 |
Szendi Gábor: Hogyan legyünk ismertek a weben? I. |
megjegyzés: a kereső robotok eszelős szabályai időről-időre változnak! Az itt leírtakhoz képest persze csak rosszabbodhat a helyzet!
Megírni egy honlapot, s feltenni egy szerverre annyi, mint írni egy regényt, és a kéziratot becsempészni mondjuk a Széchenyi könyvtár raktárába: gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy rajtad kívül bárki is elolvassa. E ponton talán már hiába is tanácsolnánk, hogy közléskényszeredet kezeltesd, megrögzött weblapíró vagy, így nincs más út, mint előremenekülni az ismertségbe.
Az ismertség relatív dolog, mindenkihez úgysem lehet eljutni, jobb, ha egy hozzánk hasonló rögeszméket képviselő virtuális közösséget célzunk meg. Nosza, üsd fel a telefonkönyvet, tuti, hogy legalább másik ezer ember lesz benne, akivel együtt dobban a szíved a parti fecske létfeltételeiért, vagy Naomi Campbell húsos ajkaiért, csak az a kérdés, melyik ezer az.
Na persze, minden óvodás tudja már, hogy a weben a keresők, vagy nagyfiúsan a szörcs endzsinek azok a világítótornyok, amelyek megmutatják a web óceánján vándorlóknak az utat. Az is lehet, hogy Te már regisztráltattad is lapjaidat egy (vagy ötszáz) keresőben. Most várod, hogy özönleni fognak a látogatók? Azt ugyan várhatod. Csak próbáld ki, írd be kedvenc keresődbe a lapodra jellemző szavakat, és kapsz majd pár ezer találatot. De hol vagy Te? Kb. a harmincötezredik a találati listán.
Huszadik, vagy harmincötezredik, egyébként teljesen mindegy. Számos vizsgálat és nyilván a Te tapasztalataid is azt mutatják, hogy a weben keresgélők általában leragadnak az első egy-két találati oldalnál, és akik ezután következnek, azok mintha nem is léteznének. Ők a "többmillióweblap".
Hát igen, egy adott kulcsszóra bekerülni az első tíz találat közé nem kis dolog, és ha ez olyan egyszerű lenne, mindenki az első tíz között lenne. Most kezdődő cikksorozatunkban feltárjuk a web világának sötét rejtelmeit, hogyan kell megküzdeni az első tíz helyre kerülésért, és hogyan kell megőrizni helyünket. Tuti recept persze nincs a győzelemre, de vannak célravezető módszerek és harcmodor.
A továbbiakban tehát szó lesz az első tíz helyért folyó harc fegyvertáráról, a fegyverhasználatról, a harci taktikáról és stratégiáról, no meg az "ellenfél" lélekrajzáról.
Mostani óránkon a metatag-ek használatát és szerepét ismerjük meg. Ezek felett némileg eljárt az idő, de nézzük meg a részleteket, s aztán törjünk felettük pálcát.
Mik azok a metatag-ek?
Röviden: információ az információról. A metatag-ek lehetőséget adnak arra, hogy a <Head></Head>részben olyan információkat helyezzünk el oldalainkról, melyeket HTML-ben nem lehet megadni, ettől "metá"-k, vagyis HTML-en túliak. A HTTP-EQUIV típus a szerverprogram és a böngésző közötti kommunikációt leíró HTTP specifikációt egészíti ki, míg a NAME típus egyéb - HTML-ben nem megadható - sajátságait írja le a lapnak. Ezeket az információkat a szerver oldali kiszolgáló program és a böngésző olvassa ki, amikor a lapunkkal foglalkozik. Sajnos nem minden szerverprogram és nem minden böngésző támogatja ezeket az utasításokat, de használatuk sokszor még így is megéri. Előbb vegyük át az uncsibb, de nem haszontalan részt, aztán jöhet a sűrűje.
HTTP-EQUIV: a böngésző vezérlése.
