Kalucy, R. S.: Anorexia Nervosa - A súlyváltozás okozta stressz

Előszó

     Az anorexia nervosa egy jól elkülöníthető pszichiátriai rendellenesség, amely széles körben előfordul diétázó, fiatal nők körében. A betegség magában foglalja a testkép zavarait (a beteg egészségtelenül alacsony testsúly mellett is úgy gondolja, hogy túlsúlyos), a szociálisan kívánatosnak tartott testsúlytól való eltérésre mutatott fokozott érzékenységet, valamint olyan pszichológiai zavarok előfordulását, mint a diszfória, depresszió és szorongás. A betegség tartós fennmaradása esetén rendellenességek mutatkoznak a szaporodási rendszer működésében, elmaradozhat a menstruáció, és terméketlenség léphet fel.
Az anorexia nervosa klasszikus formáját az önmegtartóztatás jellemzi, a beteg csak rendkívül kevés táplálékot hajlandó magához venni. Ezt rendszeres, megerőltető testedzések egészíthetik ki. A betegség kombinálódhat a bulimiával, ez esetben önhányatás és hashajtók alkalmazása segíti a fogyókúrát.
     A cikkben az olvasó betekintést kaphat az anorexiával kapcsolatos kutatások eredményeibe, informálódhat a betegség okairól, elterjedtségéről, a kezelési eljárásokról és a betegek gyógyulás utáni állapotáról, valamint az anorexiával kezelt betegek terhességi körülményeiről.

Súlyszabályozási rendellenesség versus táplálkozási rendellenesség

     Amiatt, hogy az anorexiások kórosan tartózkodnak a szénhidrátoktól és az édességektől, az anorexia nervosát sokszor táplálkozási zavarként címkézik, bár bizonyítékok támasztják alá azt a feltevést, hogy a betegség oka inkább a súlyszabályozásban keresendő.
     A kövérség kezeléséről és az anorexiás betegekről szóló tanulmányok, valamint az emlősállatok változó súlyát vizsgáló kutatások mind arról számolnak be, hogy az abszolút, felnőtt testsúly fő meghatározója a genetikai alkat. Jóllehet az egyének felnőttkorban elért testsúlyát sok körülmény befolyásolhatja, a döntő tényező mégis a veleszületetten meghatározott ideális súly.
     A kalóriamegvonás okozta súlycsökkenésnek számos következménye van. Ezek magukban foglalják a termékenységben beállt változásokat, melyek a megváltozott hormonműködésben tükröződnek. Az éhezés a növekedési hormont is érinti, így az anorexia egyik következménye a fejletlen, gyenge csontozat lehet. A betegség hatására csökken az éjszakai lassú hullámú alvás ideje, ez fokozott arousalszinhez és kora reggeli ébredéshez vezet. A fiziológiai változások között megtaláljuk a túl alacsony testhőmérsékletet, a ritkult, lassú szívverést és az alacsony vérnyomást. A pszichológiai változásokhoz tartozik, hogy a beteg idejének túlnyomó részét a különböző ételekről való gondolkodás tölti ki. Ezzel egyidejűleg csökkenés tapasztalható a telítettség kapacitásában, vagyis az anorexiás egy idő után már nagyon kevés mennyiségű étellel is jóllakik.
     Az említett tények arra engednek következtetni, hogy az anorexia nervosát inkább súlybéli rendellenességként, mintsem táplálkozási zavarként kellene definiálni.

Az anorexia nervosa kóroktanával kapcsolatos megfigyelések

     A kutatások alapján felismertek bizonyos tényezőket, melyek hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Ezek a következők:

• Olyan szociális légkör, amely a vékonyságra helyezi a hangsúlyt.
• Az az alapvető szociális konfliktus, mely a nőkkel szembeni elvárások különbözőségéből fakad. A nőtől elvárják, hogy legyen szolgálatkész és kedves, ugyanakkor hangsúlyozza függetlenségét és önállóságát.
• Egy olyan légkör, mely alapvetőnek tartja az önkontrollt, és a személyes szükségletek kifejezését korlátok közé szorítja.
• Az anorexia kialakulásában továbbá biológiai tényezők is szerepet játszanak.

Az anorexia nervosa gyakorisága

     Az anorexia nervosa gyakorisága kb. 1%-os. Főképp a közép- vagy felsőosztálybeli, egyetemista ill. főiskolás fiatal nőknél fordul elő.
     Az anorexiával szemben az időnkénti diétázás és a bulimia olyan elterjedtek, hogy társadalmunkban normális jelenségnek tekinthetjük őket. Az iskolás lányok 80-90%-a foglalkozik súlyával.
Biológiailag téves elképzelés, hogy a kövérséget statisztikai módszerekkel kell meghatározni. Ezek az eljárások ugyanis kijelölnek egy átlag súlytartományt, és az ettől való eltérés már nem minősül normálisnak. Ez az osztályozás nagymértékben hozzájárul a fogyókúrázáshoz és az evési zavarokhoz a fiatalok körében.
     Az anorexia kezelése az utóbbi évtizedekben rendkívüli módon fejlődött. Az 50-60-as években a halálozási ráta 15-20%-os volt, ma ez kevesebb, mint egy százalék. Van egy érdekes különbség a régebbi és a mai anorexiások között. Míg régebben a nők a soványságot és a fogyókúrát az önkontroll-gyakorlás miatt tartották fontosnak, addig a mai nő a standard divathoz kíván igazodni diétájával.
A kezelési módszerek tökéletesítése és a kórkép teljesebb megértése a következőket eredményezte:

