A fiatal nők legsúlyosabb egészségügyi problémája a depressziós tünetegyüttes. Korábbi vizsgálati eredményeink és nemzetközi adatok szerint is a depresszió igen súlyos független egészségi kockázati tényező, mind közvetlen hatása révén, mind az önkárosító magatartásformák előidézésén keresztül. (Kopp, Skrabski, Szedmák, 1995: 1019, Kopp, Szedmák, Lőke, Skrabski, 1997:136, Purebl, 1999)

A depressziós tünetegyüttes gyakoriságát mindhárom felmérés során azonos módszerrel vizsgáltuk. A 10 feletti depresszió pontszám felel meg az enyhe depressziós tünetegyüttesnek, a 19-25 pontszám a középsúlyos és 26 pont felett a súlyos depressziós állapotnak.

A depressziós tünetegyüttes gyakorisága 1988 óta jelentősen emelkedett a fiatal nők körében, annak ellenére, hogy más társadalmi csoportokban, pl. a dolgozó fiatal diplomás férfiak között csökkent a depresszió gyakorisága.

1998-ban a fiatal lányok 25,7%-nak vannak depressziós tünetei - 10 feletti pontérték, ugyanez az arány 1995-ben 15,2%, 1988-ban 17,9% volt. A súlyos depressziós tünetegyüttes aránya szintén emelkedett, 1998-ban 2,3%, 1995-ben 1%, 1988-ban 1,2% volt. Az 1998-as magasabb arányok egy hányadát magyarázhatja, hogy ezt a felmérést november-decemberben végeztük, míg a másik kettőt tavasszal-nyáron, de ez a módszertani eltérés legfeljebb 2-3%-ot magyarázhat. Önmagában igen súlyos figyelmeztetető jel, hogy a fiatal nők mintegy negyede, akár az év bizonyos hányadában már munkaképesség csökkenéssel járó depressziós tünetekről, reménytelenség, kontrollvesztés élményéről számol be (1.ábra).

Külön-külön is megvizsgáltuk, hogy a depresszió mely tüneteiben következett be a legjelentősebb változás.

A depresszió tünetei közül a fiatal nők körében a leggyakoribb tünet az önvádlás, 1998-ban a nők 52,1%-a számolt be önvádlásról, ez a lelkiállapot mindhárom felmérésben igen gyakori volt (1988-ban 48,4%, 1995-ben 40,2% ). Hasonlóan igen gyakori a nagyfokú fáradékonyság, 50,4%, ez az arány emelkedett a legnagyobb mértékben, 1988-ban 32,9%, 1995-ben 17,5% volt. A fokozott és nem egyértelmű szerepelvárások, a túlterheltség és elégtelenség érzés együttesen játszhatnak szerepet ezeknek a tüneteknek a kialakulásában.

Az elégedetlenség és közömbösség, ami a fiatalok, főleg a fiatal férfiak depressziójának egyik legfontosabb tünete, 1988-ban és 1998-ban majdnem azonos arányban volt jellemző a fiatal nőkre (31,1% és 32,6%).

Az az állítás, hogy ?&Úacute;gy látom, a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni.? 1988-ban 25,9% állították, 1995-ben 29,3%, 1998-ban 30,3%, tehát minden harmadik fiatal nő. Az Életcél kérdőív kérdései matematikailag szinte azonosnak tekinthetőek a depresszió tünetekkel, olyan szoros közöttük a korreláció. Azt, hogy nincsenek életcéljai, 1988-ban 18,3%, 1995-ben 12,7%, 1998-ban 22,5% állította. Az unalom érzése a fiatalok között valamennyi önkárosító magatartásforma kipróbálásában fontos szerepet játszik, ez az érzés is jelentősen gyakoribbá vált, 1988-ban 33,5%, 1998-ban 43,8% mondta magáról, hogy általában unatkozik.

1988-hoz képest javult azoknak az aránya, akik megbízhatónak tartják magukat, 1988-ban 29,9%, 1998-ban 39,7% volt ez az arány, ez az állítás az önértékelés legfontosabb összetevője. Korábbi vizsgálataink szerint idős korban azok között, akik anyagilag igen rossz helyzetben vannak, az önértékelés, az, hogy saját magukat megbízhatónak tartják az egészség megőrzésében meghatározó szerepet játszik.