Az itt közölt írások részben megjelent cikkek, tanulmányok a szerzők által engedélyezett "másodközlése", részben eredeti fordítások ill. kivonatok, melyeknek bármilyen formában való terjesztése, publikálása a szerzői jogot sérti!

Tóth Erika:
Anorexia nervosa a modern evoluciós biológia tükrében

A cikkben szereplő esetekben a körülmények a betegek érdekében a felismerhetetlenségig meg lettek másítva!

     A szociobiológia a viselkedéstudományok szinte valamennyi területét egy közős evolúciós keretbe illeszti, és ugyanakkor résztudományként beletagolódik az evolúciós biológia tárgykörébe. Valamennyi viselkedést a proximatív (közvetlen) és ultimatív (végső) okok hatásának együttes eredményének tekinti. A proximatív okok az élőlények működését közvetlenül szabályozó fiziológiai és ökológiai folyamatokat képviselik, míg az ultimatív okok mindezen működéseknek a természetes szelekció révén rögzült adaptív késztetéseit és irányait jelentik. A másik szellemi vonulat, amelyből a szociobiológia táplálkozik, a természetes szelekció mechanizmusával foglalkozik. "Mi a szelekció végső egysége, mi az, ami kiválogatódik az evolúciós folyamatban: a csoport, az egyén vagy a gének? A létért folyó küzdelem mindenekelőtt individuális szinten játszódik le; a jól alkalmazkodó és a többieknél több utódot hátrahagyó egyedek tekinthetők az evolúciós játszma győzteseinek. Az élőlények nem egyformán vesznek részt a következő generáció létrehozásában; azok maradnak fenn és terjednek el közülük, amelyek a leginkább hozzájárulnak hordozóik, az egyének túlélési és szaporodási sikeréhez. Minden olyan génváltozat, amely az élőlény szempontjából előnyös tulajdonságokat hordoz, az egyén sikerén keresztül elősegíti saját reprodukcióját. Ezek a gének nagyobb arányban jelennek meg a következő nemzedékben, ennél fogva elterjesztik saját genetikai alapjaikat. Ennek mértéke az un. alkalmasság vagy rátermettség (fitness), amely azt mutatja, hogy az individuális jellegek, ill. ezek genetikai kódjai, milyen arányban képviseltetik magukat a következő generációban. Végül is a természetes szelekció a nagyobb rátermettséggel rendelkező sikeres gének megnövekedett reprodukcióján keresztül fejti ki hatását" (Bereczkei 1992).

     Az evolúciós biológia most kezd, mint önálló tudomány megjelenni a pszichopatológiák területén (evolúciós pszichopatológia). Az evolúciós pszichopatológia az anorexia nervosán kívül a fóbiákat, pánikreakciókat, depressziót és a skizofréniát olyan adaptív - legalábbis egykor adaptív viselkedésként értelmezi, amely a korai evolúciós környezetben túlélési és reproduktív előnyt biztosított az őseinknek. Ezek között a magyarázatok között az utóbbi néhány évben egyre növekvő fontosságra tesz szert az anorexia nervosával kapcsolatos evolúciós értelmezések. Ezen magyarázatok szerint az anorexia nervosa világosabb megértése az emberi kontextusok adaptációjában rejlik és megkísérli az anorexia nervosát az evolúciós biológia és a maladaptiv konzekvenciák oldaláról megvizsgálni. A modern evolúciós biológia a következő három mechanizmust ismerteti, amelyek felelőssé tehetőek az anorexia nervosa kialakulásában: reproduktív szupresszió, rokonszelekció és szülői manipuláció.

