Tóth Erika: Szépség-ideálok múltszázadtól máig avagy szociokultúrális hatások az anorexia nervosában.

     "Míg a század elején a töltott galambokért rajongott a világ, a húszas években már a lapos mellűek jöttek divatba, hogy aztán 1950 tájékán átadják a helyüket a telt idomú homokóráknak. Ma ismét a cingárság a sikk " ( Garfinkel, Garner,1992,106 o.).
     Több szociálpszichológus szerint szociális tényezők játszanak fő szerepet az anorexia nervosa kialakulásában. Elsősorban a sovány nőkkel kapcsolatos pozitív értékelések különösen az elmúlt 50 évben jelentősen növekedtek, ami valószínűleg egybeesik azzal, hogy az anorexia nervosás esetek is gyarapodtak. "A mai társadalmak nőideálja egyrészt hangsúlyozza a pusztán reprodukcióra korlátozott nőiség korlátai alól való kitörés fontosságát, egyszersmind jelzi a társas térben való érvényesülés bizonytalanságát, törékenységét is. A probléma súlyosságát jelzi, hogy az anorexiás zavarral küszködöknek az egytizede a kóros soványság olyan fokára jut el, ami már az életét veszélyezteti."(Csabai, Erős, 2000, 66. old.).
     Még riasztóbb az a tény, hogy az anorexiával kapcsolatos kiadványok megjelenése csak növelte az előfordulási gyakoriságot. Az American Psychologist című folyóirat 1986-ban végzett tanulmányai alapján főleg azoknál a fiatal nőknél nagyobb az anorexia előfordulási esélye, akik minél többet tudnak a túlzott diétázás veszélyeiről és magáról a kórképről (Striegel-Moore, Silberstein, Rodin, 1986).
     Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy jelentős változást történt az anorexiás manifesztációk között a betegség története folyamán, mig a korabeli anorexiások többnyire az étel elutasitását testi okokra vezették vissza, addig a mai társaikat a kövérségtől való félelem tölti el, nyilvánvalóan "kövérség-fóbia"-ról beszélhetünk a mai társadamunkban, mely 60 évvel ezelőtt szinte ismeretlen fogalom volt és egyáltalán nem jelent meg az anorexia tünettanában. (Csabai és Erős, 2000).
     A női ideálok változásairól képet kaphatunk a művészetek és a média segítségével. Rubens XVII. századbeli telt nőalakjait Modigliani karcsú hölgyei követték, s mindkét típus igen népszerű volt a maga idejében. Ugyanígy a viktoriánus kor hölgyei sápadt arcukkal, törékeny és karcsú testükkel képviselték a női szépséget. A századelőn a fiúszerű karcsúság hódított. Az 1930-as évektől a "szexi" a divat" a női formák újradefiniálása történt: anyaszimbólumból szex szimbólumba. A II. Világháború idején a náci Németországban az új női ideált, az egészséget, kiváló fizikai kondíciót sugalló, sportos, aktív, izmos, reproduktív értékes nő jelentette, röviden fogalmazva, reprodukció a haza szolgálatában. Újabb változást jelentett nemcsak az életben, de a divat és a női ideál terén a háború vége, ekkor a tökéletes női testet a kissé telt, nagy mell és arányosan nagyobb csípő és az egészen vékonyka derék jelentette. (A nők igyekeztek kihangsúlyozni a mell és a csípő közötti különbséget, vagyis a minél kisebb derekat. A modern evolúciós elméletek szerint a mell és a csípő közötti minél nagyobb különbség titkon vagy nyíltan, szexuálisan vonzza a férfiak többségét, mivel a reproduktív értékességre utaló jel.) Visszatért a fűzők időszaka, mely szépséges Erzsébet királynénk, Sissi idején is hódított.
     1950-es évektől kezdve új divatot és új szépség-ideált teremtett Marilyn Monroe, Sophia Loren és Jayne Mansfield a filmek, képes újságok és a televízió segítségével. A 60-as évektől drámai változást jelentett a divatmodell Twiggy soványsága, aszexuálissága. Aszexualisságával és anorexiás testével teremtett új szexideált. Hatására több fiatal lány vált anorexia nervosássá A 80-as években a széles váll és a kozmetikázott emlő volt jellemző a divatmodellekre. Garner és Garfinkel (1982) az elmúlt 20 év playboyaiban a Miss Amerikákat elemezve azt találta, hogy a győztesek egyre soványabbak. A diétára, a különböző fogyókúrákra vonatkozó könyvek és újságcikkek száma megsokszorozódott. A médiákra fogékony tömegeknek közvetített női ideál tehát továbbra is a sovány, szinte választási lehetőség nélkül, a "másság" alig megengedett. 90-es években jellemző a testépítő, leginkább önmagát szerető, a férfiakat tárgyként használó, talán divatból leszbikus tendenciákat sejtető Madonna.