Content-Type
Az egyik fontos adat a böngésző számára, hogy milyen kódkészlet alapján értelmezze a megjelenítendő lapot. A magyar ékezetes betűket közelítően helyettesítő betűket az ISO Latin-1 tartalmazza, ennek a kódtáblának metataggel való megadása:
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">
Magyar honlapírók nem sokat szoktak vacakolni az ékezetes betűk problémájával, pláne nem, ha Wordből mentik el HTML formátumba a lapjukat, vagy Frontpage-et (vagy egyéb wysiwyg szerkesztőt) használnak. A Microsoft programok nem konvertálják a karaktereket, hanem bebiggyesztenek egy
<meta HTTP-EQUIV="Content-Type" content="text/html; charset=windows-1250">
metatag-et. A kódtábláknak nem vagyok szakértője, de gyanítom, hogy célszerűbb a fentebbi Internet szabványt használni, mert félő, hogy a windowsos kódtábla csak windowsos környezetben életképes, továbbá fontolóra kéne venni az ő és ű betűkhöz közelálló ISO Latin-1 kódok használatát. Az is igaz, hogy magyar gépeken általában jól jelennek meg az ékezetes betűk, úgyhogy e kérdésben valószínűleg nincs megnyugtató megoldás.
Content-language
Ezzel lapunk nyelvét adhatjuk meg, ami pl. fontos információ lehet, amikor egy kereső robot leindexeli site-unkat.
<meta HTTP-EQUIV="Content-Language" content="hu">
Expires és Pragma
A böngészők a cache-ben tárolják a megtekintett lapokat, ez sokszor problémát is okoz a változó adatokat mutató lapok ismételt felkeresésekor, és persze amikor teszteljük lapjainkat weblapírás közben. Hasonló gondok támadnak, ha proxy szervert használunk gyorsítóként.
Két metatag szolgál arra, hogy a cache működését befolyásoljuk lapjaink szempontjából. Az alábbi metatag arra utasítja a böngészőt, hogy ha a metatag-ben megadott dátumot követően a felhasználó ezt a lapot akarja megtekinteni, akkor már ne a cache-ből hanem a webről töltse le.
<meta HTTP-EQUIV="expires" content="Wed, 20 Jul 2000 10:20:30 GMT">
A dátum megadása a fenti formában kötött, a példának megfelelően kell alkalmazni!
Ha dátumnak nullát adunk meg, az azonnali elévülést jelent, vagyis a lap törlődik a cache-ből. Ezt a funkciót azonban egy másik metatag szabályos használatával is elérhetjük:
<meta HTTP-EQUIV="pragma" content="no-cache">
Ezzel letiltjuk a cache-ben való tárolást, ami megnehezíti, pl. képeink lopkodását.
Refresh
A gyorsan változó tartalmú lapok automatikus frissítésére alkalmas az alábbi metatag, mely a megadott másodpercek letelte után betölti a megadott URL-t.
<meta HTTP-EQUIV="refresh" content="10; URL=http://www.akarmi.com/valami.htm">
Természetesen ez a metatag arra is használható, hogy a megadott várakozási idő után (ami lehet nulla is!) betölt egy másik lapot. Ez a metafunkció jól használható akkor, amikor át akarjuk irányítani a felhasználót egy másik címre. Mivel ez Javascript nélkül is működik, ha a felhasználó kikapcsolta a Javascriptet, az még nem akadálya az átirányításnak.
NAME: a kereső robotok vezérlése
Keywords
Na végre a lényeg. Az első tíz helyért folyó harcban sokáig a "keywords" attribútumú metatag játszotta a főszerepet, de aztán leszerepelt. Ennek oka éppen a kíméletlen harc és annak megregulázása volt. De hát miről is van szó?
A "keywords" metatag kinézete valami ilyesmi:
<meta name="keywords" content="kulcsszó1, kulcsszó2, kulcsszó3, stb">
Ezt arra találták ki, hogy ebben lehessen megadni azokat a kulcsszavakat, amelyek leírják egy lap tartalmát. Amint a web elüzletiesedett, a kereső robotok által létrehozott adatbázisokban való szereplés és a találati listákon való előkelő helyezés rengeteg pénzt jelentett az elől levőknek, hiszen az ő website-ukat keresték fel és náluk vásároltak. Megindult a kíméletlen harc, a kulcsszavaknak lassan már semmi köze sem volt a lap tartalmához, a trükkösek neves cégekre utaló kulcsszavakat helyeztek el metatag-jeikban (ebből manapság komoly perek vannak). Ugyanakkor a kereső robotoknak is megnőtt az üzleti jelentősége, számukra is egyre fontosabb volt, hogy tartalmilag adekvát lapokat adjanak vissza egy adott kulcsszóra. Mindez oda vezetett, hogy ennek a metatag-nek a szerepe háttérbe szorult, az Excite, a Lycos, a Web Crawler, stb. nem támogatja, értsd. nem használja fel a fenti metatag-ben megadott információt. Ennek hivatalos indoklása: a metatag nagyon gyakran irreleváns a lap tartalmát tekintve, ezért helyette a kereső robotok az egész oldal tartalmát indexelik le, figyelmen kívül hagyva a kulcsszavakat. Az Altavista, mint a legnagyobb kereső kitüntetett figyelmet érdemel. Az Altavista tájékoztatója szerint ők leindexelik a "kulcsszavak"-ban található szavakat, de csak, mint az oldalon szereplő egyéb szót, ezért sokan állítják, hogy az Altavista-nál ezzel a metatag-gel sokat nem lehet elérni a rangsorért folytatott küzdelemben. Ha betartjuk az alább összefoglalt szabályokat, ártani biztosan nem ártunk magunknak.
