Az itt közölt írások részben megjelent cikkek, tanulmányok a szerzők által engedélyezett "másodközlése", részben eredeti fordítások ill. kivonatok, melyeknek bármilyen formában való terjesztése, publikálása a szerzői jogot sérti!

Pikó Bettina:

Dohányzás serdülő- és ifjúkorban: az attitűdöktől a magatartásig.

(Addictive Behaviors. megjelenés alatt)

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájának Magatartástudományi Csoportja, Szeged

Levelezési cím: Dr. Pikó Bettina, orvos-szociológus

Szegedi Tudományegyetem
Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum
Pszichiátriai Klinika, Magatartástudományi Csoport
6722 Szeged, Szentháromság u.5.
Tel.: 62 420-530, Fax: 62 420-752
e-mail: piko@nepsy.szote.u-szeged.hu

 

Összefoglalás

Az utóbbi évtizedben a dohányzás epidémiaszerű méreteket öltött, különösen a fiatalok körében. Ahhoz, hogy hatékony programokat dolgozzunk ki, ismernünk kell azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek a dohányzás serdülő- és ifjúkori kialakulását és fennmaradását segítik elő, valamint azokat is, amelyek a dohányzás ellen hatnak. A dohányzással kapcsolatban a legnagyobb nehézséget az attitűdök szerepének vizsgálata jelenti, hiszen nem minden esetben tudunk közvetlenül következtetni az attitűdök alapján a magatartásra. Vizsgálatunk elsődleges célkitűzése a dohányzással kapcsolatos attitűdök feltárása volt. A vizsgálatot szolnoki általános és középiskolások körében végeztük (n=300, 13-18 év). Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, amelyben a dohányzással kapcsolatos kérdéseket a The University of Western Ontario, Canada munkacsoportja által kifejlesztett kérdőívből (The Students’ Health and Lifestyle Study) adaptáltuk. Faktoranalízis eredményeként öt attitűdöt tudtunk elkülöníteni, melyek a következők: a dohányzást határozottan ellenző attitűd, a dohányzás előnyeit hangsúlyozó attitűd, aggódó attitűd, a dohányzás káros hatásait és társas befolyásoltságát hangsúlyozó attitűd, és végül a dohányzást egy szokásnak tekintő attitűd. A regresszióelemzés négy változó szerepét emelte ki: azok körében gyakoribb a dohányzás, akiknek anyja elfogadja a dohányzást, akiknek sok dohányzó barátja van, akik körében ritka a dohányzást határozottan ellenző attitűd, és akik nem hangsúlyozzák a dohányzás káros hatásait, ill. tagadják a rászokás társas befolyását. A szerző a befejező részben az eredmények egészségnevelési implikációit tárgyalja.

Kulcsszavak: dohányzás, attitűdök, serdülők, megelőzés

Smoking in adolescence and youth: from attitudes to behaviour

The increase in smoking prevalence has created an epidemic, in particular among adolescents. There is a need for exploring the most important risk and protective factors which influence the onset and escalation of adolescent smoking so as to develop effective primary prevention programmes. The issue of analyzing the role of attitudes in research on smoking is a difficult problem, mainly because it is not always possible to predict behaviour directly based on our attitudes. The main goal of the present study has been to identify the smoking-related attitudes. The sample of the investigation involved primary and secondary school students of Szolnok, Hungary (n=300, age range: 13-18). Self-administered questionnaire was used as a method of data collection in which questions concerning smoking have been adapted from The Students’ Health and Lifestyle Study developed by the research team of The University of Western Ontario, Canada. Factor analysis revealed the following five attitudes: an attitude definitely opposed to smoking, an attitude emphasizing the favourable characteristics of smoking, a worrying attitude, an attitude emphasizing the social influences and harmful health effects of cigarette use and finally, an attitude that accepts smoking just as a habit. Multiple regression analysis showed that four variables proved to be significant predictors of the frequency of adolescent smoking: the number of smoking friends, mother’s approval of smoking, and the lack of the attitude definitely opposed to smoking as well as the attitude emphasizes the social influences and harmful health effects of cigarette use. The author discusses the implications of the results for health education in the final part of the study.

Key words: smoking, attitudes, adolescence, prevention

Az utóbbi évtizedben a dohányzás epidémiaszerű elterjedésének lehetünk tanúi hazánkban. Külön kiemelendő a serdülők és fiatalok körében rohamosan emelkedő cigarettafogyasztás. Igazi átfogó dohányzásellenes kampány még várat magára, pedig a fejlett országok egészségmegőrző programjai, széleskörű prevenciós projektjei azt mutatják, hogy a kellő alapossággal megtervezett, végrehajtott és ellenőrzött egészségnevelési tevékenység hosszútávon is eredményt hoz (Sallis és mtsai, 1985; Luepker és mtsai, 1985; Puska és mtsai, 1979).

