(az orvosi kifejezések magyarázata a szövegbeni megjelenés sorrendjében a szövegben megtalálható!) Bevezetés

      Cannon és Selye demonstrálták, hogy a fizikai stressz aktiválja a szimpatikus mellékvesevelői és a hipotalamusz-mellékvesekéreg rendszereket (ezek a stresszválaszban játszanak döntő szerepet). Később Mason kimutatta, hogy a fizikai és emocionális stresszorok ugyanolyan pszichológiai reakciókat okoznak, és hogy ez az a közös kognitív válasz, amely kiváltja a mellékvesei hatásokat. Újabb tanulmányok jelentős egyéni variabilitásra mutattak rá a stresszre adott kognitív válaszokban, melyek kapcsolatban állnak a személyiségtípussal és a megküzdő viselkedéssel.
      Endokrinológiai kutatások szerint a kortikotrop-felszabadító hormon (CRH=Corticotropin Releasing Hormone, a stresszre adott nagyon fontos hormonális válaszok elindítója) stressz okozta kioldása elnyomja az agyalapi gonadotrop szekréciót (a petefészek és a méh működését szabályozó hormonok), és ezt valószínűleg a GnRH (a petefészket és méhet szabályozó hormonok kiválasztódását serkentő anyag az agyban) pulzálás gátlása közvetíti.
      Azoknak a nőknek, akiknél a hipotalamikus amenorrheát (hormonális eredetű vérzéskimaradás) súlyveszteség vagy pszichológiai stressz okozza, túl magas a kortizolszintjük (egy stresszhormon), és az ételre vagy CRH beadásra tompult kortizol választ adnak. Ezeknél a nőknél csökkent az LH (luteinizáló hormon: a pete érését és kilökődését elősegítő hormon) pulzálás gyakorisága, és a GnRH pulzusszerű beadása helyreállíthatja az ovulációt.
      Számos vizsgálat beszámolt arról, hogy az intenzíven sportoló nőknél is megtalálható az emelkedett kortizolszint, a CRH-ra adott tompult válasz, az LH pulzálás gyorsaságának gátlása és csökkent amplitudója. Így lehetséges, hogy a fizikai és pszichológiai stresszorok közös kognitív válaszokat idéznek elő, ami érinti a szaporodási funkciókat.
      A stressz szaporodási funkciókra gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányok igen komplikáltak lehetnek, mivel gyakran nehéz differenciálni a pszichológiai és a fizikai stressz között. Ez főleg olyan csoportok vizsgálatánál mutatkozik meg, mint a sportolók és a táncosok csoportja, hiszen náluk a fizikai megterhelés és a diétázás okozta stressz keveredik a versengő környezet érzelmi stresszével. Hasonló problémák merülnek fel az anorexiánál (lásd. Evési zavarok), ahol az amenorrhea (vérzéskimaradás) mind a súlyveszteséggel, mind a pszichológiai zavarokkal kapcsolatban áll.
      A stressz mérése sem könnyű feladat, az eljárások a szubjektív kikérdezéstől a gyakran szegényes, standardizált kérdőívekig terjedhetnek. Ha a menstruáció körülményeiről precíz adatokat kívánunk gyűjteni, akkor ne a nők emlékezetére hagyatkozzunk, hanem kérjük meg őket, hogy vezessenek ún. menstruációs naplót, amelybe naponta lejegyezhetik észrevételeiket.
      A következő áttekintés kitér a stressz menarchere (első havi vérzésre) gyakorolt hatásaira, a másodfokú amenorrheára, menstruációs rendellenességekre és a terhességre.