Az Altavista és más kereső robotok viszont szigorúan ellenőrzik, hogy a megadott kulcszavakban a lap tartalma tükröződik-e vissza. Ha nem (pl. az oldalon nem találják meg a kulcsszavakat), akkor kíméletlenül spam-nek, azaz manipulatív szándékúnak tekintik az oldalt és törlik az adatbázisból. Későbbi cikkeinkben még lesz szó arról, mennyire óvatosan kell eljárnunk, hogy nehogy a spam látszatát keltsük egy dühödt kereső robotban, mert adott esetben az egész site-ot is hajlamosak törölni adatbázisukból. (A kereső robotok tartalomelemzést nem tudnak végezni, és lehetünk mi a legártalmatlanabb rákellenes nonprofit alapítvány, ha spam-nek vélnek minket, heteket, hónapokat veszítünk az újraregisztrálással.)
Kulcsszó alapszabályok:
1, Alaposan gondoljuk át, milyen kulcsszavakra kereshetnek minket (szolgáltatásunkat, tartalmunkat) mások. A cél nem a látogatók, hanem a valós "fogyasztók" számának növelése.
2, Keressük meg a hasonszőrű lapokat, és nézzük meg, ők milyen kulcsszavakat használnak. Találni fogunk olyan szinonimákat, amikre mi nem gondoltunk. (Ha sikeresek leszünk, ezt fogják tenni velünk is!)
3, Csak olyan kulcsszót használjunk, amely szerepel a <body>részben is.
4, Soha ne ismételgessük a metatag-ben a kulcsszavakat egymás után, azonnal spam-nek minősülünk. Viszont ismételgethetjük más-más alakban, kis és nagybetűvel, és lehetőleg ne egy sorban.
5, A metatag-ben előbb szereplő kulcsszónak nagyobb a súlya a lap helyezése szempontjából
6, Kifejezésekben is gondolkodjunk: a legtöbb ember 2-3 kulcsszó kombinációjával keres, hogy szűkítse a találatok számát. Ha valamilyen szoftvert kínálunk, ne a "szoftwer" legyen a fő kulcsszavunk (erre százezer találat jön be, és mi leszünk a végén), hanem olyan kifejezések, amelyek speciálisan a mi kínálatunkat fedik le. A feladatunk azt kitalálni, mi lesz majd a minket kereső, de nem ismerő ötlete a kör szűkítésére (pl. irodai szoftverek).
7, Gondoljunk az elírásokra: a felhasználók sokszor jellegzetes hibákat vétenek a kulcsszavak beírásakor, ha mi ezeket felvesszük kulcsszavaink közé, mi leszünk az elsők találataik közt. Pl. szoftver, softvare, software, softwar.
8, Elírás, a Caps Lock gomb lenyomva felejtése, vagy bármi más okán a felhasználók sokszor csupa nagybetűvel, vagy nagybetűs kezdéssel írják be kulcsszavaikat, a kereső robotok meg ezt figyelembe véve csak azokat a lapokat adják vissza, ahol a metatag-ben, vagy a lapon így szerepel a szó, vagy kifejezés. Írjuk tehát kulcsszavainkat többféle írásmóddal, de ne egymás mellé.
9, Minden kereső robotnak megvan a maga hóbortja, mindegyik más pozícióban díjazza a kulcsszavak előfordulását. Ezért ami az egyiknél előkelő helyezést biztosít, az a másiknál nem. Ha tehát nem érünk el kiugró sikert ezzel a módszerrel, ne essünk kétségbe, hanem várjuk meg az Internet kalauz következő számát az újabb ötletekért.
