Feltételezzük, hogy az agorafóbia kialakulásában fontos szerepet játszhat egy nyílt térségen, közlekedési eszközön, vagy egyéb, menekülés szempontjából korlátozó helyzetben vagy helyen átélt váratlan pánikroham. Ez az élmény, arra hajlamos személyeknél, mély nyomot hagy az idegrendszerben, és legközelebb, hasonló helyzetbe kerülés veszélye esetén erős szorongás jelenik meg, aminek hatására a beteg elkerüli az adott szorongást kiváltó helyzetet. Ezt a "tanulási folyamatot" az agorafóbia tanuláselméleti modelljének nevezzük. Ennek a félelmi reakciónak nem sok köze van a józan, racionális gondolkodáshoz, ezért is nehéz úgymond "akarattal" legyőzni a tüneteket, mint azt sokszor a beteg környezete követeli. Itt egy ősibb, nem tudatos tanulási mechanizmusról van szó, ugyanezt a módon tanuljuk meg, hogy a forrót kályhát veszélyes megfogni, de amikor elugrunk egy száguldó autó elől, akkor sem kell ezen gondolkodnunk. Az agorafóbiának ezt a felfogását alátámasztja az erre épülő terápiás eljárások sikeressége. Ugyanakkor a modell nem magyarázza meg azt, miért gyakoribb az agorafóbia nők körében, miért fiatal felnőttkor után jelenik meg leggyakrabban, hogyan függ össze a gyásszal (veszteségélmény után valószínűbben alakul ki), miért jár sokszor térérzékelési zavarral. Az agorafóbia egy másik modellje a téri tájékozódás zavarait és az agorafóbiások erős dependenciáját hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy nem minden agorafóbiás tud beszámolni a betegséget elindító pánikrohamról, sok agorafóbiásra jellemző a gyermekkortól fennálló erős kötődési vágy a szülőkhöz, majd a házastárshoz, utódokhoz. Ilyen személyek sokszor gyermekkorukban "iskolafóbiában" szenvedtek, ill. megrázó élményként emlékeznek minden szülőktől való elválásra. A fenti tanuláselméleti modell az un. szeparációs szorongásra is alkalmazható, vagyis, ha egy személy nagyfokú szorongást él át elválás vagy egyedüllét során, akkor az "elkerülő viselkedés" az állandó szoros együttlétre való törekvést jelenti. Ilyenkor a másik személy közelsége jelenti a biztonságot, s a tőle, vagy az biztonságot jelentő otthontól való eltávolodás okoz szorongást. Az agorafóbia és minden más fóbia sajátossága, hogy minél többször kerüli el a beteg a szorongást a helyzet vagy tárgy, állat kikerülésével, annál jobban rögzül az "elkerülő viselkedés", ugyanis az elkerülés eredményeként kialakuló szorongáscsökkenés (megnyugvás) belső jutalomként megerősíti a beteget abban, hogy legközelebb is így kell tennie. Ez azt is jelenti, hogy a betegség idővel fokozatosan romolhat, s minél korábban kezdik meg a kezelést, annál teljesebb lesz a gyógyulás.