Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája,
(Élet és tudomány 2001 56(6):172-174 és 56(7):198-199.)
Domar, A.D.és mtsi.: A pszichoterápiás csoportbeli résztvétel hatása a meddő nők fogamzóképességére.
(Fertility and Sterility. 2000 73(4): 805-811)
Demyttenaere, K. és mtsi.: A megküzdési stílus és a depresszió szint hatása az in vitro megtermékenyítés kimenetelére.
(Fertility and Sterility, 1998, 69(6):1026-1033)
Gray, R. H.: Stressz és szaporodás: Egy epidemológiai perspektíva.
(Stress and Reproduction, 1992, New York)
Genazzani, A.R. és mtsi. : A stresszel kapcsolatos amenorrhea neuroendokrin aspektusai
(Stress and Reproduction, 1992, New York)
|
|
|
|
Demyttenaere, K.; Bonte, L.; Gheldof, M.; Vervaeke, M.; Meuleman, C.; Vanderschuerem, D.; D'Hooghe, T.: A megküzdési stílus és a depresszió szint hatása az in vitro megtermékenyítés kimenetelére.
Fertility and Sterility, 1998, 69(6):1026-1033 fordította: Szendi Gábor
Hogy vajon a pszichológiai jellemzők hatnak-e a fogamzóképességre, vagy a meddőség kezelésének kimenetelére, nyitott kérdés és az elérhető adatok eltérő megközelítésekből származnak. Először is, sokan állítják, hogy a megmagyarázhatatlan meddőség azonos a pszichés alapon kialakuló meddőséggel, bár ez abból ered, hogy ezekben az esetekben nem tudnak organikus okokat kimutatni.
Másodszor, szóbeszéd alapján ismert jelenség, hogy nagyobb stresszorok (mint háború, koncentrációs táborélmények, intenzív osztályon történt kezelés) vagy kisebb stresszorok (egyetemi tanulmányok megkezdése, vagy az úgynevezett "első-csók-vérzéskimaradás") a menstruáció elmaradását okozhatják.
Harmadszor, néhány epidemiológiai vizsgálat azt találta, hogy a depresszív tünetek és a korábbi, hosszabb idejű antidepresszáns ill. nyugtató használat szignifikánsan megnöveli a meddőség kockázatát. (Feltehetőleg a gyógyszerszedés jelzője a korábbi mentális problémáknak, s nem maga a gyógyszer okozza a meddőséget! ford. megj.)
Negyedszer van néhány vizsgálat, amely standardizált pszichológiai tesztet használva vizsgálta a meddőség és szorongás/depresszió kapcsolatát, de ezek ellentmondásos eredményt mutatnak. Mindössze egyetlen vizsgálat van, amely prospektíven (nem visszamenőleg, hanem még a meddőség kialakulását megelőzőleg - ford. megj.) vizsgálta a stressz és a meddőség kapcsolatát, és ez bizonyította, hogy a magas krónikus stressz szint (a vonásszorongással mérve) szignifikánsan előrejelzi az alacsony teherbeesési arányt.
A mesterséges megtermékenyítés sikeressége és a stressz szint közti kapcsolat vizsgálata ellentmondásos. Néhány vizsgálat azt tanúsítja, hogy a mesterséges megtermékenyítés egyes ciklusaiban a magas szorongás- vagy depressziószint alacsonyabb megtermékenyülési arányt mutat, ill. hogy az ilyen nők nagyobb valószínűséggel adják fel idő előtt a további próbálkozásokat. E vizsgálatok azt is jelzik, hogy a magas szorongás- ill. depressziószint az egész meddőség elenni kezelés sikertelenségét is nagy valószínűséggel bejósolja. Más vizsgálatok azonban nem találtak kapcsolatot a magas stressz és a mesterséges megtermékenyítési kísérletek sikeressége közt.
Az ellentmondásokat azonban jól megmagyarázza az a vizsgálat, amely kimutatta, hogy a prospektív és retrospektív (visszaemlékezés alapján, utólagosan - ford. megj.) stressz-szint mérés nem azonos eredményt hoz. A nők ugyanis hajlamosak elnyomni, vagy alulértékelni a stresszt a kezelés alatt, ami egy módja a kezelés alatti, amúgy is nagy feszültség semlegesítésének.
Azt is kimutatták, hogy a pozitív gondolkodási stratégia a leggyakrabban használt megküzdési stratégia a kezelés alatt, továbbá, hogy a meddő nők hajlamosak elnyomni, letagadni a stresszt, mert tartanak attól, hogy eleshetnek a további kezelésektől. Feltételezzük, hogy ez az ""elnyomott stressz" részben megmagyarázza az eredmények ellentmondásosságát.
Célunk az volt a jelen vizsgálatban, hogy a meddőségi kezelés alatt álló nők depressziószintjét és megküzdési stratégiáit összevessük egy adott mesterséges megtermékenyítési ciklus sikerességével.
125 kezelésre váró nőből 98 egyezett bele a vizsgálatunkban való résztvételbe.