     Ma a női testet sok esetben arra használják, hogy árucikkeket adjanak el vele, egyaránt láthatjuk a csont sovány modelleket a kifutókon vagy akár éppen egy samponreklámokban, elsétálhatunk néhány játékbolt előtt, ahonnan Barbie-babák mosolyognak ránk vagy megcsodálhatjuk számítógépes játékaink közül Lara Croftot. Fokozatosan el kezdünk egy irreális világban élni, ahol a női ideál rég elrugaszkodott a valóságtól. Sok nőben főleg a fiatalabb generációban frusztráció érzését kelti az a tény, hogy a valóságban még csak hasonlítani sem egyszerű e női alakokra. A test is tükrözi a társadalmat. A modern társadalmakban a karcsúság-ideál aszkézist igényel. A test a társadalmi sikeresség mértéke lesz, ezt segíti a testtel törődő hivatások sokasága, a szépség-, fitness-ipar.
     A modern fogyasztói társadalom szimultán módon elnyomja és stimulálja a vágyakat a megnövekedett fogyasztás érdekében. A kultúraváltáshoz még egy szempont: a nőknek egy generáció alatt kellett nagy változásokat elviselniük szerepeikben és a teljesítményorientáció is belépett a hagyományos női szerepek mellé. Vajon mit hoz a jövő?
     Mindenesetre az tény, hogy a kor divatja meghatározza az ideális női alakot és új tökéletes szépség-ideált teremt. Ezt igazolja Logue (1991) kísérlete, aki összehasonlította az 50-es évek ideális nőalakját Jayne Mansfieldet a 90-es évek női ideáljával Julia Robertssel. Julis Roberts sokkal soványabb, mint Jayne Mansfield. Ezek a tökéletes alakok feltételezhetően erősen befolyásolják a nők saját ideáljait, ami azt eredményezi, hogy a nők saját magukat az ideálisnál kövérebbnek érzik (Logue,1991).
     A fogyasztói társadalomban megfigyelhető, hogy a vágyhoz való viszony fokozatosan ambivalensé vált. Egyidejűleg megjelenik a fogyasztás járványa, a felhalmozás, a vásárlás, az élvezetek, és az evés iránti vágy, ezt még inkább megrősitik a média és a reklámok segitségével, ugyanakkor ott van az ellentmondó parancs, mely mértékletességre int, hogy legyünk karcsúak, sportosak, igyekezzünk elnyomni vágyainkat, megjelenik a vonzás és a taszitás dinamikája, mely konfliktusba sodorhatja az ént. A fogyasztói társadalomból hozzánk érkező üzenet arra szólit fel, hogy a társadalom hasznos tagjának kell lennünk, melyet csak úgy tehetünk meg, ha úgy próbáljuk kielégiteni vágyainkat, ha elfojtjuk azokat, mintha sohasem léteztek volna. Lassan az a szomorú kép alakul ki, hogy korunk kultúrája nem tud már mást felajánlani, főleg a nők számára, mint a fogyokúra és a testmozgás kultuszát. (Csabai és Erős, 2000).
      Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a szociokulturális megközelítés inkább korrelációs természetű, nincs elegendő bizonyíték a kauzális modellhez. A kultúrát az egyén pszichológiai tényezői és a család kontextusa közvetíti. A környezeti tényezők szerepet játszanak az evészavarok kialakulásában, de nem világos, hogy milyen mértékben patogének.
     "Egyes klinikusok szerint az egész társadalomnak meg kellene változnia ahhoz, hogy a nők elkerüljék az evészavarok veszélyeit. A ruhákat hirdető reklámoknak például az átlagoshoz jobban közelítő testméretű és testalkatú modelleket kellene mutatniuk ahelyett, hogy a legtöbb nő számára elérhetetlen karcsúságot állítják eléjük példaként " ( Comer,2000, 378 o.).

Felhasznált irodalom
Csabai M.-Erős F. (2000): Testhatárok és Énhatárok. Az identitás változó keretei. Jószöveg Műhely Kiadó, 49-71.
Comer, R. J. (2000) :A lélek betegségei. Osiris, 371-378.
Garner, D. M. - Garfinkel, P. E. (1982): Anorexia Nervosa: A Multidisciplinary Perspective New York: Brunner/Mazel.
Logue, E. W.(1991): The Psychology of Eating and Drinking: An Introduction (2nd ed.). New York: Freeman.
Striegel-Moore, Silberstein L. R.and Rodin, J.: Toward and Understanding of Risk Factors in Bulimia. American Psychologist 41, March 1986.