Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája,
(Élet és tudomány 2001 56(6):172-174 és 56(7):198-199.)
Domar, A.D.és mtsi.: A pszichoterápiás csoportbeli résztvétel hatása a meddő nők fogamzóképességére.
(Fertility and Sterility. 2000 73(4): 805-811)
Demyttenaere, K. és mtsi.: A megküzdési stílus és a depresszió szint hatása az in vitro megtermékenyítés kimenetelére.
(Fertility and Sterility, 1998, 69(6):1026-1033)
Gray, R. H.: Stressz és szaporodás: Egy epidemológiai perspektíva.
(Stress and Reproduction, 1992, New York)
Genazzani, A.R. és mtsi. : A stresszel kapcsolatos amenorrhea neuroendokrin aspektusai
(Stress and Reproduction, 1992, New York)
|
|
|
|
Domar, A.D.; Clapp, D.B.S.N.; Slawsby, E. A.; Dusek, J.; Kessel, B.; Freizinger, M.: A pszichoterápiás csoportbeli résztvétel hatása a meddő nők fogamzóképességére.
Fertility and Sterility. 2000 73(4): 805-811 fordította: Szendi Gábor
A szorongás és depresszió hatása a fogamzó képességre ellentmondásos kérdés. széles körben elfogadott, hogy a meddőség depressziót okoz, a fordítottja az irodalom szerint még vizsgálandó kérdés.
A bibliai idők óta elterjedt nézet szerint a szorongás és depresszió negatív hatással van a fogamzó képességre. A pszichés eredetű meddőség a XX század második feléig széles körben elfogadott feltevés volt. A modern diagnosztikai eljárások bevezetésével azonban az orvostársadalom átesett a ló másik oldalára, hiszen a meddő házaspárok 95%-nál organikus problémákat lehetett kimutatni.
Az újabb kutatások azonban azt jelzik, hogy a stressz és a meddőség kérdése komplex jelenség. Az egyik pont, ami az ellentmondásokat okozza, a stressz definíciója. Sokáig ezt azonosították a szorongással, és a szorongás és meddőség kapcsolatának vizsgálata ellentmondásos eredményekhez vezetett. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a szorongás jelentős hatással van a meddőség kialakulására, és hogy a szorongás lecsökkenése előidézi a fogamzó képességet. Más vizsgálatok azonban nem támogatták ezt az összefüggést.
Az elmúlt öt évben azonban a stressz definíciójában egy eltolódás figyelhető meg a szorongás felől a depresszió irányába. Nyilván nem ez az egyetlen megjelenési formája a stressznek, de akik korábban a szorongást vizsgálták a stressz és a meddőség kapcsolataként, azok túlságosan beszűkítették vizsgálódásuk területét.
Számos újabb vizsgálat jelzi ugyanis, hogy depresszió és meddőség közt komoly összefüggés van. Egy vizsgálat azt jelzi, hogy a depressziónak komoly szerepe van a meddőség kialakulásában. Azok a nők, akiknek depressziós tünetük volt már az életük során, kétszer valószínűbben válnak meddővé.
Egy másik vizsgálatban olyan nőket vizsgáltak, akik már túl voltak egy sikertelen mesterséges megtermékenyítési kísérleten. azok a nők, akiknél ezután depresszió alakult ki, csak 13%-ban termékenyültek meg a későbbiekben, míg a depressziót nem mutatók 26%-ban. Egy új keletű másik vizsgálat megerősíti ez utóbbi eredményt. E vizsgálatban azok a nők, akiknél a mesterséges megtermékenyítés alatt magas depresszió pontszámot találtak, szignifikánsan alacsonyabb megtermékenyülési arányt mutattak.
Egy friss vizsgálat szintén azt jelzi, hogy a depresszió gátolhatja a fogamzást. Komolyan depressziós nők 10 üléses kognitív viselkedés terápián vettek részt, amely a depresszió és a szorongás csökkentését tűzte ki. A terápiában resztvettek 60%-a hat hónapon belül megtermékenyült (és ezek kihordható terhességnek bizonyultak), míg a terápiában részt nem vettek és alacsony depressziós szintet mutatók csak 24%-os megtermékenyülési arányt mutattak. (Ez arra mutat rá, hogy a nem depressziós nőknél feltehetőleg nem a depresszió gátolta a fogamzást, míg a depressziós nők közt sok volt a depresszió okozta meddőség!- ford. megj.) Ez a vizsgálat megerősíti a kapcsolatot a depresszió és a meddőség közt.