Vizsgálni kívántuk azt is, hogy a meddőség okának tudata, vagyis, hogy a mesterséges megtermékenyítés előtt álló nő miatt állt-e fent a meddőség (endometriosis, ovulációs problémák, mechanikai akadályok), vagy a férj miatt (lassú vagy kevés ondósejt), vagy mindkettő féltől eredet-e a meddőség. Eszerint alcsoportokba osztottuk a nőket.
A vizsgált mesterséges megtermékenyítési ciklusban a nők 23.5%-a lett terhes. A teherbeesett és teherbe nem esett nők közt a testi jellemzők, életkor, próbálkozások száma, stb.-ben, nem volt szignifikáns eltérés.
Eredmények:
Különféle megküzdési stratégiákat mértünk, mint aktív megküzdés, enyhüléskeresés, megnyugtató gondolatok alkalmazása, elkerülés, szociális támogatottság kereséses.
Összességében a teherbe esett nőket magas "enyhüléskeresés" és alacsony negatív emóció-kifejezés jellemezte. Lineáris regressziós analízist végezve kiderült, hogy ez a tényező felelős a sikeres/sikertelen kezelések közti különbség 34%-áért.
Hogy vizsgáljuk ennek a két pszichológiai tulajdonságnak a hatását, a negatív emóció-kifejezést mérő teszt eredményei alapján két csoportot hoztunk létre: az egyik csoportba soroltuk azokat, akik legalább 6 pontot, vagy annál magasabb értéket értek el (erősen negatív emocionalitásúak), és a másik csoportba a 6 alatti értékeket elérőket soroltuk. Az erősen negatív emóciókat mutatók közt a teherbeesési arány 14.9% volt, míg a kevésbé, vagy egyáltalán nem negatívak közt 31.3"- os volt az arány. Ugyanakkor a más paraméterekben (gyógyszer mennyiség, beültetett petesejtszám, életkor, korábbi kísérletek száma) nem volt a két csoport közt különbség.
Az "enyhülést keresés" megküzdési stratégiája alapján is képeztünk két csoportot, az egyikbe azokat soroltuk, akiket egy bizonyos mértéken felül jellemzett ez a stratégia, a másik csoportba azok kerültek, akiket kevésbé, vagy nem jellemzett ez a megküzdési mód. Akiket erősebben jellemzett ez a megküzdési stratégia, azok 29.8% arányban estek teherbe, míg a másik csoport csak 14.6%-os arányban. Egyéb paraméterekben nem volt eltérés a két csoport közt.
Ekkor azt is megvizsgáltuk, hogy van-e különbség az azonos számú beültetett megtermékenyített petesejtszámmal rendelkező nők megtermékenyülési aránya között a negatív emóciók tekintetében. Így képeztünk egy csoportot, amelybe csak azok tartoztak, akikbe legalább 3 megtermékenyített petesejtet ültettek be a vizsgálat során. Az erős negatív emóciókat mutató nők közt 21.4%-os volt a fogantatási arány, míg a kevésbé negatív emóciójú csoportban 53.8%!
Végül nem találtunk különbséget a fogantatási arányban a tekintetben, hogy a nő vagy a férfi diszfunkciójának következménye-e a meddőség, ugyanakkor a női eredetű meddőség esetében a nők depresszívebbek voltak.
Hogy a depresszió mértéke nem függ össze a kezelés sikerességével, ellentmondásnak látszik. azonban, amikor tüzetesen elemeztük adatainkat, kiderült, hogy - összhangban a szakirodalommal - a férj-eredetű meddőség esetén a nők haragot éreznek partnerükkel szemben, míg, amikor női eredetű a meddőség, bűntudatot éreznek. Ez úgy tűnik lényeges különbséget jelent a kezelés kimenetelére, jóllehet, esetleg a depresszió pontszám azonosnak látszik.
Saját klinikai tapasztalataink szerint házaspárok közt tabutéma annak a megbeszélése, ki az "oka" a meddőségnek". A férfi meddőség esetén a konfliktus az, hogy a férfi az "oka" a gyermektelenségnek, mégis a nő esik át intenzív kezeléseken. Ha sikerül a kezelés, akkor a férfi meddősége a külvilág számára rejtve marad, ha viszont a nőnek "nem sikerül" teherbe esnie, az manifesztté teszi a férfi meddőségét. Ebből számos konfliktus adódhat, a férfiak nem mernek egyértelműen ragaszkodni az újabb és újabb próbálkozásokhoz, hiszen feleségük a szenvedő alany, de nem is hajlandók könnyen lemondani a további próbálkozásokról.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a negatív emóciók jelenléte a mesterséges megtermékenyítés sikeressége ellen ható fontos tényező, továbbá, hogy a későbbi vizsgálatokban fontos szempont lehet, hogy a meddőség női vagy férfi eredetű-e. A női eredetű meddőség esetén ugyanis a magasabb depresszió rosszabb fogantatási aránnyal, míg a férfi eredetű meddőségi csoportban a magasabb depresszió magasabb megtermékenyülési aránnyal járt.
|
|
