A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség igen elterjedt probléma, az emberek majd ötven százaléka általában szenved ettől, és csak csekély hányad mondja azt, hogy soha, vagy nagyon ritkán vannak ebből fakadó problémái. A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség röviden úgy foglalható össze, hogy a félénk ember kellemetlen feszültséget, kényelmetlenségérzést és különféle testi tüneteket él át mások, különösen idegenek jelenlétében, vagy új helyzetekben.
    A félénkség nem betegség, de érdemes foglalkozni vele; ezt leginkább azoknak nem kell bizonygatni, akik nap mint nap szenvednek tőle. A félénkség kezelhető, de meg nem szüntethető. Egy alapszemélyiség típusról van szó, amivel meg lehet tanulni együtt élni. Ha megismerjük félénkségünk természetét, saját reakciómódjainkat, testi tüneteink kezelési módját és a viselkedésünket mozgató rejtett hiedelmeinket, melyeket az életünk során szerzett negatív tapasztalatokból építettünk fel, akkor "sikeres félénkekké" válhatunk. Mássá nem válhatunk, de másképp élhetünk.