Ha az olyan pszichológiai tünetek, mint depresszió, gátolja a fogamzást, akkor e tünetek csökkentése bizonyára javítja a fogamzó képességet. Ezt vizsgálatok igazolják. számos próbálkozás történt, pl. strukturált interjún (ez egy hosszú, előre megtervezett tematikájú, feltáró beszélgetés. - ford. megj.) átesett másodlagosan meddő nők 60%-a esett teherbe 18 hónapon belül, míg a kontrol csoportban ez csak 10%-os volt. Más vizsgálatokban kognitív-viselkedés terápiát alkalmaztak, és így 33-44%-os fogantatási eredményeket értek el. E vizsgálatokban azonban nem vizsgálták a meg növekedett fogamzó képesség mechanizmusát. Elképzelhető pl., hogy a kezelt csoportokban nőtt a hajlandósága kezelési utasítások betartására (ami nem mellékes hatás! - ford. megj.)
Tudomásunk szerint nincs randomizált, kontrollált vizsgálat, amely adekvátan mérné a csoport pszichoterápia hatását a fogamzó képességre meddő nők között. Ismeretes, hogy a meddő nők körében a depresszió folyamatosan nő a meddőség ismertté válásától, és csúcsát a második-harmadik évben éri el, s ez a depressziószint csak hat évvel később csökken normál szintre. Feltételezhető, hogy a harmadik év előtt lehetővé tett pszichológiai kezelés megelőzheti a depresszió eluralkodását, és feltehetően fokozhatja a fogamzási arányt.
Vizsgálatunkba legalább két éve meddő nőket vontunk be. Manapság a két legelterjedtebb pszichoterápiás csoportforma a támogató és a kognitív-viselkedésterápiás csoport, így ezt a két típust vettük mi is célba.
A vizsgálat feltevései a következők voltak:
1, A kognitív-viselkedés terápiás csoportban résztvevő nők szignifikánsan több kihordható terhességet fognak mutatni, mint az ilyen kezelésben nem részesültek.
2, A támogató terápiás csoportban résztvevő nők szignifikánsan több kihordható terhességet fognak mutatni, mint az ilyen kezelésben nem részesültek.
3, A kognitív-viselkedés terápiás csoportban résztvevő nők szignifikánsan több kihordható teherbeesés fog megtörténni, mint a csak támogató terápiában részesültek.
A vizsgálathoz olyan nőket toboroztunk, akik kevesebb, mint két éve próbálkoznak teherbe esni, és akik semmiféle pszichológiai vagy pszichiátriai kezelés alatt nem álltak, ilyen jellegű gyógyszereket nem szedtek, és klinikai depresszió nem állt fent náluk. Végül 184 nő felelt meg ezeknek a kritériumoknak. Véletlenszerűen 63 nő került a kontrol csoportba (velük csak alkalmankénti kontrolvizsgálat történt), 65 a támogató csoportba, és 56 a kognitív viselkedésterápiás csoportba. A kontrolcsoport 60%-a különböző okokból a vizsgálat első éve alatt kilépett a vizsgálatból. A támogató csoportból 12-en, a kognitív-viselkedésterápiás csoportból 9-en maradtak ki egy év alatt.
A nők folyamatosan naplót vezetek a fogamzást célzó orvosi beavatkozásokról, és kizáró oknak tekintettük, ha abbahagyja valaki a teherbeesési próbálkozásokat, vagy a pszichés állapotot befolyásoló gyógyszert kezd szedni.
A kognitív-viselkedésterápiás csoportban relaxációs tréningben, kognitív átstrukturálásban, érzelemkifejezési tréningben részesültek és táplálkozási, valamint testi edzésbeli tanácsokat kaptak. A relaxációs technikák közt szerepelt a meditáció, progresszív izomrelaxáció, képzeleti képek, autogén tréning és jóga. Számos ülést szenteltek a kognitív újrastrukturálásnak, melynek során a résztvevők elsajátították negatív gondolataik felismerését, és a valóság és a félelmek elkülönítését. Pl. az a gondolat, hogy "Nekem már soha nem lesz kisbabám" átalakítható arra, hogy "Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy teherbe essek." A két terápiás csoport hetente két órát volt együtt összesen 10 alkalommal.