A menarche

      A menarche (menstruáció) legszélsőségesebb késését a fejlődő országok hiányosan táplált populációinál figyelték meg. Sok tanulmány számolt be a menarche késéséről intenzíven sportolóknál és balett táncosoknál, főleg olyan nőknél, akik az első havi vérzés beállta előtt kezdték el a rendszeres tréningeket. Bár a menarche késéséhez feltehetően a stressz is hozzájárul, valószínűleg nem ez az egyedüli tényező, amely befolyásolja, nagy a szerepe a fizikai megterhelésnek. Ezt támasztja alá, hogy sikerorientált, erőteljes érzelmi stressz alatt álló zenészeknél nem találtak késést a menarche-ben. Az anorexiás lányoknál nehéz meghatározni, hogy a menstruáció késése a súlyveszteségnek vagy pszichológiai faktoroknak köszönhető.
      Frisch felvetette, hogy a menarche kezdetének fő meghatározója a test zsírmennyiségének százalékos aránya. Más tanulmányok viszont nem találtak oki kapcsolatot a két változó között. Sőt, longitudinális kutatások kimutatták, hogy a menarche késésének dacára a táncosok testsúlya magasabb az első havi vérzés megjelenése előtt, mint más, nem sportoló lányoké.

A másodfokú amenorrhea

      A másodfokú amenorrhea (AM) diagnózisát általában a havi vérzés 45 napig vagy azon túl tartó elmaradásához kötik. Gyakorisága kb. 2%-os. Az MA gyakorisága magasabb a menarchet követő, és a menopauzát (a havi vérzés végleges megszűnését) megelőző években, és nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan nőknél, akiknél késett a menarche.
      Az AM nagyobb előfordulásáról számoltak be kollégiumot kezdő, iskolában étkező, szoptató és zárdában élő nőknél, de mivel ezek a nők általában fiatalok, nehéz szétválasztani a stressz indukálta amenorrheát a menarche utáni évek szokványos menstruációs szabálytalanságától.
      Az AM magasabb arányát találták sportolók és táncosok között, főleg hosszútávfutóknál és balettosoknál. Bullen kísérleti tanulmányában a nőket standardizált edzéstervnek tették ki, és véletlenszerűen a súlykarbantartó vagy a diétás étrendet kapók csoportjába sorolták őket. Az anovuláció (a peteérés hiánya) növekedett a fogyókúrás csoportnál, a luteális fázis rendellenességeit pedig mindkét csoportnál megfigyelték. Számos vizsgálat számolt be arról, amenorrheás baletttáncosoknál az edzések felfüggesztése esetén spontán módon újra megindul a menstruáció, még az egyébként alacsony testsúly megtartása esetén is.
      Hat, kollégiumi diákokat, sportolókat és terméketlen nőket vizsgáló tanulmány próbálta meghatározni a pszichológiai stressz és a menstruációs ciklus zavarainak kapcsolatát. Harlow és Matanoski egy éven át követett nyomon 166 elsőéves kollégistát. A nők menstruációs naplót vezettek, és a felvételnél kitöltöttek egy kérdőívet a súllyal, diétával, fizikai aktivitással és a velük történt fontos életeseményekkel kapcsolatban. A stresszt a diákok által havonta írt levelek segítségével mérték, amelyekben a tanulók beszámoltak a velük történtekről, az iskolai követelményekről és az általuk észlelt stresszről. A szerzők fő eredményei a következők: a korábban előfordult hosszú ciklusok, a súlyfelesleg, a nagyobb fizikai aktivitás, valamint az érzelmi stressz egymástól függetlenül kapcsolatban álltak a 43 napot meghaladó ciklus előfordulási valószínűségével.
      Az emocionális stresszt a terméketlenséggel is összefüggésbe hozták, de a legtöbb tanulmány nem elég meggyőző, mivel nehéz meghatározni, hogy vajon a stressz okozza-e a terméketlenséget, vagy a sikertelen próbálkozások okozzák-e a stresszt.
      Összességében elmondhatjuk, hogy a kutatások szignifiknáns kapcsolatot találtak a fizikai/emocionális stressz és a hosszú ciklus, az amenorrhea és a luteális fázis alacsony szteroidszintje (nemi hormon) között.

Terhesség

      A stresszel kapcsolatos, megnövekedett katekolamin szekréció placentális érszűkülethez vezethet, ami kedvezőtlenül érintheti a magzat fejlődését, és koraszülést okozhat. Számos szerző jutott arra a következtetésre, hogy a terhesség időszaka alatt előforduló stresszkeltő események (munkahelyi nehézségek, kimerültség) és a koraszülés valamint az alacsony súlyú magzat világra hozatala között szoros összefüggés van.

Következtetések