A Reproduktiv Szupressziv Modell

     Reproduktív szupresszió alatt egy olyan mechanizmust értünk, amikor a fiatal lány szaporodási lehetőségét visszaszorítja és kitolja egy későbbi időszakra. Surbey használta a "reproduktív szupresszió" kifejezést először. Ez a modell azt állítja, hogy a nőstények úgy optimalizálják a szaporodási sikerüket, hogy elfojtják a szaporodást, amikor az utódok túlélésének jövőbeni feltételei jobbak, mint a jelenlegiek. Ebben a modellben ez a szupresszió több stádiumban történhet. Előfordulhat még a fogamzást megelőzően, amely lehet az ovuláció gátlása vagy egy abortusz. A Reproduktív Szupresszió Modell szerint a terhességnek a korai felfüggesztése különösen hatékony, mivel minél korábban következik be, annál kevesebb energiát fordít a nőstény a szaporodásra, ill. annál kevésbé veszélyezteti a későbbi szaporodási lehetőségeket. Például egereknél a túlnépesedéskor és az alárendelt nőstény páviánok körében egy ovulációgátlás történik. Páviánoknál a státusz öröklődik és érdemesebb a nőstényeknek akkor szülni, amikor magasabb státusszal rendelkeznek. (Surbey 1987).
     Sok esetben embereknél az amenorrhea az éhezésnek és a stressznek köszönhető. Az anorexia nervosát a szociobiológia nem tartja betegségnek vagy evési zavarnak, mivel a kóros fogyás pusztán csak követi és megerősíti a már kialakult amenorrheát. Különböző vizsgálatok azt mutatják, hogy az esetek 75 %-ban az amenorrhea akkor sem javul, ha a normális testsúlyt visszanyerik a páciensek. Az amenorrhea már akkor kialakul, mielőtt drasztikus súlycsökkenés történne. Nagyon úgy tűnik, hogy proximatív szinten először kialakul egy pszichés stressz, amely kiváltja az amenorrheát. Majd ezt követően beáll egy súlycsökkenés, melynek funkciója, hogy megerősítse a már kialakult amenorrheát. Az önéheztetésnek Surbey szerint tehát megerősítő hatása van, amennyiben megerősíti a korábbi stressz hatására kialakult amenorrheát. A pszichológiai stressz alapvető az anorexia nervosa kialakulásában, de nem szabad elhanyagolni a szociokulturális hatásait, hogy bizonyos osztályok veszélyeztetettebbek (pl.: táncosok, színészek, manökenek, stb.)
     Különbségek vannak a korán- és későn érő lányok között abban a tekintetben, hogy az anorexia nervosa elsősorban a koránérő lányokat veszélyezteti. Általában a korábban érő lányok teltebbek, súlyosabbak, kövérebbek. Többnyire irigyek a későn érő lányokra, akik karcsúbbak és jobban megfelelnek a társadalmi elvárásoknak. Surbey szerint gyakori az anorexia nervosában szenvedő fiatal lányok körében, hogy gyerekkorukban korán érő, kissé telt, kövérkés lányok voltak, magasabb átlagos testsúllyal, mint a később érők. Ezek a korábban érő lányok nőiesebbek, vonzóbbak és népszerűbbek a fiú osztálytársai körében. Korábban kezdenek el randevúzni, korábbra tehető a szexuális aktivitásuk, nagyobb a valószínűsége egy nem kívánt terhességnek, korábban mennek férjhez és szülnek gyermeket. Gyakran nem tudják befejezni az iskoláikat, korán elkötelezik magukat és így kedvezőtlenebb szociális státuszba kerülnek. A későn érők jobban teljesítenek az iskolában, tovább tanulnak, később randevúznak, és később létesítenek szexuális kapcsolatokat. Ezek a nők iskolázottabbak lesznek és sikeresebb a házasságuk. A koránérők nagyobb emocionális zavart éreznek a menorrhea esetén, több negatív testi elképzelésük van és elégedetlenebbek a testükkel, mint a későn érők. Ambivalenciát és félelmet éreznek szexuális érésük és felnőttkori felelősségük iránt. A másodlagos szexuális jellegek elvesztése, a kóros fogyás, úgy tekinthető, mint az "idő visszaállítása" egy korábbi állapotra (Voland 1988).
     Mindebből az következik, hogy az anorexia nervosa egy olyan mechanizmus, mely kivédi a korai érésnek ezt a nem kívánatos mechanizmusait. Adaptív előnye abban van, hogy a koránérő és várhatóan szociálisan sikertelen személy életpályáját elcsúsztatja egy későbbi érés felé. Paradox módon a korai időszak nehézségeit úgy lehet kivédeni, ha a nőnek nincs menstruációja, illetve elveszti testsúlyának egy részét, mert pontosan ez ad lehetőséget a párválasztással, a szaporodással és a szociális teljesítménnyel kapcsolatos hátrányos következmények elhárítására. Ezzel összefüggésben a felépült anorexia nervosában szenvedő fiatal lányoknak igen jó a prognózisuk a jövőt illetően, jóval sikeresebbek, mint a koránérő lányok (erről vizsgálati adatok jelenleg még nem születtek, ez egy jövőbeni kutatás tárgya). Általában azok a lányok képesek felépülni, akiknél korábban jelentkezik az anorexia nervosa és a súlyveszteség nem haladja meg az eredeti testsúly 30 %-át. Ebben az esetben nagy esélye van a koránérő lánynak a felépülésre és valószínűleg befuthatja azt a pályát, ami egyébként a későn érők sajátja. Az anorexia nervosa segíthet abban, hogy a koránérő lány a korai éréssel kapcsolatos nehézségeket fölülmúlja (Surbey 1987).