A cigarettával a legtöbb esetben már gyermekkorban megismerkednek a későbbi dohányosok, s minél korábban válnak rendszeres dohányzóvá, annál nehezebb később leszokni róla (Pierce és Gilpin, 1996). Nem véletlen, hogy a megelőzés ebben az életkorban kap leginkább prioritást. Ahhoz azonban, hogy hatékony programokat dolgozzunk ki, ismernünk kell azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek a dohányzás serdülő- és ifjúkori kialakulását és fennmaradását segítik elő, valamint azokat is, amelyek a dohányzás ellen hatnak (McNeill és mtsai, 1988). A dohányzás mint jelenség csak az egyéneket körülvevő kapcsolati háló jellegzetességeinek megismerésével érthető meg. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az általános megelőzési elveken túl szükség van ún. személyre szóló üzenetekre is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy más-más üzenetre fogékonyak a fiúk és a lányok, a cigarettát már kipróbálók, a már rendszeresen dohányzók, ill. azok, akik még soha nem próbálkoztak a dohányzással, valamint a különböző attitűdökkel rendelkezők (Murray, Swan és Clarke, 1984; Bruvold, 1993). A hosszútávú siker azonban még így sem garantált, egy attitűd vagy egy magatartás csak a folyamatos megerősítés hatására válhat viszonylagosan stabillá az idő függvényében, hiszen a dohányzást befolyásoló tényezők is folyamatosan változnak, pl. új barátságok alakulnak ki, s az újfajta élmények átalakíthatják a régóta fennálló véleményeket.

Mi befolyásolja a dohányzás kialakulását?

A szociodemográfiai tényezők hatása módosult az utóbbi évtizedekben a legjelentősebben, ami elsősorban a nők dohányzásának drasztikus emelkedésében nyilvánul meg, de megmutatkozik abban is, hogy a cigarettával való megismerkedés egyre koraibb életkorban történik, s ez mindkét nemet egyaránt érinti (McNeill és mtsai, 1988; Tuakli, Smith és Heaton, 1990; Oakley, Brannen és Dodd, 1992). Pederson (1986) felhívja a figyelmet, hogy bár a dohányzás előfordulásában a serdülőkorú lányok és fiúk között gyakorlatilag nincs különbség, nemegyszer előfordul, hogy más-más motivációk szerepelnek indítékként: pl. a lányok esetében gyakori a testsúlycsökkentés céljából történő cigarettázás, de szintén az ő körükben emelkedett hatással kell számolni az érzelmi töltésű cigarettareklámokkal is.

A társas kapcsolati háló hatásának elemzése már régóta a kutatások középpontjában áll (Pikó és mtsai, 1996a). A család, elsősorban a szülők hatása többrétű. A család társadalmi helyzetét tekintve a jövedelmi helyzet, s így a gyermekek zsebpénzének emelkedése gyakran együttjár a dohányzás gyakoribbá válásával, míg a szülők magasabb iskolázottsága a dohányzás kialakulásának valószínűségét csökkenti (Stanton, Oei és Silva, 1994; Bauman és mtsai, 1990; Pikó, 1996; Pikó, 1999). A társas támogatás mind a szülőkkel, mind pedig a kortársakkal kapcsolatban igen fontos, s míg a szülői társas támogatás a dohányzás kialakulását csökkenti, a baráti támogatás növeli azt. A szülőkkel kialakított bizalmas kapcsolat azonban számos esetben meghatározóbb a kortárs-hatásnál; a serdülők számára különösen fontos az apa személye, az apai társas támogatás képviseli a legerősebb protektív hatást a rizikómagatartási formák, így a dohányzás kialakulásával szemben (Pikó, 2000). A közvetlen környezetben élők dohányzása és attitűdje szintén lényeges a serdülők hozzáállása szempontjából. Az, hogy a szülők dohányoznak-e, közvetlen befolyást a vizsgálatok szerint csak kevéssé fejt ki, ennél fontosabb a gyermekeik dohányzásának megítélése (Pikó és mtsai, 1996a; Newman és Ward, 1989). Ezzel ellentétben a kortársak, főként a közeli barátok dohányzásának hatása közvetlenül is megmutatkozik és szinte kivétel nélkül megerősítő jellegű (Spear és Akers, 1988).

Az iskolai teljesítmény, a tanulási motiváció szintén kapcsolatba hozható a dohányzás gyakoriságával. A jól teljesítő tanulók, akik szeretnek iskolába járni és elfogadják az iskola társas normáit, szabályait, kevésbé vannak kitéve a cigaretta csábításának. A kutatások azt mutatják, hogy ezek a gyerekek jobban elfogadják a felnőttek által gyakorolt kontrollszerepet, és kevésbé lázadnak a hagyományos életfelfogás ellen (Foshee és Bauman, 1992). Ez is azt bizonyítja, hogy bár a kortársak szerepe a dohányzás elkezdésében kulcsfontosságú, a szülői és egyéb felnőttkapcsolat - bár sokszor áttételesen és így empirikusan nehezebben igazolható módon - alapvetően megszabhatja a serdülők értékrendszerét.