A támogató csoportban az első órát mindig azzal töltötték, hogy számba vették a résztvevők orvosi kezeléseit, azok hatását, a környezet reakcióit, stb. A második órában pedig a meddőség lelki hatásairól, a partnerrel való kapcsolatról, a munkáról, stb. beszélgettek.
Eredmények
A statisztikai analízisben figyelembe vettük a nők életkorát, anyagi helyzetét, szociális és kulturális sajátosságait, a teherbeesési próbálkozás időtartamát, az orvosi kezelések jellegét, intenzitását, stb. E tekintetben a csoportok közt nem volt statisztikailag szignifikáns eltérés.
Kihordható terhesség jött létre a kognitív-viselkedésterápiás csoport tagjainak 55%-ban, és a támogató csoport tagjainak 54%-ban, szemben a kontrolok 20%-val. A csoportok tagjainak 44% nem részesült semmilyen aktív orvosi kezelésben, és a teherbeesések és az orvosi kezelések közt nem volt statisztikai kapcsolat (vagyis a teherbeesettek közt nem volt több vagy kevesebb orvosi kezelésben részesült nő, mint a teherbe nem esett nők közt. ford.megj.)
A vizsgálat korlátairól szólva meg kell állapítanunk, hogy a kiválogatott nők közt nem tudni, hány "klasszikus" értelemben vett meddő nő volt található, hiszen ezek a nők 1-2 éve próbálkoztak a teherbeeséssel. A vizsgálat célja tulajdonképpen az volt, hogy megelőzzük a sikertelen próbálkozások 2-3 évében fellépő depressziót.
Felvetődik a kérdés, miért hat ennyire pozitívan a pszichológiai beavatkozás a fogamzásképességre?
A lehetséges okok a következők:
1, Pszichológiai tényezők, mint pl. a depresszió, csökkentik a fogamzó képességet.
2, A pszichológiai kezelésben részt vett nők erősebben motiváltak az orvosi kezelések igénybevételére, és ez növelné az esélyeiket.
3, A pszichológiai kezelésben részt vett nők több információhoz jutnak csoporttársaiktól új technikákról, módszerekről.
4, A terhességi arányban a nagyobb elkötelezettség és elszántság tükröződik vissza.
Elemezve ezeket a lehetőségeket, az adatok szerint a csoportterápiában részesült nők nem részesültek intenzívebb orvosi ellátásban, és a teherbeesettek közt azonos arányban szerepelnek spontán fogamzások és orvosi kezeléssel megtámogatott teherbeesések. Így a második, harmadik és negyedik feltevés kizárható. A terápiás hatás viszont annál is érdekesebb, mivel a közepes és súlyos depressziósokat kizártuk a vizsgálatból. (Ez arra utal, hogy még csekély pszichés elváltozásoknak is komoly hatása lehet a fogamzóképességre. - ford. megj.)
Vajon hogyan hat egy 10 üléses csoportterápia ilyen komoly mértékben a fogamzóképességre? Az újabbkeletű kutatások rámutatnak, hogy a pszichológiai stressz gátolja a hipotalamusz nemihormonokat serkentő hormonjának (GnRH) termelődését, aktiválja a stresszben meghatározó szerepet játszó hipotalamusz-hipofizis-mellékvese rendszert és megváltoztatja az immunműködéseket. Ezek a zavarok aztán negatív hatással vannak az ovulációra, termékenységre, méhkört funkciókra és a beültetésre.
Egy friss vizsgálatban 10 depressziós és 13 egészséges nőt összehasonlítva kiderült, hogy a depressziós nőkben a luteinizáló hormonszabályozási zavar áll fent. A hipotalamusz-hipofizis-mellékvese rendszer aktiválása gátolhatja a reproduktív működéseket. Ennek a mechanizmusa a nemi hormonokat szabályozó hipotalamikus hormon zavarából fakad, amely közvetlenül negatív hatással van a petefészek és a méh működésére.
Összességében érdemes volna a pszichoterápiás módszereket meghonosítani a meddőség kezelésében, mert nemcsak költségkímélő eljárásnak tűnik, de további haszna a résztvevők pszichológiailag jobb közérzete is.
|
|