     Lehetséges azonban, hogy ez csak az esetek egy részére igaz. Van egy közvetettebb adaptív előnye is. Ez a következő: az ember éppúgy, mint a legtöbb emlős egy meglehetősen összetett fertilitást szabályozó mechanizmussal rendelkezik, ennek egy része a reproduktív szupresszió. Ez adaptív volt a múltban éppen azért, mert ennek az a lényege, hogy a szaporodást úgy lehet szabályozni, hogy le lehet gátolni, és ki lehet tolni egy későbbi időszakra, amikor az utódok túlélésének esélyei jobbak. Így genetikai reprodukció megtagadása később magasabb nyereséghez és genetikai rátermettséghez vezet. Ez nem jelenti azt, hogy jelenleg is adaptív ez a mechanizmus. Nem egy direkt szelekció eredménye, inkább egy adaptív viselkedési rendszer része, amelyre a múltban szelektálódtunk. Bizonyos erőteljes külső hatások, mint például egy divathullám vagy családi hatások ezt a komplex viselkedési programot az anorexia nervosa felé tolhatják el (Surbey 1987).
     Ahhoz, hogy a reproduktív szupresszió modell kialakuljon bizonyos ökológiai és szociális feltételeknek kell teljesülnie, másrészt ezek a feltételek többé-kevésbé módosítják az anorexia nervosában megjelenő reproduktív szupresszió kifejlődését. Mindenekelőtt a reprodukcióba való befektetés nem egyforma minden nőnél. Az evolúciós biológia oldaláról megközelítve a reprodukció megtagadása azoknál a nőknél jár nagyobb nyereséggel, akik a termékenységi idejük elején járnak. Ez azért van, mert a szaporodás relatív korai megtagadása után a nő még rendelkezik egy hosszabb szaporodási periódussal, mely során számos utódnak adhat életet. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy az anorexia nervosában szenvedő betegek többnyire serdülőkorúak, 95 %-ban 25 évnél fiatalabbak és átlagosan 17 és 18 év közöttiek (Garfinkel, Garner, 1982).
     Érdekes összefüggést találtak az anorexia nervosa és a felnőtt mortalitási ráták között. Várható ugyanis, hogy átlagosan minél nagyobb a várható élettartam egy populáción belül, annál több idő áll rendelkezésre a szaporodási siker növelésére. A megfigyelések valóban arra mutatnak, hogy az anorexia nervosa ott a leggyakoribb, ahol stabilabbak és biztonságosabbak az életfeltételek (Voland 1988).
     Az anorexia nervosa valamennyi oldaláról nincsenek egységes iniciációs (kezdeti) folyamatok. A betegség gyakran jelenik meg az első szexuális tapasztalataiban járó lányoknál. Egyes kutatók szerint az anorexia nervosa megjelenése összefüggésbe hozható az első szexuális kapcsolatok tapasztalataival; illetve nemi erőszak is gyakran kiválthatja. Ebből kiindulva feltételezhető, hogy minél nagyobb a teherbeeséstől való félelem, annál súlyosabb az anorexia nervosa mértéke. Ebben a szemléleti keretben az anorexia nervosa egy adaptív megküzdési stratégiának tekinthető (coping). A gyerekek nevelése pl. egy olyan folyamatként tekinthető, mely nagy energia befektetéssel jár a szülők részéről, ezért nagyon fontos a társadalmi reciprocitás (kölcsönösség) és a családi szolidaritás. Valamilyen családi deficit (például az egyik szülő elvesztése) és a megfelelő szociális támogatás hiánya olyan kedvezőtlen feltételeket teremt, melyek a reproduktív hiba olyan formáihoz vezetnek, mint a menstruáció elmaradása, spontán abortusz vagy a gyerekabúzus (Wasser, Barrash, 1983).
     Az anorexia nervosás megbetegedések bizonyos százalékát szintén az ilyen szociálisan és pszichológiailag deficites családi környezetnek tekinthetjük. A szerzők erre megfelelő bizonyítékokkal is rendelkeznek. Ötvenegy anorexia nervosás betegük közül tizenegy otthonában találtak családi deficitet (válás, az egyik szülő halála, stb.). A farmmaradt 48 esetében is megfigyelhető volt a szülők túlzott munkája vagy krónikus betegsége miatti távolléte és érzelmi elérhetetlensége. Egy másik vizsgálatban hasonló eredményeket kaptak száztizenöt apából huszonkilenc volt érzelmileg elérhetetlen különböző betegségek vagy haláleset miatt. Az anorexia nervosás családokban mind az affektív betegségek és az alkoholizmus egyaránt tükrözheti a családi rendszer deficitjeit (Garfinkel, Garner 1982).
     A partnerkapcsolati nehézségek (elhamarkodott házasságok) is eredményezhetnek reproduktív szupressziót. Tizenkilenc anorexia nervosás esetben ötnél találtak kedvezőtlen partnerkapcsolati változásokat, melyek közrejátszottak az anorexia nervosa etiológiájában. Ezekben az esetekben az anorexia nervosa egy utolsó esélyt jelent a máskülönben tehetetlen ember számára, aki képtelen a reproduktív kapcsolatát lezárni (Voland 1988).
     Voland feltételezi, hogy az anorexia nervosa a szocioökológikus stressz és a kedvezőtlen reproduktív feltételek között ok-okozati összefüggés lehetséges. Mivel gyakran az anorexia nervosából való felgyógyulás egybeesik a kedvezőtlen reproduktív feltételek csökkenésével. Bár az irodalomban erre nincs közvetlen adat, de mégis sokan hangsúlyozzák, hogy a terápiás hatást nagymértékben befolyásolják a pszichoszociális faktorok változásai, főleg a családi dinamikában való változások (Palazzoli 1974). Voland esettanulmányai közül a következő eset demonstrálja, hogy a kedvezőtlen reproduktív feltételek és az anorexia nervosa manifesztációja kronológiailag egybeesnek, továbbá az anamnézis a tünetek erősödését mutatja akkor, amikor a létfeltételekben alapvető változás történik.

