Psychosomatic Medicine 1990; 52(5): 517-25. fordította: Szendi Gábor
Az extrém mértékű introverzió felnőtteknél és a szégyenlősség gyerekeknél összefüggést mutat a depresszióval és a szorongással mind klinikai, mind nem klinikai populációban. Rosenbaum és mtsi. azt találták, hogy pánikbetegek, agorafóbiások és major depressziósok gyerekei közt gyakoribb a viselkedéses. Teiramaa kimutatta, hogy a gyerekkori szégyenlősség-előtörténet vagy a fentálló introverzió gyakoribb a súlyosabb asztmások körében.
Kagan és mtsi., Reznick és mtsi., valamint Garcia-Coll és mtsi. megfigyelték, hogy a gátolt gyerekeknek a szimpatikus idegrendszeri aktivitása intenzívebb (pszichés stresszre felgyorsul a szívverés és kitágul a pupilla) a szociális (vagy nem gátolt) gyerekekhez képest. Továbbá e gyerekeknél magasabb a nyálban a kortisolszint, gyakoribb az ingerlékenység, az alvászavarok, a székrekedés, és a csecsemőkori allergia. Egy újabb keletű vizsgálat a szénanátha nagyobb gyakoriságát találta a gátolt gyerekek első és másodfokú rokonai közt (32%) összehasonlítva a társaságkedvelő gyerekek rokonaival (20%) (Kagan és mtsi., nem publikált megfigyelés, 1989).
Mások is arról számoltak be, hogy az asztma és/vagy a szénanátha gyakoribb az unipoláris és bipoláris betegek közt.
Egy vizsgálatban a depressziósok több IgE-t produkáltak inhalálásra és ételekre, mint a schizofrének, alkoholisták és a kontrolok. Fordítva is igaz: környezeti tényezők és allergének provokálhatnak pszichiátriai zavarokat.
Az idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatára vonatkozó adatok alapján feltételezhető, hogy az introvertált személyekben gyakoribbak az affektív és az allergiás megbetegedések. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy vizsgálja az allergia, a depresszió és szorongásosság összefüggését a szégyenlősséggel fiatal felnőttek közt.
A fő hipotézis, hogy a szégyenlősökre gyakrabban lesz jellemző az allergia, különösen a szénanátha, mint a társaságkedvelőkre.
Eredmények:
E célból 379 pszichológushallgatót vizsgáltunk meg.
A szégyenlősség szignifikáns korrelált a depresszióval (p<0.001, a szorongásossággal, a fáradtsággal, és a vizsgált személynél allergiát kiváltó allergének számával. Akiknél orvosi diagnózis volt a szénanátháról, azok közt szignifikáns magasabb volt a szégyenlősség index (p=0.03).
A szénanáthások 17% volt asztmás is, az asztmások 45%-a volt szénanáthás. A nők szignifikánsan szégyenlősebbek. A szégyenlősebbek depressziósabbak, szorongóbbak és fáradtabbak.
A szégyenlősség mértéke szerint képzett csoportok gyakrabban mutattak szénanáthát (34-35%) szemben a társaságkedvelőkkel (19-24%). Ez az eredmény szignifikáns volt, ha csak a professzionális allergia diagnózisúakat vettük figyelembe. A szégyenlős csoportban kétszer annyi klinikai diagnózisú depresszióst találtunk, mint a nem szégyenlősek közt.
A szégyenlős és társaságkedvelő csoportokat összehasonlítva, 33% szégyenlős, és 0% társaságkedvelő volt allergiás. A különbség akkor is szignifikáns maradt, ha csak a klinikai diagnózisú szénanáthásokat vettük (p<0.05). A szénanáthás szégyenlősök 33%-a még asztmás is volt. A szégyenlős szénanáthások allergiás reakciót kiváltó tényezőként 100%ban említették a pollent, 83%-ban a port, 50%-ban az ételt, 33%-ban a hideget, 33%-ban a meleget, 17%-ban kémiai szereket, 17%-ban rovarokat.
Megbeszélés
Az adatok alátámasztják azt, hogy a szélsőséges szégyenlősséget mutató felnőttek közt szignifikáns gyakoribb a szénanátha. Egyéb allergiákban nem volt meg ez a különbség. Hogy ezt az összefüggést a szénanátha és szégyenlősség közt a szénanáthás gyermekkor hatása okozta volna (tehát, hogy a szégyenlősség a szénanátha miatt alakult volna ki - ford. megj.), azért nem valószínű, mert más allergiák nem függtek össze a szégyenlősséggel, pedig hasonló problémákat eredményezhettek gyermekkorban. A legvalószínűbb interpretáció, hogy a szégyenlősség egy stabil temperamentumvonás, amely genetikai és biológiai fogékonyságot jelent az orrnyálkahártya allergiákra. Azonban, mivel a szénanátha és az asztma gyakran eggyüttjárnak, elképzelhető, hogy a nagyon szégyenlős szénanáthás egyéneknél később asztma fejlődik ki életük során. Az eredményeket persze pszichológushallgatókon végeztük, ezért az általánosítás előtt szelektálatlan populáción is el kell végezni.
A szégyenlősség és a szénanátha közt egyfelől lehet, hogy a kapcsolat csak jelenség természetű. Másfelől ezek az adatok visszatükrözhetik az immun- és az idegrendszerben fentálló fontos fiziológiai különbségeket a szégyenlős és társaságkedvelők közt. Marshall felvetette annak a lehetőségét, hogy az allergiás reakció hátterében álló idegrendszeri folyamatok ugyanazok, melyek a viselkedéses gátoltságért és a szégyenlősségért felelősek.
Az orr és beidegzése sokkal közvetlenebb kapcsolatban van az aggyal, mint más szervek, mint pl. a bőr, vagy a tüdő. Itt pl. nincs véragy-gát, így az anyagok be tudnak jutni könnyebben a limbikus rendszerbe, különösen, ha az ezekre adott reakciók értágító hatásúak.