Amikor a dohányzást elősegítő és a kockázatot csökkentő tényezőkről beszélünk, nem szabad elfelejtkeznünk olyan jelenségekről sem, mint pl. a fiatalok fokozott élmény- és rizikókeresése (Pikó és mtsai, 1996b) vagy bizonyos, személyiségből fakadó jellemzők, pl. a stressz expozíció vagy a konfliktusmegoldó képesség, az önbizalom vagy a kompetens viselkedés (self-efficacy), a megfelelő belső kontroll megléte vagy hiánya (Tyas és Pederson, 1998).

A szociálpszichológiában nagy jelentőséget tulajdonítunk az attitűdöknek, mint a magatartást befolyásoló tényezőknek. A dohányzással kapcsolatban azonban elmondható, hogy az összes eddig tárgyalt tényező közül talán a legnagyobb problémát az attitűdök szerepének vizsgálata jelenti. A probléma gyökere, hogy az attitűdöktől azt várjuk, hogy minden esetben közvetlenül következtetni tudjunk belőlük a magatartásra. Ez azonban nem mindig sikerül.

Az attitűdöktől a magatartásig

Az attitűdök olyan értékelő beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe. Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is (Weber, 1992). Az attitűd-formálásnak az a legfontosabb célja, hogy a múlt tapasztalataiból kiindulva, azokat hasznosítva tudjuk cselekvési döntéseinket meghozni. Ez a tanulási folyamat azonban nem passzív; sokszor mi magunk keresünk olyan információt, amely meglevő attitűdjeinket erősíti. A magatartás és az attitűdök között kétirányú kapcsolat van: kölcsönösen alakítják egymást.

A dohányzással kapcsolatos jelenségek megértéséhez alkalmazott két alapvető elmélet: a racionális (tervezett) cselekvés (Ajzen és Fishbein, 1980) és a szociális tanulás elmélete (Bandura, 1977). A racionális cselekvés elmélet sokáig állt az empirikus kutatások középpontjában, míg ki nem derült, hogy önmagában túlságosan átfogó elmélet ahhoz, hogy ebben a formában operacionalizálni lehessen (Randall és Wolff, 1994). Az elmélet értelmében cselekvési döntéseink az attitűdöktől függenek, azaz viselkedésünk nagymértékben megjósolható attitűdjeink alapján. Ez pedig azért történik így, mert viselkedésünknek oka van, s még ha a külső szemlélő számára nem is egyértelmű ez az ok, a cselekvő szemszögéből nézve akkor is racionális a döntés. A dohányzással kapcsolatban ez az elmélet nem nyert egyértelmű igazolást: az attitűdök alapján csak változó eredménnyel következtethetünk a magatartásra (Stanton és Silva, 1991). Nem véletlen, hogy a másik elmélet került előtérbe, s ma már gyakrabban alkalmazzák a szociális tanulás elméletet, amely az attitűdformálást és magatartást mint - olykor nem egészen racionális - tanulási folyamatot ragadja meg (Bandura, 1977). Ha a még nem dohányzó serdülők azt látják, hogy dohányzó társaik népszerűbbek, és felnőttebbnek érzik magukat, sőt a felnőttek sem ítélik el őket ezért, akkor ezt pozitív megerősítésként élik meg. Különösen a referenciacsoportoktól - akiket szeretünk, akikhez hasonlítani szeretnénk - kapott közvetlen megerősítés vezethet legkönnyebben cselekvési döntéshez. Sok esetben nem is a dohányzást magát szeretik a serdülők, hanem a dohányzó személyét. Az érzelmi kötődést pedig tisztán racionális hozzáállással lehetetlen megváltoztatni. Az attitűd és a magatartás kapcsolatának ez a legfontosabb momentuma: tisztán racionális alapon nem lehet megérteni, miként juthatunk el az attitűdöktől a magatartásig.

Az elméleti alapokból kiindulva vizsgálatunk elsődleges célkitűzése a dohányzással kapcsolatos attitűdök elemzése volt. Faktoranalízissel próbáltuk meghatározni a legfontosabb attitűdöket, majd megnéztük, megállapítható-e összefüggés a dohányzó magatartás és a dohányzással kapcsolatos attitűdök között.