Első eset

     A kórházi felvétel idején a páciens tanuló volt. 10 éves korában meghalt az édesapja hosszú betegség után. Édesanyja egy kötelességtudó orvosnő, aki feláldozta magát a családjáért.
     A páciensnek öt testvére van, akikkel a viszonya igen feszült és bizonyos mértékben versengő. A menstruációja 14 éves korában jelentkezett. Amikor 18 éves volt, anyja kívánságára férjhez ment. 22 éves férjét nagyon rövid ideig ismerte. Csak a házasság után tudta meg a páciens, hogy ő a második feleség, és a második feleség alkoholista. Ebből a házasságból van egy fiú is, aki egy olyan intézetben él, melyet viselkedészavaros gyerekek számára tartanak fenn. A férj alkoholista, durva és erőszakos volt. Szexuális problémáik és anyagi nehézségei is voltak, ezért elhagyta a férjét 23 éves korában. A páciens éhséggel kapcsolatos első élményét, az apja halálával kapcsolatban említette. A pubertás alatt túlsúlyos volt. 23 éves korában a páciens sikeresen átesett egy viselkedés terápiás kezelésen. 26 éves koráig (utánkövetés alapján) a páciens azt állította, hogy a szakmai és szociális körülményei rendben vannak. Rendszeresen menstruált, de egy évig nem volt ovulációja. Sok férfi barátja volt, de szexuális kapcsolatot nem alakított ki velük.

A rokonszelekció és az anorexia nervosa kapcsolata

     A rokonszelekció elméletét először William Hamilton fogalmazta meg. Lényege, hogy az egyed biológiai-evolúciós értelemben vett sikeressége (fitness) azon múlik, hogy génjei milyen arányban vesznek részt a következő generáció génállományában. Mindegyik utód a szülő génjeinek 50-50 %-át viszi át a következő nemzedékbe. Csakhogy az individuális gének másolatait nem csupán az egyén közvetlen leszármazottai hordozzák, hanem többi rokonai is. Ebből következik, hogy a rokonoknak nyújtott önzetlen, altruista támogatás genetikai értelemben "nyerő" stratégia. Így az egyedek nagyobb kockázatot is hajlandók vállalni a közeli rokonok érdekében, mivel nagyszámú közös gént hordoznak. A természetes populációkban együtt élő rokonok támogatása (nepotizmus) így olyan adaptív stratégiának bizonyul, amelyre pozitív szelekció hat. Ez az un. rokonszelekció (Bereczkei 1992).
     A rokonszelekció különösen a közeli rokonoknak - testvéreknek, vagy a testvér utódjainak ill. a szülőknek - direkt és indirekt támogatását foglalja magába. Éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy az anorexia nervosa ott jelenik meg, ahol a páciens számára lehetséges, hogy a családon belüli segítő viselkedés révén az utódgondozás költségeit csökkenthesse azáltal, hogy segít szüleinek a fiatalabb testvérek felügyeletében (helping at the nest). Várható, tehát hogy az anorexia nervosás páciensek körében különösen gyakran találkozunk altruista személyiségtendenciákkal és segítő motivációkkal. A "kedvezményezett" (akire a segítő viselkedés irányul) valószínűleg az eredeti család valamelyik közeli tagja lesz. (Voland 1988).
Az anorexia nervosa kutatásában erre az aspektusra eddig nem nagyon figyeltek fel. Minuchin és munkatársai (1975) kimutatták, hogy az anorexiás családokat, mint általában a pszichoszomatikusan zavart családokat valamennyi családtag kölcsönös overprotektív (túlvédő) attitűdje jellemzi. Különösen a beteg családtagok aggódnak folytonosan családjuk jó közérzete miatt és igyekeznek úgy viselkedni, ahogyan a többi családtagok szeretnék viselkedik. Mind Palazzoli (1974) mind Bruch (1979) úgy tartják, hogy az anorexiás családok egyik jellemzője, hogy az önfeláldozás "szelleme uralkodó bennük. Massing mintájában a beteg lányok i11. nők 61 %-a a segítőkészséget jelölte meg legfőbb ideáljaként, 37 %-ok "a másikért való áldozatot" is említette. A segítő viselkedés a második esettörténetben is szignifikáns szerepet játszik.

