A meddőség és a stressz

Az emberi problémák az ember keletkezési folyamatából kiszakítva sokszor érthetetlen jelenségeknek tűnnek. Amikor egy nő vagy férfi meddőnek tűnik, a kérdés azonnal orvosi problémaként fogalmazódik meg. Kevesen gondolnak arra, hogy az evolúció során kialakult számos "terhességmegelőző" program alakult ki, amelyek az ősidőkben igencsak hasznos voltak a számunkra. A szervezet sokszor helyesen érzékeli, mikor alkalmas egy nő -és mikor nem az-, egy gyermek kihordására és nevelésére. Aki intenzíven sportol, fogyókúrázik, vagy biológiai súlyától jelentősen eltér lefelé, annál a szervezet a helyzetet "vészállapotnak" érzékeli, s úgy ítéli meg, hogy olyan körülmények közt nem előnyös a terhesség, ahol állandóan "menekülni" kell (sport!), vagy nincs elég táplálék. E tényezőket a fizikai stresszek közé soroljuk, de tudjuk jól, hogy a pszichés stressz pontosan ugyanazon agyi és hormonális rendszereket aktiválja, mint a fizikai stressz. Következésképpen egy tartós szorongásos állapot, depresszió a szervezet szempontjából megint csak nem kívánatos állapot, ezért gátlódik a teherbeesés. Ha ezeket az állapotokat felismerjük és megfelelően kezeljük, gyakran spontán visszatér a fogamzóképesség. Ha azonban a szorongás, depresszió nem kerül kezelésre, még a mesterséges megtermékenyítés sem biztos, hogy segít. Ennek az ellenkezője viszont elmondható: a sikertelen mesterséges megtermékenyülési arány jelentősen javult olyan nők közt, akik az orvosi kezelés előtt pszichoterápiában részesültek.

Szendi Gábor