Minta és módszer

A vizsgálatot szolnoki általános és középiskolások körében végeztük, véletlenszerűen kiválasztott osztályok segítségével. A 300 kiosztott kérdőívből 261 értékelhető kérdőív került feldolgozásra, amely 87%-os válaszadási aránynak felel meg. A mintában résztvevők közül a gimnazisták aránya 11.9, a szakközépiskolásoké 39.8, a szakmunkásképzősöké 19.9, az általános iskolásoké (7-8.osztályosok) 28.4% volt. A megkérdezettek nem szerinti megoszlása a következő volt: 34.7% fiú és 65.3% lány. Az életkor átlaga 15.3 volt, a legfiatalabb korcsoport a 13, a legidősebb pedig a 18 évhez tartozott.

Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, amely a szociodemográfiai és társadalmi-gazdasági változókon túl kiterjedt a fiatalok dohányzásának és a dohányzással kapcsolatos attitűdjeinek megismerésére, valamint a társas kapcsolati háló dohányzási szokásainak feltérképezésére. A dohányzással kapcsolatos kérdéseket a The University of Western Ontario, Canada munkacsoportja által kifejlesztett kérdőívből (The Students’ Health and Lifestyle Study) adaptáltuk (19,21), melyek egy részét már alkalmaztuk korábbi, egyetemi hallgatók dohányzási szokásaival foglalkozó vizsgálatunk során (Pikó és mtsai 1995, Pikó és mtsai 1996a).

A kérdőív első része a szociodemográfiai és társadalmi-gazdasági helyzetre vonatkozó kérdéseket tartalmazta (kor, nem, iskolatípus, a család anyagi helyzetének önértékelése alapján a társadalmi rétegződésben elfoglalt hely megítélése, szülők iskolai végzettségének megadása). A kérdőív következő része a dohányzással kapcsolatos magatartásra, ill. attitűdökre kérdezett rá. Arra a kérdésre, hogy “Szoktál-e dohányozni?” a válaszlehetőségek a következők voltak: 1., még soha nem is próbáltam, 2., csak kipróbáltam, de nem dohányzom, 3., alkalmanként dohányzom, 4., rendszeresen, naponta 1-2 szálat, 5., naponta <10 szálat, 6., naponta 10-20 szálat, és 7., naponta >20 szálat. A dohányzással kapcsolatos attitűdök megismeréséhez 30 állítás állt rendelkezésre, amelyek kiterjedtek a saját dohányzáshoz, ill. mások dohányzásához való viszonyulásra, a cigaretta káros, ill. kedvező hatásaira.

A barátok dohányzásának felmérésére a következő válaszkategóriákat adtuk meg: 1., egyik barátom sem dohányzik, 2., néhány, 3., kb. fele, 4., legtöbbjük és 5., mindegyik. A szülők körében előforduló dohányzáson kívül megkérdeztük azt is, hogy a fiatalok megítélése szerint szüleik mennyire fogadják, ill. fogadnák el dohányzásukat.

Eredmények

A mintában résztvevő 13-18 éves korosztály dohányzási szokásait vizsgálva megállapítható, hogy még egyáltalán nem dohányzott a vizsgált minta 24.1%-a, és 33%-uk is csak kipróbálta a dohányzást. A fennmaradó 42.7% változó gyakorsággal dohányzik: közülük 24.6% nem rendszeresen, hanem csak alkalmi jelleggel. A megkérdezett minta 18.1%-a azonban már rendszeres dohányos, ami napi gyakorságot jelent: 5.0%-uk napi 1-2 szálat szív, 10.4%-uk ennél többet, de a 10 szálat nem éri el, 2.7%-uk pedig naponta 10-20 szál közötti cigarettamennyiséget szív el.

Az 1.táblázat a vizsgálatban szereplő változók korrelációs matrixát mutatja be. A dohányzás gyakorisága a legnagyobb mértékben a barátok dohányzásával függ össze (r = 0.52), de igen erősen hat rá a szülők hozzáállása, attitűdje is, azaz hogy a szülők elfogadják/nem tiltják a dohányzást. Az életkor növekedésével a dohányzás előfordulása is nő. Szerepet játszik még a dohányzás gyakoriságában az is, hogy a fiatalok mennyire gondolják azt, hogy a dohányzást nehéz abbahagyni: akik szerint nagyon nehéz, azok lényegesen kevesebben dohányoznak. Nem meglepő, hogy a szülők dohányzása összefügg iskolai végzettségükkel: a magasabb iskolázottságú szülők kevésbé dohányoznak. Emellett az apa és az anya dohányzása között is erős korreláció mutatható ki (r = 0.312). A dohányzó szülők hajlamosabbak elfogadni gyermekük dohányzását, és ez meghatározó gyermekeik baráti körének megválasztásában is. Egy láncreakcióról van szó: ha a szülők (dohányzásuktól függetlenül) elfogadják gyermekeik dohányzását, a fiatalok gyakrabban dohányoznak, és több olyan barátjuk van, akik maguk is dohányosok. Ezáltal két oldalról is megerősítést kapnak a dohányzás folytatásában. Korreláció figyelhető meg továbbá a dohányzó barátok száma és annak megítélése között is, hogy mennyire nehéz abbahagyni a dohányzás: minél több a dohányzó barát, annál inkább könnyebbnek hiszik a dohányzásról való leszokást.