Második eset

     Telefonkezelő. Farmon született, 5 gyerekből negyedikként. Az apja egy igaz parasztember volt, aki csak a farmjáért élt és így sikeresen a vagyonát kétszeresére duplázta. A menstruáció 12 éves korában kezdődött. A férjét 16 éves korában ismerte meg és 25 éves korában ment hozzá férjhez. A házasság előtti évben a leendő házaspár elkezdett egy házat építeni. Amikor a páciens 21 éves lett, az anyja beteg lett és több mint két évig ápolta, egészen a haláláig. Szülei halála után a páciens úgy érezte, hogy apja farmjának a vezetéséért is felelős. A többszörös stressz (munka, házépítés, az anya ápolása, a farm vezetése, stb.) ellenére a páciens energikusnak, kiegyensúlyozottnak érezte magát. Ebben az időben azonban egyáltalán nem érzett vágyat saját gyerek iránt. Úgy érezte, hogy a farm fennállása csak tőle függ, mivel szülei meghaltak, nővérének volt saját családja, az egyik bátyja nagyon távol élt és a másik bátyjának nem volt felesége. A páciens ebben a szituációban nem sokkal az anyja halála és a házasságkötés előtt lett beteg. 27 éves korában kórházba került és sikeresen kezelték. Kilenc hónappal később újra elkezdett fogyni, megint csak a családi szituációnak köszönhetően, a bátyja sikertelen partnerkapcsolatai miatt még mindig nem volt női segítség a működő farmon. Saját családja miatt a páciens nem tudta hatékonyan segíteni a bátyját, emiatt bátyjával konfliktusba keveredett. és az anorexia nervosa ismét fellépett a nagyon körülményes szituációban.

A szülői manipuláció hatása az anorexia nervosa kialakulásában

     A genetikusan nem azonos egyének különböző reproduktív érdekekkel rendelkeznek. Még a szülők és az utódjaik is szétágazó (különböző) érdekekkel rendelkeznek a családi befektetés lehetőségét illetően (Trivers 1974, 1985). Minden egyes utód abban érdekelt, hogy a lehető legnagyobb hányadát sajátítja ki a szülői gondoskodásnak. Ezzel szemben a szülők akkor növelik genetikai képviseletüket, ha a rendelkezésükre álló erőforrásaikat az összes utód között szétosztják, így növelve valamennyiük túlélési esélyeit. Általában elvárható, hogy a gyermekek genetikusan önző viselkedési tendenciái egy olyan szülői neveléssel kerülnek ellentétben, amely elősegíti a családon belüli altruizmust. Voland (1988) hipotézise szerint az anorexia nervosa a szülői manipuláció egyik alesete, amelynek során a szülők úgy próbálják kikényszeríteni gyermekeik között az együttműködést és önzetlenséget, hogy a család egyik lánytagja számára éveken keresztül olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetetlenné teszik az önálló családalapítást.
     A szerző az anorexia nervosa szülői manipulációs modelljéből három hipotézist alkotott. Ezek a követezőek:

1.) A szülők specifikus hatást gyakorolnak az anorexia nervosa fellépésére vagy fenntartására.