• A fiatal betegeknél sokkal jobb a kimenetel, mint az idősebbeknél.
• Azoknál, akik hosszú ideje nem voltak betegek, jobb a kimenetel, mint azoknál, akik régóta betegek.
• A betegséget már korai szakaszában felismerik.
• Sajnos a betegek nem kis része krónikus beteg marad (előfordul, hogy 15-40 éven keresztül), de ez még mindig jobb, mintha meghalnának. A krónikus anorexiás nőknél nem ritka, hogy serdülőkoruk óta nem menstruálnak, félnek a menstruációtól és a terhességtől. Kezeléssel lehetséges, hogy egy viszonylagos normál súlyt elérve teherbe essenek és gyermekük szülessen, de a szülés után visszaállnak alacsony testsúlyukra.
• A betegek nagy része valószínűleg átesik az anorexia nervosa fázisain, és a normál biológiai és pszichológiai funkcionálás azon fázisain, melyek megelőzték a betegséget.

Kezelési eljárások

     Nincs egységesen megfelelő eljárás az anorexia gyógyítására. Az anorexiások nagyon heterogén populációt alkotnak, különböző betegségi előtörténetekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek. A legfontosabb, amit tenni kell, hogy elérjék az önmaguk számára biológiailag megfelelő normális testsúlyt (ami nem feltétlenül esik egybe az aktuális divattal). Sok esetben szükséges tanácsadás vagy terápia, amit a fiataloknál a családtagok bevonása egészíthet ki. Nem ritka, hogy az anorexiás depresszióssá válik, amint elkezd hízni, ilyenkor antidepresszánsokkal egészíthetik ki a terápiát.
     A gyógyulás hosszú folyamat, teljes gyógyulásra ritkán lehet számítani két éven belül.
     Nincs bizonyíték arra, hogy a behaviorista, pszichoanalitikus vagy a kemoterápiás megközelítés hatékonyabb-e.

A súlygyarapodással kapcsolatos változások

     Amint a testsúly visszatér a normális szintre, normalizálódnak a fiziológiai elváltozások, így a testhőmérséklet, a vérnyomás és a szívverés is. A felgyógyulás időszaka alatt kialakulhat depresszió, a felszedett kilók vagy a betegség miatt elvesztegetett évek miatt. Vannak, akik fóbiássá válnak és pánikrohamokat élnek meg, ez néha együtt jár a kontroll elvesztésétől való félelemmel, ami gyakran azzal a szorongással kapcsolatos, hogy túl sokat fognak enni. Gyakori a testmérettel való foglalkozás és az étkezések nyújtotta élvezet miatti bűntudat érzése. De ha a betegek el is érnek egy átlagos, normális testsúlyt, nem ritka, hogy elmaradozik a havi vérzésük, vagy terméketlenek maradnak. Ezek fő okai:

• Lehet, hogy a személy a populációátlaghoz képest normál testsúllyal rendelkezik, de saját, biológiai mértékéhez képest alacsony a testsúlya.
• Még ha a beteg el is éri a számára kívánatos, biológiailag normális testsúlyát, akkor is előfordul, hogy fenntartja abnormális étkezési szokásait (önhányatás, időnkénti erős fogyókúra, stb.).
• Más betegeknek folyamatos, megoldatlan problémáik vannak a társas szférában, melyeket szükséges megoldani, mielőtt helyreállítjuk a szaporodási funkciókat.

Sebezhetőség a "felgyógyult" betegeknél

     Bár az anorexia nervosából sokan felgyógyulnak, néhányan sebezhetők maradnak. Évtizedes követéses vizsgálatokból kiderült, hogy az ilyen személyeknél a stresszes időszakokban kialakulhat az anorexia egy enyhébb formája. Hogy ennek mi a pontos oka, az még nem tisztázott.

Az anorexia nervosával kezelt betegek terhessége

     A szerző sok anorexiával kezelt beteget követett nyomon, akik meggyógyultak, megszilárdultak személyes kapcsolataik, és gyermekeik születtek. Néhány érdekes megfigyelés:

• A betegek többsége tervezte a terhességet.
• Legtöbbjük különbséget tesz a várandósság és a kövérség okozta alakváltozás között, ezért a terhesség alatt általában nem veszélyeztetettek az anorexia szempontjából.
• A legtöbben nem mutatnak anorexiás viselkedést a terhesség alatt, de nem is híznak el túlságosan.
• A legtöbben szeretik a terhesség alatti súly-és táplálkozási viselkedéssel kapcsolatos tanácsadást és problémák nélkül szoptatnak.
• Az anyai törődésről alkotott elképzeléseik általában eltérnek attól, amit ők tapasztaltak gyermekkorukban saját anyáiktól.
• Lehetséges, hogy néhányuknak nehézségeik támadnak, amint gyermekük függetlenedni kezd.