A 2.táblázat a dohányzással kapcsolatos attitűdök faktoranalízisének eredményeit mutatja be. Öt különböző attitűdöt sikerült kialakítani az elemzés segítségével. Az 1.faktort a dohányzást határozottan ellenző attitűd jelenti. Az attitűdre olyan kifejezések jellemzők, amelyek nem fogadják el a cigaretta előnyős hatásait (pl. nyugtató hatás, élvezeti jelleg, kellemes szag), ellenben egyetértést fejez ki olyan véleményekkel, hogy “rosszul érzem magam a dohányfüsttől” vagy “nem szeretnék hozzászokni a nikotinhoz”. Ez a beállítódás határozott elutasítással társul, az ezt választók elég erősnek érzik magukat, hogy ne gyújtsanak rá, és szerintük a dohányzóknak engedélyt kellene kérniük, mielőtt rágyújtanának. Érdemes azonban megjegyezni, hogy még ettől az attitűdtől sem idegen az a vélemény, hogy a dohányzás a felnőttség érzését kelti a gyerekekben.

A 2.faktort a dohányzás előnyeit hangsúlyozó attitűdnek neveztük el, amely olyan véleményeket tükröz, hogy a dohányzás növeli a népszerűséget a barátok körében, megkönnyíti a másokkal való kapcsolatteremtést, összeköti a barátokat, nyugtató vagy éppen élénkítő, éhségérzetet csökkentő hatása van, és egyáltalában, egyfajta élvezetről van szó.

A 3.faktor egyfajta aggódó attitűdöt jellemez. Az aggódás az egészségre (pl. terhesség), a rászokásra, valamint a társas kapcsolatokra vonatkozik. Sokan úgy gondolják, ha dohányoznának, az társas kapcsolataikat veszélyeztetné.

A 4.faktor sajátos attitűdöt tükröz, amely a dohányzás káros hatásait hangsúlyozza, ugyanakkor elismeri a társas befolyás hatását a dohányzás kialakulásában. Ebben az attitűdben olyan vélemények összegződnek, hogy a fiatalok könnyebben rágyújtanak, ha szüleiktől ezt látják, vagy ha a körülötte levők is dohányoznak. Emellett a dohányzás egészségre vagy a sportteljesítményre káros hatásait emeli ki ez az attitűd.

Az 5.faktor meglehetősen irreális képet fest a dohányzásról, a dohányzást csak egy szokásnak tekinti, amelynek számos előnye van (pl. összeköti a barátokat), és nem kell túlságosan aggódni a káros hatásai (pl. a passzív dohányzás okozta ártalmak) miatt.

A 3.táblázat tartalmazza a faktorváltozók (attitűdök), valamint a vizsgálatban szereplő egyéb változók közötti összefüggések erősségét mérő korrelációs együtthatókat. A dohányzás gyakoriságában a dohányzást határozottan ellenző attitűd a meghatározó (r = 0.742). A szülők dohányzáshoz való hozzáállása is összefüggést mutat ezzel az attitűddel: minél kevésbé fogadják el a szülők gyermekeik dohányzását, annál határozottabban utasítják el ők is a dohányzást. A dohányzó barátok számának emelkedésével, és emellett sajnos az életkorral párhuzamosan a dohányzástól tartózkodó attitűd jelentősége csökken. A dohányzó barátok jelentősége megmutatkozik a második faktor előfordulásában is: ahogy nő a dohányzó barátok száma, úgy egyre inkább észreveszik a dohányzás előnyeit a fiatalok. Az aggódó attitűd, az előnyöket hangsúlyozó attitűd a lányok és az idősebbek körében gyakoribb, ugyanakkor a fiúk és a fiatalabbak hajlamosabbak pusztán csak egy szokásnak tekinteni a dohányzást. A dohányzás káros hatásait, s ugyanakkor a társas befolyást hangsúlyozó attitűd azzal függ össze, hogy nehéznek hiszik a fiatalok a dohányzás abbahagyását. Ez az attitűd kevésbé jellemző a rendszeresen dohányzókra, akik mintegy távolítják maguktól a problémát. A dohányzást csak szokásnak tekintő attitűd gyakoribb a kevésbé iskolázott szülők gyerekei körében. Ez az attitűd emellett azzal is összefügg, hogy a dohányzás szokás jellegét hangsúlyozók nem tekintik komoly erőpróbának a dohányzás abbahagyását.