Az anorexia nervosa kutatásának úttörői felfigyeltek arra, hogy a női páciensek kedvezőtlen családi hatásnak voltak kitéve. Gull és Charcot javasolták a páciensek családtól való szigorú szeparációját, mert úgy tapasztalták, hogy a gyakori anyai látogatást követően a páciens állapota a kórházban rosszabbodott. Majd egy évszázaddal később Fichter néhány esettanulmányában leírja, hogy egy szimbiotikus anya-gyerek kapcsolat hogyan akadályozza meg a terápiás sikert. Az anorexia nervosa páciensek tartós gyógyulása aligha tűnik sikeresnek az anya manipulativ befolyásától való sikeres leválás és megszabadítás nélkül (Voland 1988).
     Több tanulmány foglalkozik a szülők specifikus pszichoszociális attitüdjei és viselkedési mintáival és azt tapasztalták, hogy az anorexia nervosás lányok családjában az anyák dominánsak, kontrollálóak, túlvédőek és uralkodóak (Palazzoli 1974). A serdülő lányoknak a családon belül nagyon kevés esélyük van arra, hogy saját egyéni fejlődésüket megvalósítsák. Kicsi korukban megtanulták, hogy szüleik minden elvárásának megfeleljenek, néha extrém mértékben. Bruch (1979) ezt az alábbiakban így fejti ki: " Az ilyen gyermek nem azt érzi, hogy a saját életét éli, hanem azt érzi, hogy megfosztották saját belső irányjelzőitől, tehetetlennek érzi magát a belső vágyai és a külső követelések hatása alatt, mintha a szülei tulajdona lenne." Van bizonyíték arra, hogy a nagyon is konkrét anyai manipuláció fenntartja a betegséget. Sperling és Massing beszámoltak arról, hogy a terápia különböző fázisaiban elég magas azoknak az aránya, akik megszakították a kezelést. A pácienseknek kb. a háromnegyede a szülők hatására idő előtt kilépett a kezelésből, főként az anya hatására. A szülői házba való visszatérés rossz prognózissal társult. Sperling és Massing az elsődleges okot a látens anyai attitűdben jelölte meg. Úgy tűnik, sok anya meg van győződve arról, hogy kizárólag csak ő dönthet a lánya gyógyulásáról. Az orvosi beavatkozással szembeni ellenállás sokkal gyakrabban származik az anyától, mint magától a pácienstől. Ha a terápia egészen addig sikeres marad, míg a páciens súlyát helyreállítják, a szülők pszichoneurotikus morbiditása megnő, nevezetesen nő az anya szorongása és az apa depressziója. Ezek a megfigyelések alátámasztják, hogy az anorexiás státus fenntartásában közrejátszanak manipulatív tendenciák, különösen az anya részéről (Voland 1988).
     A gyermeknevelést illetően két eszmény (ideál) játszik szignifikáns szerepet az anorexia nervosa kialakulásában:
a.) az önzetlen önfeláldozás aszkétikus attitűdje
b.) az élet minden területén a kimagasló teljesítményre fektetett hangsúly (Bruch 1979, Palazzoli 1974).
     Az utód önfeláldozásra való nevelésének lényege abban rejlik, hogy előkészíti és kezdeményezi a szülők által megkövetelt családon belüli altruizmust, míg a kimagasló teljesítményre való nevelés, főként a szociális és affektív-emocionális területeken, megnehezíti a partnerkapcsolatokat. Ez különösen hatékony stratégiát jelent abban, hogy megelőzzék a partnerkapcsolat kialakulását és a lányuk reprodukcióját. Így egy olyan emocionális és szociális vákuum keletkezik a lányok körül, amely nem engedi meg a családon kívüli orientációt és kötődéseket, megelőzve az anyjuktól való leválást és saját szaporodásukat.

2.) A ráfordítás-haszon (cost-benefit) analízis pozitív az anorexiások szülei számára.

