Tudományos érdeklődésünk elsősorban, de nem kizárólag az alváskutatásra, ezen belül is az alvásnak a viselkedéses és a pszichés jelenségekkel való összefüggésére irányul. Az alvás, mint az emlősök magatartásrendszerének változatlan formában megőrzött ősi eleme, véleményünk szerint kitűnő bepillantási felületet nyújt más emberi magatartások megértéséhez. Az alvást és jelenségkörét (az álmosság, az álmodás, egyes alvászavarok) érintő kérdések megválaszolása mindig nagy kihívást jelentett a legkülönbözőbb szakosodású kutatók körében. Másrészt az a tudományos köröknél sokkal szélesebb népszerűség, ami az alvás és az álmodás problematikáját övezi, nem csak az ilyen irányú tudományos ténykedést sarkallja, hanem egyben felelősséget is jelent, a pontos, bizonyítható kijelentések és az áltudományos ténykedések közötti választóvonal megőrzésében.
Tudományos kutatási tevékenységünket három alapvető jellemző mentén határozzuk meg. Az egyik az agy és psziché kapcsolatának szem előtt tartása, azaz a viselkedést és az emberi pszichikumot az agyi mechanizmusokkal összefüggésben igyekszünk feltárni. Ez egyaránt vonatkozik a kérdésfelvetéseinkre és a kutatási módszereinkre. Törekvésünk, hogy az értelemszerűen nehezebben meghatározható és számszerűsíthető pszichológiai változók mellett minden kutatásunkban legyenek objektív és az agyműködéssel összefüggésbe hozható biológiai változók is. Véleményünk szerint ez megkönnyíti a nehezebben körvonalazható pszichológiai tényezők közötti eligazodást. Mivel az alvás az emberi élet majdnem 1/3-át kitevő öröklött viselkedésforma és egyben a leggyakoribb, mondhatni mindennapos módosult tudatállapotunk is, a pszichés jelenségek és az agyműködés összefüggéseinek vizsgálata, akárcsak az erről szóló ismereteink hiányosak lesznek mindaddig, amíg ezeknek az összefüggéseknek a tanulmányozását nem terjesztjük ki az alvás állapotára is. Vagyis az alváskutatás eredményei a test-lélek probléma egyik sajátos eseteként foghatóak föl. Alvás közben ugyanis az elme módosulásait az agyműködés egyre inkább mérhetővé váló módosulásai kísérik, ami a kettő közötti összefüggések feltárásának lehetőségeit bővíti.
Az agyi és a pszichológiai folyamatok összefüggését hangsúlyozva a jelenlegi tudományos áramlatok között leginkább a kognitív idegtudomány paradigmájához állunk közel. Saját megközelítéseinkben azonban, az említett tudományágtól eltérően nem posztuláljuk a pszichés jelenségek információfeldolgozáson alapuló természetének kizárólagosságát. Ehelyett, a ma még sokkal kisebb hangsúllyal bíró affektív idegtudomány (affective neuroscience) megközelítésmódját és eredményeit is értékesítjük és igyekszünk továbbfejleszteni. Megközelítésünkben a kognitív és az affektív tényezők azonos platformon vannak és egymással kölcsönhatásban állnak, a kognitív nem képezi kizárólagos alapját az affektívnek és viszont. Mindkettő az agyműködéssel hozható összefüggésbe, elkülönítésük véleményünk szerint mesterkélt, a társadalom által preferált emberkép eredménye csupán. Vagyis miközben számos kutatócsoporthoz hasonlóan igyekszünk feltérképezni az agyműködéssel összefüggésbe hozható pszichés jelenségeket és igyekszünk megérteni az összefüggések mikéntjét is, nem alkalmazzuk a kurrens diszciplináris elhatárolódást, csupán a redukcionizmust tudjuk magunkénak.
Egy másik diszciplináris elkülönítés a neurobiológia és a pszichofiziológia között adódik. Kutatási módszereinket illetően elsősorban (de nem kizárólagosan) a pszichofiziológiához csatlakozunk, koncepcióban azonban a modern neurobiológia általi megalapozást részesítjük előnyben. A neurobiológia gyors fejlődése lehetővé teszi, hogy a klasszikus pszichofiziológiai fegyvertárt igénybe véve évtizedekig rejtve maradt, igen jelentős összefüggésekre derítsünk fényt azáltal, hogy ma már egyre inkább tudjuk, mit és hogyan kell keresnünk.