A 4.táblázat a dohányzás gyakoriságát befolyásoló tényezők többváltozós regresszióelemzését tartalmazza. A bevitt változók közül mindössze négy bizonyult prediktornak: azok körében gyakoribb a dohányzás, akiknek anyja elfogadja a dohányzást, akiknek sok dohányzó barátja van, akik körében ritka a határozottan ellenző attitűd, ill. akik nem hangsúlyozzák a dohányzás káros hatásait ill. tagadják a rászokás társas befolyását.

Megbeszélés

Vizsgálatunk célja elsődlegesen a dohányzással kapcsolatos attitűdök megismerése volt. Faktoranalízis eredményeként öt attitűdöt tudtunk elkülöníteni. A dohányzást határozottan ellenző attitűd szorosan összefügg azzal, hogy a szülők nem fogadják el gyermekeik dohányzását, ill. kevés dohányzó baráttal rendelkeznek az ilyen beállítottságú serdülők. Ennek az attitűdnek a jelentősége az életkor előrehaladtával sajnálatos módon csökken. Szintén a fiatalabbakra, valamint a fiúkra jellemző az az attitűd, amely a dohányzást csak egy szokásnak tekinti. A szülők alacsony iskolázottsága is azt a vélekedést erősíti a serdülőkben, hogy a cigaretta mindössze egy társas szokás, és nem kell annyira félni a káros hatásaitól. Ezekben az esetekben felmerül a releváns ismeretek hiánya is. Az életkor előrehaladtával az előnyöket hangsúlyozó és az aggódó attitűdök kerülnek előtérbe, mindkettő elsősorban a lányok körében, azonban egyik sem mutat összefüggést a dohányzó magatartással. Ez azt jelenti, hogy a cigarettázás előnyeit látják a nemdohányzók is, ugyanakkor a dohányzók is aggódnak egészségük és társas kapcsolataik miatt, ezek a beállítódások azonban nem jelentenek megfelelő motivációt sem a dohányzás elkezdéséhez, sem pedig az abbahagyásához. A nemdohányzók körében gyakoribb az ötödik attitűd, amely a dohányzás káros hatásait és a társas befolyását hangsúlyozza. Minél rendszeresebben dohányoznak a fiatalok, annál kevésbé ismerik el ezeket az állításokat, s nem véletlenül mutat összefüggést ez az attitűd azzal a meggyőződésükkel, hogy a dohányzást nem túlságosan nehéz abbahagyni.

A regresszióelemzés négy változó szerepét emelte ki: azok körében gyakoribb a dohányzás, akiknek anyja elfogadja a dohányzást, akiknek sok dohányzó barátja van, akik körében ritka a határozottan ellenző attitűd, és akik nem hangsúlyozzák a dohányzás káros hatásait, ill. tagadják a rászokás társas befolyását. A serdülők dohányzásának megelőzésében tehát szerepe lehet a dohányzást határozottan elutasító attitűdnek, amely azonban szoros korrelációt mutat a dohányzó barátok számával. Felvetődik a kérdés: mi történik akkor, ha megváltozik a fiatal baráti köre, és nő a dohányzó barátok száma? Egy csapdahelyzet alakulhat így ki, hiszen a serdülő döntés elé kerül: vagy elfogadja a baráti kör társas normáit, vagy pedig elveszíti az érzelmileg releváns társas kapcsolatait. Ez átalakíthatja az addig még szilárdnak tűnő, a dohányzást határozottan elutasító attitűdöt is.

A serdülőkori dohányzás kialakulásának megelőzése rendkívül nehéz feladat, és csak az elmélet és gyakorlat egységes szemléletéből születhetnek hatékony programok. Az empirikus kutatások eredményei útmutatást adhatnak a gyakorlati alkalmazást illetően, de csak akkor, ha azok a meglévő elméletekre alapozottak. A társas tanulás elmélet (Bandura, 1977) és a racionális cselekvés elmélet (Ajzen és Fishbein, 1980) megfelelő elméleti keretet adhat mind az empirikus kutatásokhoz, mind pedig az egészségnevelés gyakorlati megvalósításához. A tartalom mellett azonban lényeges a kommunikációs forma megválasztása is: ha az üzenet nem a megfelelő módon jut el a címzettekhez, célt téveszt és hatás nélkül marad.

Melyek azok az adatok, amelyeket jelen vizsgálatunkból az egészségnevelési programok felhasználhatnak? Először is, az attitűdök, beállítódások lényegesek a magatartás szempontjából, de azokat csak a társas kapcsolati háló tükrében lehet értelmezni. Ez a megállapítás szinkronban van az imént említett mindkét elmélettel. A fiatalok dohányzását legerősebben a dohányzó barátok száma határozza meg, amelynek hatását valamennyire csökkentheti a szülők, elsősorban az anya korlátozó attitűdje. A nemdohányzó fiatalok jelentős része igen határozott, elutasító attitűdöt mutat, ez azonban szintén összefügg azzal, hogy az ő baráti körük többnyire nemdohányzókból áll, és szüleik is ellenzik a dohányzásukat.