Description
A másik fontos metatag a "description" (leírás), vagyis a lap rövid leírása. Formailag ez a tag így néz ki:
<meta name="description" content="A lap leírása">
Mondanom sem kell, hogy ezt a két tag-et helyettünk senki nem fogja betenni. A Frontpage pl. szorgalmasan kérés nélkül betesz olyan metatag-eket, hogy milyen programmal készült a lap, de nem kínálja fel a fenti két tag-et.
Ha az Altavistában keresünk, akkor sok találat alatt olvasható egy rövid leírás a lapról, vagy site-ról. Ha nem adjuk meg magunk ezt a leírást, akkor az Altavista (és más keresők is) a lap tetejéhez legközelebb álló szövegből hasítanak ki egy részt, ami sokszor inadekvát szöveg lesz. Mind a "keywords" mind a "description" esetén kereső robotonként változik, mennyi karaktert vesznek figyelembe. Készüljünk fel tehát arra, hogy a lényegnek az elején kell szerepelnie, és rövidre vágva is kiderüljön, kik vagyunk. Az Altavista 1024 karaktert vesz figyelembe mindkét metatag-nél, de általában 750 karaktert ajánlanak. A leírásban ajánlatos, ha szintén olyan kulcsszavak szerepeljenek, amelyek a lapon is megtalálhatók! A lap első szöveges része lehet a "description"-ban megadott site leírás kikommentezve azoknak a kereső robotoknak, akik nem veszik figyelembe a metatagokat.
Noindex, nofollow
Mint említettük, nagy a veszélye annak, hogy szándékainktól függetlenül spam-nek értelmezik lapjainkat. ennek egyik gyakori oka az, hogy ilyen-olyan technikai okokból site-unkon szerepel két egyforma, vagy nagyon hasonló lap. Én pl. a browser nyelvét a főlapon megvizsgálom, de amikor a site egy lapjáról valaki visszamegy a főlapra, akkor a főlap duplikátumára érkezik, amelyben már nincsen benne a nyelvi ellenőrzés (egy Javascript). Magyarán két főlapom van, amelyeket ki is zárt az Altavista, spamnak ítélve azt. (A logika ebben az, hogy aki agresszíven akar látogatókat szerezni, azonos tartalmú, de különböző nevű lapokkal egy egész találati oldalt is meg tud tölteni, ami a kereső robotokkal szembeni visszaélésnek minősül, mert gátolja a szabadversenyt.) Az ilyen esetek ellen az alábbi metatag-gel lehet védekezni:
<meta name="robots" content="Utasítás a robotnak ">
Mik lehetnek ezek az utasítások?
|
Utasítás a robotnak |
|
|
all |
mindent indexelje le, amit csak hajlandó (ez az alapértelmezés) |
|
index |
leindexelhető lap (ez is alapértelmezés) |
|
noindex |
a lapot ne indexelje le a robot |
|
follow |
kövesse a robot a lapon szereplő linkeket (ez az alapértelmezés) |
|
nofollow |
a lapon szereplő linkeket ne kövesse a robot |
|
noimageindex |
a képeket ne indexelje le (az Altavista robotja biztosan érti) |
Hol helyezzük el a metatagokat?
Alapvetően a <Head></Head>részben kell elhelyezni, de itt sem mindegy, hogy hova. A Frontpage és más editorok előszeretettel teszik a <Title></Title>sor elé a metatag-eket, ami rontja az esélyeinket az első tíz közé jutásban. A Title (cím) sornak kell a Head részben az első sornak lennie! A Title ugyanis az egyik legfontosabb része a dokumentumnak, ezt a rangsorba soroláskor a kereső robotok nagy súllyal veszik figyelembe, ezért a lap címébe kerüljenek fontos kulcsszavak! Legyen minden oldalnak címe, és legyen mindegyik más! Ne felejtsük el, hogy a találati oldalakon ez a cím fog megjelenni lapunk rövid leírása felett. Elég kiábrándító és elriasztó a "No title" felirat, kevés látogatót fog vonzani.
Legyen első dolgod ellenőrizni, hányadik vagy Te mondjuk az Altavistában, aztán döntsd el, kell-e ezzel a kérdéssel foglalkoznod. Ha igen, találkozunk a következő számban.
(folyt.köv.)
 |
 |
 |
|