Az összes hipotézis közül azt a legnehezebb bizonyítani, hogy az anorexia nervosa növeli a szülők rátermettségét azzal, hogy manipulációjuk segítségével csökkennek az utódgondozás várható költségei és újabb gyerek (gyerekek) felnevelésére vállalkozhatnak. A kutatás annak a vizsgálatát igényelné, mik azok a reális lehetőségek és perspektívák, amelyek a szülők életvitelével és reprodukciójával kapcsolatosak. A szociobiológusok hasonló dilemmával állnak szemben, amikor a férfiak homoszexualitását úgy próbálják meg értelmezni, mint annak a szülői manipulációnak az eredményét, mely a fiúk reprodukcióról való lemondása irányába hat. Itt is és ott is nehéz feltárni a szülői előny nyilvánvaló bizonyítékát, de a szisztematikus kutatás területét meg lehet határozni. A szülői manipulációs modell feltételezi, hogy elsősorban a magasabb státuszú, vagyonosabb szülők azok, akik igyekeznek együtt tartani, illetve növelni a család rendelkezésére álló erőforrásokat. Ezért feltételezzük, hogy az anorexia nervosa a felső-közép ill. felsőbb osztályokban nagyobb valószínűséggel fordul elő. Ezt a korábbi kutatások meg is erősítették (Garfinkel és Garner 1982). Mostanában az a benyomásunk, hogy az anorexia nervosa az összes társadalmi osztályban előfordul. Ez azzal magyarázható, hogy a hajlamosító tényezők mindinkább kiterjednek az alacsonyabb osztályokra is (Garfinkel és Garner 1982).
     Feltevéseink szerint azokban a családokban, amelyek fő életcélja a társadalmi előrehaladás ill. az ezt kísérő ambíció, nő az anorexia nervosa kockázata. Azok a családok is igen veszélyeztetettek, melyekben a társadalmi siker elvesztése traumatikos élményt jelent. Dickemann agrártársadalmakat elemezve egy sor olyan kulturális eszközt leír, melyek ugyanazt az eszközt szolgálják. A magasabb társadalmi osztályokban a lányok reprodukciójának az elnyomása, illetve a magasabb reproduktív értékkel rendelkező utódok támogatása magába foglalja azt is, hogy a lányokat úgy próbálják visszatartani a házasságtól, hogy például szociális segítőkké válnak, vagy pedig a lány újszülöttet megölik. Ezek mind szülői eszközök arra, hogy a lányok reprodukcióját csökkentsék (Voland 1988).

3.)A szülőknek az a viselkedése, amely altruizmust és lemondást vár a
lányoktól, nyilvánvalóan csökkenti a páciensek várható szaporodási sikerét.

     A harmadik esetből is kitűnik, hogy meghatározott szocioökológikus feltételek között lehetséges az, hogy a szaporodás gátlása adaptív és a rátermettség maximalizálását segíti elő, csak nem a páciens, hanem a szülők számára.

Harmadik eset

     Ápolónő. Apja sikeres üzletember volt. Anyja háziasszony, szégyenlős, magában bizonytalan, önfeláldozó. Két évvel idősebb bátyja társadalmilag felemelkedett, sikeres, számítógépes szakember. Két évvel fiatalabb húga bolti eladó. Apja akaratára korábban kezdett el iskolába járni. Menstruációja 12 éves korában jelentkezett és nem sokkal ez után kezdődött el az anorexia nervosa. A család ebben az időben egy krízisen esett át szakmai és financiális okokból kifolyólag. Anyja az apját vádolta az anyagi gondok miatt és úgy vélte, hogy vállalja csak az apa egyedül a felelősséget, mivel ő szeretett volna nagy családot. A páciens 19 éves korában fejezte be az iskoláit. Ezen az időn belül több terápián keresztül is átesett, de sikertelenül. Állapota akkor kezdett el javulni, amikor elhagyta a szülői házat. 24 éves korában azonban visszaesett, amikor váratlan szexuális impulzusai felszínre törtek. Strandra járt és ott találkozott egy férfival, akit szexuálisan nagyon megkívánt. Fel is készült az első intim együttlétre, még a fogamzásgátló tablettákat is bevette, de végül mégis képtelen volt rá. Emiatt a férfi elhagyta. Miután kórházba került, megint hízott egy kicsit. A terápia befejeztével, hazafelé tartott a szüleihez, amikor félúton nagyon feszült lett és öngyilkosságra gondolt. Megszakította az utazást és visszament a kórházba. A terápia során teljesítményorientációja és a szülőktől való dependenciája jól megfigyelhető volt: "mindent amit a szüleim értem tettek kompenzálnom kell a teljesítményemmel. A mai napig is azt kell tennem, amit a szüleim szeretnének, hogy tennem még azt sem tudom, hogy milyenek a saját vágyaim. Amikor meglátom a szüleimet az az érzésem, hogy csak azért élhetek, hogy értük tegyek valamit."
     Ez az eset demonstrálja az anorexia nervosa és a szülői manipuláció közötti ok-okozati összefüggést, amely megmutatja a szülők hatását a gyermek élményeire. A szülő-gyermek konfliktus a páciens pszichéjében jelenik meg. Az internalizált szülői autoritás megakadályozza a gyermek saját késztetéseinek a kifejlődését azáltal, hogy elfordítja a gyereket a selfcentrikus és alapvetően genetikus önző viselkedésétől.