Másodszor, érdemes kiemelni, hogy még a határozottan ellenző attitűdben is megjelenik az, hogy a cigaretta hatására felnőttnek érzik magukat a gyerekek. Honnan ered ez az érzés a fiatalokban? Vajon nem sugallják-e ezt nekik a környezetükben élő felnőttek, a médiák, a cigarettareklámok? Látnak-e a gyerekek dohányzó tanárokat, dohányzó orvosokat, szülőket? Ez vajon milyen hatást vált ki belőlük? A szocializáció, a felnőtté válás másfajta értékeit kellene inkább a felnőtteknek tudatosítaniuk a serdülőkben. Bár a felnőttkapcsolatok ebben az életkorban kevésbé látszanak mintaadónak, számukra a referenciacsoportba tartozó felnőttek továbbra is modellszerepet töltenek be. Nem véletlen, hogy az irodalmi adatok szerint a szülői társas támogatás, a bizalmas viszony protektív a rizikómagatartási formákkal szemben (Pikó, 2000). A tudatos bizalomépítés nélkül azonban a generációk között mély árkok alakulnak ki, amelyek akadályoztatják a tényleges értékek átvitelét, ezek hiányában pedig a fiatalok csak a felszínes viselkedésmintákat látják meg.

Harmadrészt, a barátok, a kortárscsoportok társas normáinak jellege szintén továbbgondolásra serkent. Vajon csak tényleg a csoportnyomásnak engedve lehet a fiatal a csoport teljesjogú tagja, anélkül, hogy elveszítené az érzelmi szálakat? Nem kellene toleránsabbá nevelni a fiatalokat, akik jobban elfogadnák a másságot, pl. dohányzó a nemdohányzót? A vitakészség fejlesztése, a csoportos munka szabályainak elsajátítása, a különböző értékek és vélemények megértése és tiszteletben tartása mint módszer hiányzik az iskolákból az alapfokú intézményektől a felsőoktatásig. A szakirodalom hangsúlyozza az önbizalom fontosságát (Tyas és Pederson, 1998). Nagy szükség lenne rá, hogy az iskolapadból sokkal több, ún. egészséges önbizalommal rendelkező fiatal kerüljön ki - nem csökkent önbizalmú vagy a kevés önbizalmat túlkompenzáló - hiszen csak ők képesek konfliktushelyzetekben is kompetens viselkedésre, akik nem válnak káros szerektől függővé és így kiszolgáltatottá. A kreatív nevelés ebben igen nagy szolgálatot tehet, kezdve a zene, az irodalom és más művészeti ágak művelésén túl a gyakorlatiasabb problémamegoldásig, amely szinte minden tantárgyban alkalmazható.

Negyedrészt, hangsúlyozni kellene azt is, hogy a dohányzás valóban függőséget okoz, ennek következményeivel sem a fiatalok, sem pedig a felnőttek nincsenek igazán tisztában. Nem csak egy társas szokásról van szó, amely összeköti a barátokat, és amely bármikor abbahagyható, kizárólag az akaraterőn múlik. Ha ez így lenne, miért van mégis olyan sok rendszeresen dohányzó?

A kérdések megválaszolása további kutatómunkát igényel, amelyben helyet kell kapnia a statisztikai elemzések mellett kvalitatív, mélyebb feltárást biztosító vizsgálatoknak is. A dohányzás társas összefüggéseinek megértése vezethet csak el egy hatékony kampány elindításához, amelyben az ismeretátadás, az attitűdbefolyásolás és az érzelmi reakciók figyelembe vétele egyaránt prioritást élvez.

Irodalom

Ajzen, I. - Fishbein, M. (1980): Understanding attitudes and predicting social behavior. Englewood Cliffs, N.J.: Prentice Hall.

Bandura, A. (1977): Social learning theory. Englewood Cliffs, N.J.: Prentice Hall.

Bauman, K.E. - Foshee, V.A. - Linzer, M.A. et al. (1990): “Effect of parental smoking classification on the association between parental and adolescent smoking”. In: Addict. Behav. 15: 413-422.

Bruvold, W.H. (1993): “A meta-analysis of adolescent smoking prevention programs”. In: Am. J. Publ. Hlth, 83: 872-880.

Foshee, V. - Bauman, K.E. (1992): “Parental and peer characteristics as modifiers of the bond-behavior relationship: an elaboration of control theory”. In: J. Hlth Soc. Behav., 33: 66-76.

Koval, J.J. - Pederson, L.L. (1999): “Stress-coping and other psychosocial risk factors: A model for smoking in grade-6 students”. In: Addict. Behav., 24: 207-218.

