem szeretnének gyermeket, sokkal inkább kiszolgáltatott helyzetükkel a partnerkapcsolatokban, valamint saját reménytelen lelkiállapotukkal.