Következtetések

     Az evolúciós elméletek ellentétben a pszichológiai és a pszichiátriai elképzelésekkel nem tekintik az anorexia nervosás betegségnek és egyértelműen evési zavarnak sem. A szocobiológia egy lehetséges adaptív stratégiát lát az anorexia nervosában. Természetesen nem minden anorexia nervosás eset magyarázható meg evolúciós szempontokból. A szociobiológia egy funkcionális jellemzést ad amelynek több előnye is van a "hagyományos'° magyarázatokkal szemben.
     Először is a funkció ismerete alapot adhat egy kauzális elemzésre, amelyben szorosan kapcsolódnak össze egyetlen értelmezési keretben az eddig megismert részletek. A korábbi magyarázatok, kevés kivételtől eltekintve, mint pl. Freud elméletei vagy Palazzoli kísérletei nem nyújtottak oksági magyarázatot az anorexia nervosa kialakulására vonatkozóan, inkább csak leíró, vagy osztályozó jellegűek voltak. Másodszor a funkciók, mint okok feltárása és önálló magyarázó keretbe történő szervezése azzal az előnnyel jár, hogy a különböző társadalomtudományi részletek könnyebben és szervesebben illeszthetők össze egységes egésszé. Harmadszor a funkció ismerete kizár bizonyos magyarázati lehetőségeket, így például valószínűtlennek tartja, hogy az anorexia nervosa megjelenhet egészen kis gyerekeknél, idősebb nőknél vagy férfiaknál.
     Ugyanakkor a szociobiológia kompatibilis a korai analitikus freudi elképzelésekkel. Freud szerint az anorexia nervosát az éretlen szexualitás jellemzi és a szexuálisan éretlen lányoknál jelentkezik. A szociobiológia erre a jelenségre egy mélyebb magyarázatot ad, mely szerint az anorexia nervosa főleg a korán érő lányoknál jelentkezik, és azt a célt szolgálja, hogy fejlődésük "visszacsússzon" egy juvenilis, aszexuális formába. Miután a koraérés olyan veszélyeket rejt magába, mint a túl korai házasság, nem kívánt teherbeesés, az iskola idő előtti elhagyása és alacsonyabb státusz stb. Ebből a szempontból az anorexia nervosa sikeresebb jövőt biztosít a koránérő lányoknak. Valószínűleg a meggyógyult anorexia nervosás lányok sikeresebb jövőt futnak be, mint a koránérők közül azok, akik nem mennek át a reproduktív szupresszió fázisain. Ezt a hipotézist vizsgálatokkal még nem bizonyították és újabb kutatások tárgya lehet a jövőben.
     Az anorexia nervosa nagyon sokáig megbújhatott más betegségek (pl. tbc) háta mögött, ma viszont nagyon fontos lenne, hogy meg tudjuk különböztetni a valódi anorexia nervosát a divatból lett soványságtól. Az értelmezési zavarokat úgy lehet kiküszöbölni, ha a jelenségeket egy adott kör köré szervezzük. Így például szükséges lenne, hogy a pszichológiai és pszichiátriai megközelítéseket az evolúciós biológiai aspektussal integráljuk, és az anorexia nervosa fejlődésében a proximatív és az ultimatív okokat összekapcsoljuk.

Felhasznált irodalom
.
1 Bereczkei Tamás (1992): A génektől a kultúráig. Cserépfalvi Könyvkiadó, 1992. 8-32.
.2 Bruch, H. (1979) Anorexia nervosa. In Nutrition and Ne Brain, J.J. Wurtman and R.J. Wurtman (Eds.). New York: Raven Press.
. 3 Garner, D.M. - Garfinkel, P.E. (1980): Socio-cultural factores m Ne development of anorexia nervosa. Psychol. Med. 10: 647-656.
. 4 Minuchin, S., Baker, L., Rosman, B.L., Liebman, R., Milinna, L., and Todd, T.C. (1975): A conceptual model of psychosomatic illness m children. Archives of General Psychiatry 32: 1031-1038.
.5 Palazzoli, M. S (1974): Self - starvation- From Ne Intrapsychic to Ne Transpersonal Approach to Anorexia Nervosa. London: Chaucer, 1974.
6 Surbey, M.K. Anorexia nervosa, amenorrhea and adaption. Ethology and Sociobiology 8. (Suppl.): 479-619, 1987.
7 Trivers, R.L. (1974): Parent-offspring conflict. American Zoologist 14: 249-264.
8 Trivers, R.L. (1985): Social Evolution. Memlo Park: Benjamin Coummings 38.
9 .Voland E. - Voland R. (1989): Evolutionary Biology and Psychiátry: The case of Anorexia Nervosa. Institute of Anthropology, University of Göttingen. In: Ethology and Sociobiology 10:223-240.
10 Wasser, S.K.- Barash, D.P. (1983): Reproductive supression among female mammals: Implications tor biomedicine and sexual selection theory. Quarterly Review of Biology 58: 513-538.