Luepker, R.V. - Jacobs, D.R. - Gillum, R.F. - Folsom, A.R. et al. (1985): “Population risk of cardiovascular disease: The Minnesota Heart Survey”. In: J. Chron. Dis., 38: 671-682.

McNeill, A.D. - Jarvis, M.J. - Stapleton, J.A. - Russel, M.A.H. et al. (1988): “Prospective study of factors predicting uptake of cigarette smoking in adolescents”. In: J. Epidem. Commun. Hlth, 43: 72-78.

Murray, M. - Swan, A.V. - Clarke G. (1984): “Long term effect of a school based antismoking programme”. In: J. Epidem. Commun. Hlth, 38: 247-252.

Newman, I.M. - Ward, J.M. (1989): “The influence of parental attitude and behavior on early adolescent cigarette smoking”. In: J. School Hlth, 59: 150-152.

Oakley, A. - Brannen, J. - Dodd, K. (1992): “Young people, gender and smoking in the United Kingdom”. In: Hlth Prom. Intern., 7: 75-88.

Pederson, L.L. - Koval, J.J. - O’Connor, K. (1997): “Are psychosocial factors related to smoking in grade-6 students”? In: Addict. Behav., 22: 169-181.

Pederson, L.L. (1986): “Change in variables related to smoking to childhood to late adolesccence: an eight-year longitudinal study of a cohort of elementary school students”. In: Can. J. Publ. Hlth, 77(suppl.): 33-39.

Pierce, J.P. - Gilpin, E. (1996): “How long will today’s new adolescent smoker be addicted to cigarettes”? In: Am. J. Publ. Hlth, 86: 253-256.

Pikó B. (1997): “Egyenlőtlenségek és egészség: Hogyan befolyásolja a társadalmi-gazdasági helyzet a fiatalok egészségi állapotát”? In: Társadalomkutatás, 3-4: 219-233.

Pikó B. - Paulik E. - Pető É. - Müller A. (1996a): “A dohányzó magatartás társas befolyásoltsága: a mikrokörnyezet szerepe”. In: Addict. Hung., 4: 191-195.

Pikó B. - Barabás K. - Markos, J. (1996b): “Health risk behaviour of a medical student population. Report on a pilot study”. In: J. Roy. Soc. Hlth, 116: 97-100.

Pikó B. - Paulik E. - Pető É. - Müller A. (1995): “Orvos- és gyógyszerészhallgatók dohányzással kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata”. In: Addict. Hung., 3: 38-43.

PIKÓ B. (1999): “Magatartáskutatás középiskolások körében: kockázatot növelő és egészséget védő tényezők vizsgálata a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás kialakulásában”. In: Pszichológia, 19: 337-354.

PIKÓ B: (2000): “Perceived social support from parents and peers: which is the stronger predictor of adolescent substance use”? In: Subst. Use & Misuse, 35: 185-197.

Puska, P. - Tuomilehto, J. - Salonen, J. - Neittaanmaki, L. - Maki, J. et al. (1979): “Changes in coronary risk factors during comprehensive five-year community programme to control cardiovascular diseases (The North Karelia Project)”. In: Br. Med. J., 2: 1173-1178.

Randall, D.M. - Wolff, J.A. (1994): “The time interval in the intention-behavior relationship: Meta-analysis”. In: Br. J. Soc. Psychol., 33: 405-418.

Sallis, J.F. - Flora, J.A. - Fortmann, S.P. - Taylor, C.B. - Macoby, N. (1985): “Mediated smoking cessation programs in the Stanford Five-City Project”. In: Addict. Behav., 10: 441-443.

Spear, S.F. - Akers, R.L. (1988): “Social learning variables and the risk of habitual smoking among adolescents: the Muscatine study”. In: Am. J. Prev. Med., 4: 336-342.

Stanton, W.R. - Oei, T.P.S. - Silva, P.A. (1994): “Sociodemographic characteristics of adolescents smokers”. In: Int. J. Addict., 24: 913-925.

Stanton, W.R. - Silva, P.A. (1991): “Children’s exposure to smoking”. In: Int. J. Epidem., 20: 881-903.

Tuakli, N. - Smith, M.A. - Heaton, C. (1990): “Smoking in adolescence: methods for health education and smoking cessation. A MIRNET study”. In: J. Fam. Pract., 31: 369-374.

Tyas, S.L. - Pederson, L.L. (1998): “Psychosocial factors related to adolescent smoking: a critical review of the literature”: In: Tobac. Contr., 7: 407-420.

WEBER, A. (1992): Social Psychology. New York: HarperPerennial.

 

 

 

 

2.táblázat: Dohányzással kapcsolatos attitűdök a faktoranalízis eredményei alapján