(további elmélyedésre ajánljuk: kicsit elvont a cikk, de további egyszerűsítése a tanulmány tartalmát másítaná meg, A tanulmányt fordította, és a kivonatot készítette: Kelemen Anikó)

Bevezetés

A hipotalamusz - agyalapi mirigy (hipofízis) tengely fontos szerepet játszik a szaporodási funkciók működtetésében (ez a "tengely" a szervezet hormonműködéseinek központja - szerk. megj.). Mindkét nemnél éveket vesz igénybe, míg az ivarmirigyek aktiválódnak és megkezdik a fiziológiai működések szabályozását. A hipotalamusz - agyalapi mirigy tengely szabályozó funkciója csak az összes endokrin útvonal egyidejű szerveződése esetén áll fenn. Kontrollját szteroid hormonok, neurotranszmitterek és neuropeptidek befolyásolják.
     A neuropeptidek egyik érdekes hatása az agy és a szaporodási funkciók közötti integráló szerep. A környezeti jeleket az idegrendszer fogadja, integrálja és alakítja át, specifikus és koordinált adaptív válaszokat eredményezve. A szaporodási működés érzékeny a nappal-éjszaka ciklusra, a hőmérséklet-változásra és a szaglószervi jelekre. A hipotalamikus integráló központokra hatással vannak a kognitív, szociális és kulturális történések is. A szaporodási rendszer működését számos stresszkeltő inger befolyásolhatja.
     A következőkben megvizsgáljuk a stressz ivarmirigyekre gyakorolt hatását, valamint a stressz és az amenorrhea (a havi vérzés elmaradása) közötti kapcsolatot.

A stressz és az ivarmirigyek működése

A stresszes körülményeknek való tartós kitétel a szaporodási funkciók károsodását okozhatja, mégpedig úgy, hogy a hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvese tengely (HPA: a stresszválasz szervezésének legfontosabb rendszere) negatív hatásokat gyakorol a hipotalamusz - agyalapi mirigy tengelyre. A termékenység stresszel kapcsolatos gátlásának számos fajtáját leírták, és kísérleti tanulmányok felvetették, hogy a GnRH (gonadotrop/ivarmirigyekre ható hormonokat felszabadító "szuper" hormon) feloldásában specifikus idegi útvonalak játszanak szerepet. Egy feltevés szerint a CRF (kortikotrop/mellékvesekéreg működésére ható felszabadító faktor) az egyik legerősebb faktor, mely a stresszre adott válaszként részt vesz a GnRH blokádban. Az endogén opioidok (főképp a B-endorfin: ez a stresszválasz részeként termelődik az agyban) CRF indukálta növekedése azon feltételezett kritikus mechanizmusok egyike, melyek a hipotalamusz - agyalapi mirigy tengely károsodását okozzák. A CRF infúzió csökkenti a GnRH hipotalamuszból történő kibocsájtódását, ezáltal gátolva az LH (luteinizáló/sárgatest képződését segítő hormon) felszabadulását. Egy specifikus opioid receptor antagonista, a naloxon képes blokkolni az LH kioldás CRF gátlását, így felvetették, hogy egy specifikus, stressz indukálta CRF aktiváció magyarázza a hipotalamusz - agyalapi mirigy tengely gátlását.
     Mivel amenorrheában szenvedő nőknél magasabb kortizolszintet találtak, mint normálisan menstruáló nőknél, a hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvesekéreg tengely egy specifikus aktivációját tételezik fel. Tanulmányokból tudjuk, hogy a mellékvesei glukokortikoidok a szaporodást több szinten képesek gátolni:

-gátolhatják a GnRh szekréciót,
-csökkenthetik a gonadotropok érzékenységét a GnRH jelre,
-módosíthatják az ivarmirigyek válaszait a gonadotropinokra (ivarmirigyek működését serkentő hormonokra).

Stressz és hipotalamikus amenorrhea

A hipotalamikus amenorrheát (hormonális eredetű vérzéskimaradás) változó gonadotropinszint jellemzi. Ezeknél a betegeknél alacsony vagy normál LH koncentrációt, valamint az LH abnormális, agyalapból történő epizódszerű kioldási sémáját találták. A hipotalamikus amenorrheát az LH szekréció pulzálásának hiánya jellemzi, bár kis számú betegnél alvás alatt kimutattak pulzáló LH szekréciót. Az amenorrheás betegeknél jelenlévő rendellenes LH szekréció a hipotalamusz-agyalap együttes nem megfelelő szabályozására utal. A hipotalamikus amenorrhea gyakran jár együtt stresszes történésekkel. A diétáról kimutatták, hogy érinti a szaporodási működéseket, a súlyveszteség és az amenorrhea között pozitív korrelációt találtak. Amikor a testsúly egy kritikus pont alá süllyed, kimaradhat a havi vérzés. Testsúlyveszteség nem csak diétából, hanem intenzív edzésekből is eredhet. Előfordul, hogy azoknál a fiatal lányoknál, akik az első vérzés előtt kezdtek el keményen sportolni, menstruációs zavarok lépnek fel. Az ilyen lányoknál gyakran megszűnik az LH pulzáló kioldása.
     A testsúlyveszteség pszichológiai stresszorokkal is kapcsolatba hozható, mivel az olyan érzelmi problémák, mint a munkahelyi nehézségek vagy egy haláleset, a spontán ételnélkülözés kezdetét jelenthetik. Schwartz demonstrálta, hogy a pszichológiai és fizikai stresszorok olykor átfedésben lehetnek egymással. Tanulmányából kiderül, hogy amenorrheás futónők sokkal stresszesebbenek írták le edzéseiket, mint az egészségesek.
     Újabb beszámolók a neuroendokrin rendellenességek egy konstellációját írták le hipotalamikus amenorrhea esetén. Amenorrheás betegek rendellenes hőszabályozást mutatnak, a GnRH és TRH tesztekre késleltetett vagy csökkent választ adnak, magasabb a kortizolszintjük és alacsonyabb a PRL szintjük. Ezek a megfigyelések együttjárnak a dopamin és opioid útvonalak csökkent működési aktivációjával, ami számot adhat a GnRH indukálta LH válasz gátlására. Ezt a hipotézist támogatja a specifikus dopaminreceptor agonista vagy az opioid receptor antagonista drogok (pl. naltrexon) terápiás használata.
     Wild kimutatta, hogy napi 50mg naltrexon 3-6 hónapon át tartó szedése képes visszaállítani a normális havi ciklust, Remorgida pedig arról számolt be, hogy a placebo használata ugyanilyen eredményre vezet.
     Újabban kimutatták, hogy a melotoninszint erős diéta és intenzív edzés alatt nő. Mivel mindkét esetben fennáll az amenorrhea veszélye, feltételezik, hogy a melotoninszint befolyásolja az LH pulzáló kioldását, és gátló hatást gyakorol a GnRH szekrécióra.